Pep Guardiola, az FC Barcelona történetének legsikeresebb edzője 4 év után, talán éppen nem a legjobb pillanatban úgy döntött, a június 30-val lejáró szerződését nem hosszabbítja meg.
Én személy szerint nagy fájdalommal veszem tudomásul a döntését. Számára edzőként nincs másik csapat a világon, amely ennyire kézre állna, és ugyanígy igaz ez fordítva is: nincs még egy edző a világon, aki ennyire értené a saját utánpótlásbázisra (La Masia) és az évtizedek alatt megalapozott technikás holland futballfelfogásra (Rinus Michels, Cruyff, van Gaal és talán Rijkaard is) épülő Barca-filozófiát, amely művészetté emelte a labdarúgást.
Guardiola, ha nem is az anyatejjel szívta magába ezt a szemléletet, de 10 éven át volt a klub futballistája (BEK-et és KEK-et is nyert ezalatt) és dolgozott az utánpótlásnál is, ahonnan az első csapatba emelve világbajnokot faragott játékosokból (pl. Pedro, Busquets).
Miután 2008 nyarán átvette az első csapatot, 2009-ben futballtörténelmet írva és világrekordot felállítva minden létező címet megnyert a csapattal. Ő volt az, aki szinte tökélyre fejlesztette a tiki-taki futballt, döbbenetes labdabirtoklási fölényt tudott kialakítani a Barcával akár világklasszis ellenfelekkel szemben is és nem utolsósorban: a szép játékot eredményességgel párosította…
Nehéz megítélni, hogy mennyire fog érződni hiánya azok után, hogy Tito Villanova, Pep asszisztense veszi át a stafétabotot. Mindenesetre fura egybeesés, hogy a döntés pár nappal azután született, hogy a Barca kiesett a Chelsea ellen, amelynek kispadján az a Di Matteo ül, aki nem is olyan régen szintén csak másodedző volt a Kékeknél…
Villanova valószínűleg lényegileg nem fog változtatni a taktikán, a csapat futballfilozófiáján – de, ahogy azt jeleztük korábban, és a közelmúlt eseményei is alátámasztották, némi változtatásra azért feltétlenül szükség lesz. Ami miatt aggódom, pusztán Tito személyisége. Vajon lesz olyan kisugárzása és mindenkire átragadó lelkesedése, amivel Pep motiválni tudta a csapatot?
Az mindenesetre érdekes jelenet volt a BL-elődöntő visszavágójának hajrájában, amikor szemmel láthatóan nem ment a szekér, változtatni kellett volna, ám Guardiola mintha már feladta volna, egy megfáradt ember nem- (helyesebben mondva bele-) törődésével viselte a közelgő kudarcot, miközben Villanova hevesen magyarázott neki valamit. Guardiola azonban gondolatban talán már nem is ott járt. Lehet, hogy ez a döntés akkor már rég elhatározott volt? Mert így az elmúlt másfél hét kudarcai más megvilágításba helyeződnek…
Titóval kapcsolatban még olyan félelmeim is vannak, hogy amennyiben nem megy majd minden olyan simán, vagy legalábbis sikeresen, mint a Guardiola-éra alatt, széteshet ez a nagyszerű alakulat. Valószínűleg nagyban függően a nyári Eb-szerepléstől is Puyol, Xavi visszavonulhat, Iniesta szárnyaszegetté válik, Messit elcsábítja valamelyik másik európai sztárklub, Dani Alves a hazai vb-t szem előtt tartva szintén klubot válthat, a fiatalok dezorientálódnak, Pedro már most árnyéka önmagának, de követheti őt Busquets is a formahanyatlásban, a még be sem futott srácok (Tello, Cuenca) nem érnek be, eltűnnek a süllyesztőben, Sánchez visszamegy Olaszországba, Fabregas az Arsenalhoz, Pique, Adriano elszürkül…
Ez egy nagyon sötét vízió, de sajnos, nem elképzelhetetlen. Guardiola ezzel nagyobb űrt hagyna maga után, mint ami érkezése előtt volt. Pedig hogy bíztam benne, hogy ő lesz a Barca Fergusonja… (Sir Alex túl minden létező nyugdíjkorhatáron még mindig nem fáradt bele, hogy évről évre sikerekre vezesse a ManU-t és tehetséges fiatalakot neveljen ki nagy sztárokká!) Ettől függetlenül is tiszteletben tartom Pep döntését és csak annyit mondhatok (nemcsak a Barca-drukkerek, hanem minden igazi futballrajongó nevében): Köszönet az elmúlt évekért!