Amikor utoljára tétmeccset játszott egymással ez a két csapat, Olaszország akkor is éppen Eb-ezüstérmes volt, csakhogy a közép-amerikaiakkal éppen egy vb csoportmeccsén találkoztak.
Ráadásul égetően szükség volt a pontra, mert az azzurri kikapott a horvátoktól, így abban is bizakodniuk kellett, hogy a másik meccsen pontot rabol déli szomszédunktól a már biztos kieső Ecuador.
Ezzel szemben az olaszoknak az addig hibátlan Mexikó ellen kellett volna valamit hasítani. Papíron egyébként az olasz válogatott volt a csoport és konkrétan a Blancóék elleni meccs esélyese (a horvátoktól is csak némi balszerencsével kaptak ki, Ecuadort megverték), ám a mexikóiak valami fantasztikus focit mutattak be az utolsó csoportmeccsen. Borgetti zseniális fejesgólja előtt legalább 1 percre eldugták a labdát, a közönség már olézott minden labdaérintésnél.
Aztán persze a végén a mexikóiak visszavettek a tempóból és jóformán “hagyták”, hogy del Piero kiegyenlítsen, így a latin-amerikaiak még mindig csoportelsők maradtak, az olaszok viszont Ecuador győzelmének köszönhetően feljöttek a második helyre és szintén továbbjutottak.
Előzetesen a zászló szerintem most is az olaszoknak áll, ám lehet, hogy ez is hasonló lefolyású és kimenetelű meccs lesz, mint a 2002-es volt. A mexikóiak gyors és technikás támadói, a kemény és időnként a durvaságtól vissza nem riadó középpályásai és védői miatt kellemetlen ellenfél lesz a taljánok számára, de ha Pirlót nem tudják semlegesíteni, akkor az olaszok fogják többet birtokolni a labdát és irányítani a játékot.
El Shaarawy kisebb sérülése miatt a pályára lépése kérdéses, emiatt lehet, hogy a kéttámadós szisztéma helyett csak Balotellivel az ékben támadnak majd az európaiak.
A 2002-es meccsről mindkét csapatból csak egy-egy ember lép pályára ma is. A két csapatkapitány: Torrado és Buffon.
Egy hozzászólás a(z) “Olaszország-Mexikó” bejegyzéshez