Persze nem kell elájulni, az Eb-ről szintén hiányzó bolgárok és svájciak nagyobb neveket intéztek el, de örülnünk lehet! Kellett ehhez mondjuk némi szerencse is, mert annyira nem volt benne a gól a játékunkban, egy 21 éves fiatalember azonban megmutatta az etalont a Barca és Bayern világválogatott játékosainak: a gólt ugyanis, főleg az ilyen jól eltalált lövésből születőt még Petr Cech sem védi…
Hogy első körben mégis az Eb-résztvevőről szóljak: ez a cseh válogatott nagyon messze van az 1996-os hősöktől, vagy a 2004-es álomfocit játszótól! Játékosállományában az említett Cechen kívül gyakorlatilag senki sem kiemelkedő, európai szintű futballista. (Bár halkan hozzátehetjük, 4 éve miatta estek ki…) Tisztelet a kivételnek, mert pl. Rosicky az, sajnos úgy tűnik, az ő szereplése egyelőre kérdéses. Az esetleg őt helyettesítendőnek behívott Darida távolról sem képes az Arsenal-karmesterének szintjére felemelkedni. Lehet, hogy Rosicky felépül és jól játszva akár fazont is adhat csapatának, amely ellenünk meglehetősen ötlettelenül és elképzelés nélkül játszott. A támadóharmadban jobb híján mindenki egy reménytelen csellel vagy egy átgondolatlan beíveléssel próbálkozott, ám bent – bár Pekhart révén nincs hiány hórihorgas csatárban – nem volt Jan Koller tehetségű futballista.
Baros már Eb-legenda, azt, amit 8 éve nyújtott, senki nem veszi el tőle. Az viszont szinte biztos, hogy még csak megközelíteni sem tudja akkori formáját. Persze, nem is olyan csapat áll mögötte. Egy dolgos, szorgalmas, összességében azonban a csehektől megszokotthoz képest gyengébb technikai adottságokkal megáldott játékosok alkotják a csapatot, amelyben a sok célzott csere is azt jelzi, Bílek még mindig keresi az ideális kezdőt.
Számomra úgy tűnik, a cseh csapat lehet az A-csoport leggyengébb láncszeme, és hát a sorsolással sincs szerencséjük, mert éppen a talán legerősebb csoportrivális Oroszország ellen kezdenek.
Pár szót a mienkről is: a cseheket érintő lehúzó kritika és a győzelem ellenére is be kell lássuk, még nem vagyunk Eb-érett csapat. (Az a játék, amivel a svédeket megvertük, már talán az volt!) Ugyanakkor vannak biztató jelek: Dzsudzsák ugyan a mezőnyben nem sok vizet zavart, de raffinált gólja és nagyszerű gólpassza önmagáért beszél, többet nem is kell csinálnia, ha ilyenekkel nyerünk! Bogdán Ádám személyében egy kivételes képességű, magabiztos kapusunk is van, a sokat bizonytalankodó védelem mellett erre többször is szükség volt.
Negatívum viszont pl. Mészáros, aki elmehetne MÁV-osnak, mert menetrendszerűen késett el mindenhonnan. Varga nem nagyon érezte a helyét középpályán, látszott, hogy ez a szint neki is gyors volt, ő már csak szabálytalankodni ért oda mindig. Szakály csak akkor tűnt fel nekem, hogy a pályán van, amikor már épp elhagyni készült. Nem a debrecieneket pécéztem ki magamnak, de úgy hiszem, tanulságos, hogy éppen a hazai pontvadászatban edződöttek tudták kevésbé felvenni a ritmust, amit a csehek diktáltak. Tudomásul kell venni, hogy az európai szint máshol van, és ahhoz itthonról nehéz felnőni. Elismerem Egervári törekvéseit, azt a nézetét is elfogadom egy pontig, hogy szívesebben játszat itthon rendszeresen pályára lépő futballistákat, mint egy erősebb bajnokság csapataiban a kispadot koptatókat, azonban extra motivációnak is jót tenne, ha a válogatottban olyanok kapnának helyet, akik kiharcolták, hogy elvigyék őket jobb csapatokhoz külföldre és ott sikerült is felvenniük a ritmust, mégha esetleg a kezdőbe nem is sikerült beverekedniük magukat.