Törökország – Horvátország 0-3

Visszavágtak déli szomszédaink az előző Eb-n tizenegyespárbajban elvesztett negyeddöntőért. Az ezredforduló két vb-bronzérmesének találkozóján a horvátok emlékeztettek jobban a többek között szövetségi kapitányuk (Slaven Bilic) fémjelezte 98-as csapatra, mint a törökök a 2002-es félholdas hősökre. Nehéz megállapítani, mi volt a csapatok eredeti taktikája, mert az már a 2. percben borult, miután Corluka nagyon csúnyán megforgatta török védőkollégáját, a laposan a kapu előtt keresztbe lőtt labdájára a hosszún Olic érkezett és a vezetéssel arra kényszerítették a hazaiakat, hogy még a tervezettnél is nyíltabban játszanak.

Érdekes módon azonban nem a kontrák hozták meg ezek után a délszláv sikert, ilyenekből a mélyen visszahúzódó Srnáék előtt ritkábban alakult ki gólhelyzet, viszont amikor néha előremerészkedtek, rögzített szituációból nagyon veszélyesek tudtak lenni: az egyik ilyen beadásból a wolfsburgi gólgyáros Mandzukic, majd a második félidőben a védő létére ellenálhatatlan csatárerényeket csillogtató Corluka fejelt gólt és pecsételte meg a hazai csapat sorsát.

A törökök mentek előre becsülettel, de a horvátok olyan kompaktan védekeztek, hogy helyzetig sem nagyon tudtak eljutni. Az előző Eb-n bronzérmes csapat, az oroszokkal szintén bronzérmes szövetségi kapitányával, Guus Hiddinkkel együtt jó eséllyel hiányozni fog az ukrán-lengyel Eb-ről. Ezt a továbbjutást innen már csak a horvátok veszíthetik el – de nemigen fogják.