Csak most minden bejött, ami a Real és a Chelsea ellen nem… Tegyük hozzá, a két említett csapat klasszisokkal jobb, mint a Rayo Vallecano.

Az azért mégis árulkodó, hogy a kiesés ellen küzdő kiscsapat gólkülönbsége a hétvégi meccs előtt mindössze mínusz 10 volt… Az addig eltelt 35 forduló alatt összesen 60 gólt kaptak. A 7-es zakó mondjuk így, talán nem volt benne a pakliban, bár ősszel 4-0-ra kaptak ki Barcelonában és 6-2-re a Real Madrid otthonában, azóta viszont otthon csak 0-1-re Casillasék ellen.

Most azonban esélye sem lehetett az ellen a Barca ellen, amely a közelmúlt keserű kudarcait akarta feledtetni és szépen búcsúztatni mesterét, akinek annyit köszönhetnek a játékosok.

Annyiban pedig valóban feljavult a Barcelona játéka, hogy bár a labdatartás ezúttal is a már megszokott (de változatlanul döbbenetes) 70%-a mellett mindössze 12 lövést eresztettek meg a fiúk (a szezonátlag 17 helyett), ám ezek döntő többsége kapura is ment (10) és hogy a hatékonyság még jobb legyen, mint ismert, 70%-ban gól is született belőle.

Pedro végre régi önmagát idézte és úgy tűnt, a csapat nagy része is felszabadultan, csúcsformában futballozott.

Hogy ez csupán pillanatnyi fellángolás volt, vagy több van benne a már gyakorlatilag tét nélküli bajnoki lecsengésben (spanyol válogatott-drukkerként mondjuk azért nem szeretném, ha leeresztenének a fiúk egy hónappal az Eb előtt…), az majd ma este elválik.

A BL-indulásra aspiráló Malagát is szét kell szedni, mert az az igazi mérce. Aztán jöjjön fel a Levante a 4. helyre! Avagy mégse, mert a magyar érdekeltségű, kiesés ellen küzdő Zaragoza ellen meccselnek.

Messi 43 gólnál tart holtversenyben C. Ronaldóval, amire nehéz megfelelő jelzőt találni, főleg, hogy az argentín 16 gólpasszt is jegyez (persze CR7-nek sem kell szégyenkeznie a 11 assistja miatt). Szorítunk, hogy legalább ezen a téren (is) megelőzzük a Realt. Bár talán jobb lett volna, ha a 3 mindent eldöntő meccsen rugdossa a gólokat és nem ilyen kevésbé fontos találkozón, ahol nélküle is nyert volna a (még) Guardiola-csapat.