Spanyolország – Kína 1-0
Izzadtságszagú meccset játszott a La Rojas, de hát legalább képet kaptak róla, mi vár rájuk az Európa-bajnokságon. (Mondjuk, a Barca-játékosoknak nem új felismerés.) A 2000-es Eb-n még spanyol szövetségi kapitány által jelenleg irányított kínai együttes lelkes, küzdős játékosokból áll, és úgy tűnt, megoldják a lehetetlennek ígérkező feladatot, kibekkelni egy meccset a világbajnok ellen.
Persze, világbajnok formában nem sokan voltak a hazai együttesben: Casillas, Iniesta, Silva és a vb-címmel nem rendelkező Jordi Alba. Ha egy csapatban kiemeljük a kapus teljesítményét, akkor az éppenséggel azt jelenti, volt dolga rendesen. Iker az első félidőben védett csillagos ötösre, ha ő nincs, akkor valószínűleg hátránnyal vonultak volna pihenőre a spanyolok az első játékrészt követően. A szünetben becserélt Valdesnek viszont gyakorlatilag semmi dolga nem akadt. Mindez azt is jelentette, hogy a csapat védekezése ugrásszerűen feljavult. Pedig összetételében változás csak az 56. percben következett be, amikor Pique állt be Ramos helyére.
Úgy tűnik, del Bosque megtalálta a védelmét és ebben sajnos lehet, hogy Piquének nem jut hely. Egyébként is megfigyelhető, hogy az ősz mester is felvette a holland taktikai felállást, amit az elmúlt szezonban a Real Madrid alkalmazott sikerrel és összességében is a spanyol válogatott játéka most már jobban hasonlít a királyi klubéhoz, mint a Barcáéhoz. Ennek érdekében pedig a kapitány a madridiakat helyezi előtérbe a Barcásokkal szemben. (Ebben a válogatottból kihagyhatatlan két Barca-játékos sérülése valószínűleg csak még jobban segítette.) Így valószínű, hogy a Kína ellen kezdő Arbeloa-Ramos-Albiol-Alba négyes fog védekezni az Eb-n. Ez megfelel annak az elképzelésnek, amit az oroszok is követnek, hogy szerencsésebb egy komplett klub védekezésére építeni, és itt, ugye, Casillassal együtt az 5-ből 4 játékos a Blancókat erősíti. Érdekes a bal hátvéd pozíciója. A vb-n Capdevila még nem nagyon csavargott előre, mert a spanyol válogatott gyakorlatilag bal középpálya nélkül játszott, ahova gyakran kihúzódott Villa és onnan kevert befelé, hogy rugdossa a gólokat. Bal középpályásra jóformán most sincs szükség: Jordi Alba bejátssza a teljes bal oldalt, ugyanazt műveli, amit Ramos korábban a jobb oldalon.
A két védekező középpályás pozíciójában nincs kérdés, a világbajnok páros (Alonso-Busquets) most is megbízhatóan teljesít, és mondjuk, a nagy riválisokkal összehasonlítva magasabb minőséget képviselnek, mint a Kroos-Khedira-Schweinsteiger, illetve de Jong-van Bommel-van der Vaart triókból bármelyik tetszőleges páros.
A támadó középpályán nekem viszont vannak aggályaim del Bosque elképzeléseit illetően. Remélem, Cazorla erőltetését nem gondolja komolyan, mert ez a meccs is megmutatta, Santi jó játékos, de ennek a csapatnak konkrétan a kerékkötője. Az első félidőben Xavitól vette el a területet és a labdákat, és helyette próbált szervezni. Nem kell csodálkozni, ha a spanyol kapu ezek után többször volt veszélyben, mint a betömörülő kínaiaké.
A támadó középpályás hármas (Cazorla – Xavi – Silva) a második félidőre úgy módosult, hogy bejött Iniesta és Navas, az előbbi klubtársa, Xavi helyére, Navas pedig hátratolta Cazorlát Busquets helyére, és majd onnan váltotta őt a 67. percben Mata, aki szintén inkább támadó felfogású. Mindez azt mutatja, Busquetsnek és X. Alonsónak annyira nincs alternatívája, hogy csak ilyen kényszermegoldásokkal pótolhatóak. Persze, minek labdaszerző középpályás, ha állandóan a spanyoloknál a labda? 🙂
Mert a második félidő már erről szólt. Helyzet-helyzet hátán, három felső léc, és Zeng Cheng kapus élete meccse. Iniesta és Silva nagyon érezte egymást, időnként helyet is cseréltek, a gól is így született: Iniesta Silva helyéről a kapuig szólózott, majd ott megjátszotta a középen érkező Silvát.
Az egyetlen ék szerepét én továbbra is Torresnek adnám, valószínűleg del Bosque is, ám az első félidőben még tett egy elvetélt kísérletet Alvaro Negredóval. (Remélem, ezt sem gondolta komolyan, mert Torres a második félidőben valószínűleg többször gólhelyzetbe került, mint Negredo az egész szezonban.) Tény, hogy nem sikerült gólt szereznie – és hát ez is lassan tünetegyüttessé dagad, de Fernando legalább képes kiharcolni is magának a helyzetet, folyamatosan leköti és megosztja több védő figyelmét is, így akár gól nélkül is hasznos tagja lehet a csapatnak.
Navas-szal az a bajom, hogy – bár még mindig nagyon gyors – az ő játéka nem való ebbe a spanyol válogatottba. Most is látszott, és szinte biztos, hogy a spanyolok összes Eb-meccsén így lesz: minden ellenfél beáll ellenük védekezni, lezárja a területet, így Navas kivételes készségei elvesznek, nem hasznosulnak, a kis területen lefolytatott csiki-csuki pedig nem az ő erőssége, abban Xavi, Iniesta, Silva a nagy király. Apropó, kedves Sandro Rossell elnök úr! Könyörgöm, vegyék meg David Silvát a Citytől! Tökéletes passzolna a Barca játékába! (És jöhet Jordi Alba is 🙂
Visszatérve a spanyol válogatotthoz és bizonyos játékosokkal szembeni fenntartásaimhoz: ha egy ország rendelkezésére áll a Real Madrid és az FC Barcelona több mint fél kerete, plussz néhány játékos a BL-győztes Chelsea-ből, akkor könyörgöm, ne kísérletezgessünk középszerű csapatok, nemzetközileg sehol nem jegyzett játékosaival! Igen fájó, hogy a végén jó, ha 2, maximum 3 Barca-játékos lesz a kezdőben. (Holott azért még mindig a katalánoké a világ legjobb klubcsapata!) Pique nem fog beférni, Busquets kezd majd, Xavi és Iniesta pedig egymással rivalizálhat majd az irányító posztért. Gyalázat, hogy ilyen Cazorla-félék, akik csak vihetnék a cipőt egy Pedro vagy egy Fabregas után, sokkal előrébb rangsoroltak.
Félek, del Bosque azzal, hogy letette a voksát a 4-2-3-1-es szisztéma és a Real-féle futball mellett, a barcásokat kívánja ki, illetve háttérbe szorítani, nehogy felborítsák attól eltérő játékukkal ezt az elképzelést. Tisztelt kapitány úr! Ha tetszett figyelni, a Kína elleni meccset is végül csak barcás focival lehetett megnyerni…