Örök kérdés, mit ér egy korszakos zseni a mögötte álló, őt kiszolgáló és neki hátteret biztosító csapat nélkül, na, meg persze fordítva is igaz ez, miközben a mostani vb legnagyobb kérdése, hogy egy húzóemberre építő válogatott vagy egységes csapat benyomását keltő nyeri meg a World Cup trófeát.
A legjobb 8 között például Brazília és Kolumbia úgy találkozik egymással, hogy mindkét társaság eddigi szereplését alapvetően meghatározta egy-egy 22 éves sztár, Neymar és James Rodriguez. Mindketten európai topklubban játszanak, már van nevük, főleg a brazil fenegyereknek, de azért a nagy kiugrás még várat magára. Ha az olimpiai ezüstöt és a Konföderációs Kupa-győzelmet nem számítjuk annak, és egyébként nem számítjuk annak, akkor még hiányzik a karrierjükből és az áttöréshez egy nagy trófea.
Erre most talán Neymarnak van nagyobb esélye, de csak a várakozások és a hazai pálya miatt. A brazil csapat eddig engem ugyanis nem győzött meg, míg a kolumbiai számomra a vártnál is nagyobb játékerőt képvisel. (Szerénységem egyébként tiltja, de megemlítem, hogy az alomfoci.hu volt az első, amelyik 2011-ben a Copa Americán “felfedezte” a kolumbiai válogatottat, illetve 2012 nyarán a belgát…) Mindenesetre Neymar eddig 4, Rodriguez 5 gólt szerzett. Mögöttük a csapat azonban már sokkal eltérőbb képet mutat.
A braziloké nem egységes, nagy a különbség az egyéni teljesítmények között. És sok esetben nem biztos, hogy az ismertebb futballisták és a kisebb sztárok között húzódik meg ez a határvonal. Ezzel szemben a kolumbiai egységes, Pekerman jól összerakta őket. Az első mérkőzés tanulságai azt mutatják, ha kínlódnak a brazilok, könnyen lehet, hogy kívülről kapnak segítséget. És itt most nem a szurkolói támogatásra gondolok.
Ha kiesik Brazília a 8 között, lehet, hogy nem ússzák meg polgárháború nélkül. A korrupcióval tűzdelt, túlzott költségvetési terhet jelentő vb-beruházások miatt amúgy is voltak már zavargások bőven. A FIFA meg úgy van vele, elég jó ez a brazil team, hogy egy aranyat megkapjon – akár érdemtelenül is, minthogy ellenkező esetben kockáztassa: esetleg nem lehet a vb-t befejezni…
Vannak még azonban a 8 között más csapatok is: a németek, a franciák és a belgák például csapatként erősek. Nincs nagy egyéniség, sok nagyon jó futballista alkotja ezeket a gárdákat. Bevallom, nekem ez rokonszenvesebb is, de nagy kérdés, egy nagyon kiegyensúlyozott mérkőzésen, és most már egyre inkább ilyenek következnek, lesz-e olyan játékosuk, aki egy villanásával eldönti a meccs(ek)et.
A brazil és a kolumbiai mellett Argentína és Hollandia rendelkezik ilyennel: náluk Messi és Robben az, aki ki tudja mozdítani a csapatát a holtpontról. Messi eddig az argentín válogatott összes góljában szerepet vállalt (kivéve Rojó fejesét) – vagy ő maga rúgta, vagy a gólpasszt adta, és az Oranje esetében Robben szerepét is hasonlóképpen lehetne leírni.
Az egyéniségekre épülő válogatottak gyenge pontja azonban éppen az, hogy ki vannak szolgáltatva annak az egy játékosnak. Ha ő megsérül, vagy sikerül kivonni a játékból, akkor valószínűleg vége van a csapatnak. Még akkor is, ha az argentínoknál Di Maria nagyon agilis, illetve a hollandoknak azért csak van még egy van Persie-jük és egy Sneijderük…
1986-ban a vb-döntőben Matthäus leradírozta a pályáról Maradonát. Az argentínok akkor bizonyították, hogy a zseniális Diego nélkül is tudnak nyerni, valami ilyesmiben bíznak a brazilok, kolumbiaiak, hollandok és az argentínok most is? Vagy a német, francia, belga iskola csapategysége hozza meg a sikert?
A választ bő egy hét múlva megkapjuk.
Remélhetőleg…
Egy hozzászólás a(z) “Egyéniségek vagy csapat” bejegyzéshez