Brazília-Mexikó 2-0
Neymar világklasszis játékának köszönhetően megint sima brazil győzelem született. Ezúttal sem derült ki, mi van, ha meg kell kínlódnia a hazai csapatnak a gólért. Már a 9. percben megint egy Neymar-bombának köszönhetően vezetést szereztek.
A mexikóiak egyfajta kényszerből is kifolyólag, de nyilván annak is köszönhetően, hogy mégiscsak van bennük valami, a mérkőzés nagy részében egyenrangú ellenfélnek tűntek a brazilokkal összehasonlítva. Ám ez csak a látszat volt. A brazilok nem voltak rászorulva, hogy többet adjanak ki magukból.
Akaratlanul is a 94-es világbajnok csapat jut eszembe. Romarióék is mindig csak annyit adtak ki magukból, amennyi feltétlenül szükséges volt. A párhuzam véletlenül sem erőltetett. A kispadon Scolari mellett ugyanis ott ül Carlos Alberto Parreira. Az 1994-es világbajnok brazil válogatott szövetségi kapitánya.
Parreira akkoriban nem kockáztatta meg, hogy a Peléhez hasonlított 17 éves tehetséget bevesse a tornán. Ronaldo csak 8 év múlva, már Scolari kezei alatt nőtte ki magát az újra világbajnok selecao vezéregyéniségévé. Ezúttal azonban nem féltik a még kölyök sztár Neymart, hogy esetleg túl nagy teher rakódik a vállára. A 21 éves futballista ugyanis eddig tökéletesen igazolja a hozzá fűzött vérmes reményeket. A hosszabbításban Jonak adott gólpasszára, főleg az azt megelőző betörésére még szuperlatívuszban is nehéz méltó jelzőt találni.
Apropó, Jo. Az Atletico Mineiro csatára menetrendszerűen 10 pernyi játékkal is feliratkozik a góllövők közé, mindig a ráadás perceiben és úgy tűnik, most már hagyományosan egy-egy zseniális passzt követően… Prandellinek érdemes lesz kitalálni valamit erre.
A mexikóiak jó eséllyel búcsúzhatnak a továbbjutási reményeiktől. Már csak egy Japán győzelemben bízhatnak Olaszország ellen, aztán egy esetleges körbeverésben. De ennek kicsi az esélye.
Ha pedig hamarosan az olaszok is nyernek, akkor az utolsó forduló érdekes lesz. Remélem, nem fullad olyan totális unalomba, mint a 2010-es vb-n a csoportkör utolsó meccse (Brazília-Portugália), ahol már mindkét csapat továbbjutó volt. Igaz, akkor még egyik sem tudhatta, melyiküknek jut Spanyolország. (Továbbjut-e Spanyolország.) Most az olasz-brazil előtt már világos lesz, hogy az A-csoport másodikja a világbajnokkal meccselhet az elődöntőben. Én személy szerint bízom benne, hogy ez motiválóan hat majd mindkét csapatra.
A brazilok eddig nem játszottak izgalmas, élményszámba menő meccset, a közönség szórakoztatása Neymarra maradt (egy-egy esernyő, háta mögött sarokkal visszahúzott labda, pompás labdakezelés). Az is igaz, hogy bitangerős ellenféllel még nem volt dolguk. Ám két kontinensgyőztes ellen két győzelem kapott gól nélkül ötöt rúgva nem igényel magyarázatot…
A DreamTeam-menedzserek közül örülhet, aki brazil védőkre és Neymarra tett.