A Nationalelf Izrael ellen kívánta feledtetni a hétvégi, Svájc elleni fiaskót. Akkor a BL-döntőt elveszítő, ám pár nappal később a csoportrivális Hollandiát legyőző Bayern-játékosok még nem játszottak. Nem tudni, hogy most csak emiatt volt Bayern-túlsúly a pályára lépők körében, vagy – amit én személy szerint valószínűsítek – Löw ezúttal már nagyjából a Portugália ellen várható kezdőt küldte a pályára.

Ebben a legfeltűnőbb, hogy a nagyszerű szezont zárt (a Bayern Münchent 3-ból 3-szor legyőző) Borussia Dortmund-játékosok szinte egyáltalán nem, míg a bajorok annál inkább helyet kaptak. A védelem a 3 müncheni (Lahm, Boateng, Badstuber) és Mertesacker alkotta négyesből állt, és ez gyakorlatilag megfelel a vb-n bejáratott védelemnek, csupán Friedrich nincs már ott. A védekező középpályán Kroos-Khedira, gyakorlatilag a várható páros, mondjuk ez kényszerű döntés eredménye lett végül, a harmadik (és valószínűsíthető kezdő) opció Schweinsteigert újabb sérülése akadályozta a pályára lépésben, és könnyen elképzelhető, hogy az első meccsig nem is jön időben rendbe, illetve nem fog kockáztatni vele a kapitány. Csakhogy úgy tűnik Kroos és Khedira labdaszerzésben ugyan jól megoldja feladatát, olyan mértékű szervező munkát azonban, amire Schweini képes, nem tudnak felmutatni. Ezzel pedig nagyobb teher hárul Özilre.

Löw egyebekben sem kockáztatott sokat, a vb-n bevált támadó középpályát jelölte a kezdőbe. A már említett Özil jó idényt zárt a Reallal, két szélső társáról mindez azonban nem mondható el teljes mértékben. Míg Poldi egyénileg jó volt és sok gólt szerzett, csapata, a Köln csont nélkül hullott ki a Bundesligából, addig Müller nem nagyon találta idén a 2010-es formáját, és hát posztján Robbennel, Ribéryvel nem nagyon rivalizálhatott, így sokszor csak csereként kapott lehetőséget a sok trófea helyett ugyan csak ezüstöket begyűjtő, ám összességében mégiscsak jó szezont záró Bayernben. Podolskiról azonban tudjuk, gyenge klubteljesítmény után mindig képes kiemelkedőt nyújtani a válogatottban a nagy tornákon. Ráadásul az egyéni formájára tényleg nem lehet panasz, ha az Arsenal leigazolta. Müller pedig éppen a legjobbkor, a mai felkészülési meccsen volt a csapat legjobbja. Így ezzel a sorral talán sok gond nem lesz.

Egyedüli ékként pedig nem túl nagy meglepetésre az a Mario Gomez lépett pályára, aki mostanra egyértelműen kiszorította Klosét (innen is, ahogy tavaly a Bayernből). (Ebbe mondjuk a veterán támadó tavaszi hosszas sérülése is besegített, de sokkal inkább Gomez bajnoki és BL-es gólérzékenysége.) Ráadásul ezúttal is betalált, így amennyiben egészséges lesz, nagy valószínűséggel ő néz majd szembe Pepe-ékkel.

Ha alaposan megnézzük tehát a kezdőt, azt látjuk, hogy Löw, aki mindig is bátran kísérletezett és vetett be kevésbé tapasztalt, de jó formában lévő fiatalokat, ezúttal meglehetősen konzervatívan állította össze csapatát, és a “régiekre” épít. Persze, mondhatnánk, nagyot nem lehet hibázni a BL-döntőig menetelő Bayernre épülő csapattal, de mondjuk Mertesacker már nagy kockázat, hisz sérülés miatt fél éve játszott utoljára az Arsenalban, és szerintem Mats Hummels minden szempontból jobb futballista, ráadásul védő létére még gólerős is (legalábbis Mertesackerrel összehasonlítva mindenképpen). Reus és Götze pedig nagyon nagy húzás lehetne a két szélen (igaz, csereként lehetőséget kapott ezúttal is mind a kettő), de mikor, ha nem egy ilyen meccsen kellett volna kipróbálni, hogy muzsikálnak együtt Özillel. Az Eb-n ezt már csak kényszer hatása alatt fogja megkockáztatni… Az is tény viszont, hogy Schürrle, ha másért nem, gólérzékenysége okán jobb alternatíva bármelyik csikónál…

Végső soron beigazolódott Uli Hoeness gúnyos megjegyzése a Dortmunddal szemben: jók-jók odahaza, de majd akkor lenget kalapot nekik, ha nemzetközi szinten is bizonyítanak. És hát tény, a Borussia a BL-ben utolsó lett egy nem teljesíthetetlen csoportban, míg a bajorok megnyerték a halálcsoportot és az elődöntőben a Real Madridot lefocizva jutottak döntőbe, ahol szintén ők játszották a focit…

A meccsről, amit végül Gomez és Schürrle góljaival 2-0-ra nyertek a németek, csak annyit: nem játszott jól a Nationalelf, stabilitása megvolt, támadójátéka azonban enervált. Ha visszagondolunk arra, milyen fantasztikus nyitányokat szoktak produkálni a nagy tornákon, csak reménykedhetünk, hogy a szokásos mérnöki pontosságú formaidőzítés ideje még nem jött el. Majd jövő hét szombaton!