A holland meccs után a találkozón pályára nem lépő Szalai kifakadása kapcsán úgy tűnt, egy egész országnak esett le a tantusz. Véleményem szerint nem kellene úgy tennünk, mintha Ádám felnyitotta volna a szemünket. Nem tett mást, mint meglovagolta a negatív érzelmi hullámot. Szavaival részben évek óta tisztában van mindenki, részben pedig nincs is igaza.

1. “Húsz éve folyamatosan átverjük a szurkolóinkat?”

Na, ne. Először is, a szurkoló nem hülye. Tisztában van azzal, hogy nem fogjuk egyik napról a másikra gyorspasszos focival bucira verni Európát, pusztán szeret hinni, remélni. 2004-ben éppen a mi selejtező csoportunkból jutott ki az Eb-re Lettország. Nekik akkor mennyire volt reális cél a kvalifikáció? De pl. az észtek, akiket 1 hónapja elküldtünk egy ötössel, 2 éve Eb-pótselejtezőt játszottak, Olaszország mögött 2010-es vb-résztvevőket megelőzve lettek csoportmásodikok, aztán persze esélytelenek voltak még egy gyenge Írországgal szemben is, de legalább pótselejtezőt játszottak. A selejtezők elején biztosan nem ez volt a célkitűzésük, de azért mégis sikerült.

Ahogy írtam korábbi cikkemben is, nem lehet a tisztes helytállás a célkitűzés. Akkor tervezzük be, hogy az utolsó előtti helyet kell elérnünk, aztán ünnepeljünk, ha előrébb végzünk…

A sorsolást követően persze, nem hihettük, hogy jobbak lehetünk a románoknál és a törököknél, ám végül az egyiket megelőztük, és tényleg nem sok hiányzott a csoportmásodik helyhez. Az lett volna irreális, ha a hollandokat akartuk volna megelőzni.

2. Mutassunk legalább egy játékost, aki topligában, topcsapatban és BL-ben játszik?

Ugye, viccelsz?! Te például, Ádám egy topligában, egy topcsapatban és a BL-ben játszol. Ennyire nem lehetsz álszerény! Tavaly egy kis csapatból is bekerültél a Bundesliga legjobb góllövői közé, és idén is ott vagy az elittámadók között.

Gera pár éve Európa Liga-döntőt játszott a Fulhammel úgy, hogy szinte ő vitte be a döntőbe a hátán a csapatot. Huszti tavaly is, idén is a Bundesliga egyik legjobb játékosa egy kis csapatból. És ő például, igaz, csak első számú csereként, de játszott a szinte állandó BL-résztvevő Zenitben is.

Abban igazad van, hogy sajnos, ez nem sok. Több kellene! De mi, szurkolók – egyelőre – nem arról álmodozunk, hogy a németekkel, spanyolokkal, argentínokkal egy szinten futballozzunk, csupán szeretnénk végre egy világversenyen a mi csapatunknak szorítani.

Azt mondod, ilyen kerettel nem reális? A 2010-es vb-n résztvevő szlovén, szlovák válogatott kerete mennyiben volt erősebb? Mégis összejött nekik, hogy ott legyenek. Sőt a szlovákok még tovább is mentek a csoportjukból. Mindkét említett szomszédunk 3. lett most a selejtező csoportjában. A helyükre kerültek, mondhatnánk. Igaz! De akkor miért ne reménykedhetnénk, hogy egyszer hozzájuk hasonlóan nekünk is összejön?!

3. Nincs szakmai utánpótlásképzés?

Ez igazán bántó azokkal szemben, akik lelkiismeretesen foglalkoznak a fiatalokkal. De tegyük fel, hogy igazad van. És tegyük hozzá, mihez képest. Németországgal, vagy mondjuk a Barca-akadémiával akarod összehasonlítani?

Nos, a 2008-as U19-es Eb-n, és egy évvel később az U-20-as vb-n bronzérmet szerzett magyar utánpótlás-válogatott nagyobbrészt a Sándor Károly Akadémia játékosaira épült. Akkoriban érdekes módon mindenki arra mutogatott, hogy ez a hazai akadémiai utánpótlásképzés dícsősége. Azóta gombamód szaporodtak el a különböző utánpótlásképző bázisok.

Kell a szakmai munka, kell a hosszútávú koncepció a fiatalok kinevelésében, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: kell a szerencsés pillanat is, amikor “összejön” egy generáció. Németh Krisztiánék esetében ez megvolt. Azóta nem lett rosszabb a képzés, de hasonló sikerek egyelőre váratnak magukra. Az Ajaxnál is csodájára járnak a képzési rendszerüknek, ám az elmúlt közel 20 évben meg se közelítette egyetlen csapatuk sem a 95-ös BL-győztes csikócsapatot és annak sikereit.

És ha már Némethéket említjük: egy labdarúgó pályafutásában a legnehezebb váltást az ifiből a felnőttbe felkerülés, csapatba beépülés jelenti. Ezen a téren jó lenne komoly fejlődést elérni, mert úgy tűnik, a bronzgeneráció ebben csúnyán megbukott, és nem tudta kinőni magát. Talán be kellene vezetni az élvonalban, hogy minden csapat köteles folyamatosan a pályán tartani legalább 3 U21-es játékost. Rövid távon valószínűleg visszaesne a színvonal, ám már középtávon élvezhetnénk az áldásait legalább válogatott szinten…

Mellesleg, utánpótlás terén az argentínok tudnának mesélni: az elmúlt 20 évben futószalagon nyertek U20-as vb-ket, olimpiákat, és tény, hogy játékosaik, válogatottjuk a világ élvonalába tartozik, de mégsem sikerült ez idő alatt egyetlen felnőtt világbajnokságon sem legalább a 4 közé kerülni, még kevésbé megnyerni azt.