A papírforma szerinti kiemelések (4 top csapat) megerősítést nyertek. Gyakorlatilag meglepetések nélkül alakult ki az elődöntők mezőnye. Még csak izgalmas sem volt, mert már jóformán a 2. kör után biztosra lehetett menni, melyik 4 csapat marad talpon.

A spanyoloknál a kapuskérdés – na, meg a Tahiti-faktor – igazolta a mezőny óvatosságát. Hát, ezért nem került be pl. Casillas a DreamTeamekbe, holott tavaly az Eb idején és az elmúlt BL-szezonban is az egyik legnépszerűbb játékos volt a menedzsereink körében.

Kíváncsi vagyok egyébként, hogy del Bosque elodázott döntése hogyan oldódik meg. Mert Casillasnak Uruguay ellen semmi dolga nem volt, mégis kapott egy gólt, Valdes pedig a nigériaiak rossz helyzetkihasználásának is köszönhette, hogy szűz maradt a kapuja. Az olaszok ellen viszont a legerősebb védelemre lesz szükség. Igaz, őket egy sérüléshullám elég alaposan megtépázta, de még tartalékosan is meg fogják izzasztani a spanyolokat, bár a La Rojas a találkozó egyértelmű esélyese.

A Tahiti-faktor alaposan belejátszott abba, hogy ez a forduló is felemás lett, főleg uruguay-i szempontból: Lugano már korábban kisárgázta magát, de sok alapember szintén hiányzott. Az egyik résztvevő a nevezéskor még rákérdezett, hogy melyik Hernandezről beszélünk. A nevezések kivétel nélkül Chicharitóra vonatkoztak, pedig Abel Hernandez ebben a körben 15 pontot hozott volna.

Mindezek után a csoportkör végén K. Marci áll az élen, nem kis mértékben köszönheti ezt a jó szereplést (és főleg az élre ugrást) a 3. körös duplázóinak (Alba, Hernandez, Suarez). Pedig nem lépett pályára a Muslerája és de Rossija, Honda, Mikel, Balotelli pedig vesztes csapatban játszott.