Ebbe a csoportba került a legutóbbi két világbajnok, ráadásul az egyik az Európa-bajnoki cím védője is egyben. Az íreknek és a horvátoknak nem sok esélyük lehet a két sztárcsapat ellen, tehát nagy valószínűséggel Olaszország és Spanyolország jut tovább a csoportból, ahol a papírforma alapján az angolokkal és a franciákkal ütközhetnek, és megítélésünk szerint jelenleg mindkét válogatottnál erősebbek, tehát az olaszokat és a spanyolokat jó eséllyel az elődöntőbe várhatjuk. Persze nem szabad elfelejteni, hogy novemberben barátságos meccsen Capello csapata legyőzte a del Bosque-alakulatot.

A spanyol válogatott egyebekben is felemás szereplést tudhat maga mögött a világbajnokság óta. Tétmeccsen 100%-os, bár hozzá kell tennünk, a cseheken kívül komoly ellenfele nemigen akadt a selejtezők során, és hát jelenleg őket sem sorolnák az európai szűk elitbe. Eközben azonban barátságos találkozókon nem egyszer és volt hogy alázós arányban maradt alul a Rojas. Xaviék kikaptak Portugáliától, Argentínától, Olaszországtól és Angliától is. Messzemenő következtetéseket persze nem szabadna mindebből levonni, de azért nem árt a címvédőnek alaposan felkészülnie ellenfeleiből, mert az olaszokkal mindenképp, a fentebb vázoltak tükrében pedig az angolokkal jó eséllyel találkoz(hat)nak az Eb-n. Ráadásul nem vet jó fényt a csapatra, hogy nagynevű csapatokat nem vertek meg Dél-Afrika óta.

Mondjuk, hasonló problémával a 2000-es évek első felében a németek is sokat küszködtek, a világbajnokságokon (2002, 2006) azonban ennek ellenére is sikerült jó eredményeket elérniük, de azt általában úgy, hogy a nagy csapatokat ezeken a tornákon elkerülték, vagy ha egyik-másikkal össze is futottak, szerencsével sikerült túljutniuk rajtuk. Ebben a spanyolok most nem bízhatnak. Persze, nem kell aggódni értük. Del Bosque sokat kísérletezett az elmúlt időkben, ritkán játszott a csapat kétszer ugyanolyan összeállításban.

A keret viszont iszonyatosan erős. Elég csak arra gondolni, hogy a spanyol válogatott elsősorban az FC Barcelonára épül (és a játéka is nagyon hasonló), márpedig a katalánok idén is minden létező viadalt diadallal zártak, egyedül a spanyol kupát engedték ki a kezükből, a szintén spanyol válogatottaktól hemzsegő Real Madrid javára… Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a Barca és a Real a földkerekség két legerősebb futballklubja és belőlük áll össze szinte (néha kivétel nélkül, teljesen) a spanyol válogatott komplett kezdősora. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy más elit klubokban is vannak spanyol játékosok, pl. Silva a City-ben, Mata és Torres pedig a Chelsea-ben rúgja a labdát…

Nagy érvágás viszont a válogatott gólrekorder David Villa kidőlése, aki az Eb-selejtezőkön is a legeredményesebb spanyol játékos volt. Remélhetőleg felépül az Eb-ig, de az erősen kérdéses, hogy csúcsformába tud-e lendülni addig. Márpedig a válogatott nem bővelkedik más gólvágóban. Torres most már években mérhető ideje keresi régi önmagát, Llorente pedig nem is nagyon passzol a spanyol csapat játékához, másrészt azért ő sem az a fajta gólgyáros, amit Villa megtestesít. A középpályáról mondjuk, mindig odaérhet valaki és meg lehet próbálkozni a Barca ún. csatárnélküli focijával is, csakhogy ott van egy Messi… Alternatív megoldások? Esetleg Soldado, de egyelőre ez sem az igazi. Lehet, hogy tényleg a csatár nélküli foci, ami a vb-n mutatott 1-0-s győzelmekkel operálva elég is lehet, csakhogy ott a 8 góljukból 5-öt Villa jegyzett…

Az olasz válogatott a dél-afrikai világbajnokságon címvédőként csúnyán leszerepelt és egy nem túl acélos csoportból még a továbbjutásra sem volt képes. Az Eb-selejtező csoportja ellenben nem volt könnyű, hiszen ott volt rajta kívül még két további vb-résztvevő (Szerbia és Szlovénia), amelyeket ráadásul megelőzte egy meglepetéscsapat, az észt válogatott. Jól jellemzi az olaszok erősségét, hogy ebben az erősnek mondható csoportban veretlenül zártak, 8 győzelem mellett mindössze 2 döntetlen csúszott be (a második akkor, amikor már számukra semi tétje nem volt a Szerbia elleni idegenbeli fellépésükön) és 10 meccsen csupán 2 gólt kaptak (!) – és ezzel övék az Eb-selejtezők leghatékonyabb védelme. Imponáló gólkülönbségüket (+18) csak a spanyolok, a hollandok és a németek múlták felül, ami hűen tükrözi a csapatok világranglistán elfoglalt helyét, de azért nem árt tudni, megítélésünk szerint az olaszok a másik 3 válogatottnál lényegesen nehezebb csoportban hozták ezt az eredményt.

A keret nagyobbrészt a Juve-Milan-Inter hármas játékosaiból tevődik össze, ám meghatározó labdarúgók szerepelnek más klubokból is (Balzaretti, Criscito, de Rossi, Giovinco, Maggio, Montolivo). A keret nagyjából állandó, ám Prandelli egyszer sem küldte fel ugyanazzal a kezdővel a csapatát. Látható, hogy egy nagy generációváltáson megy át az olasz futball, amelynek ugyan áldozatául esett a 2010-es vb, ám az Eb-re már beérhetnek az első eredmények és ez az olasz válogatott akár elődöntőig, döntőig is eljuthat. A spanyolokhoz hasonlóan a selejtezők legeredményesebb olasz csatára is kidőlt a sorból egy időre. Antonio Cassano szívműtéten esett át, ám ha nem lépnek fel komplikációk, a tavasz folyamán visszatérhet a pályára. Ettől függetlenül nem baj, ha van alternatív lehetőség a csatársorban, mert 2011-ben Cassano leggyakoribb válogatottbeli csatártársa, Pazzini az Interben jelenleg nem nagyon rugdossa a gólokat. Az olaszok nagy szerencséje, hogy a fiatal ígéret Mario Balotelli olasz mestere kezei alatt szárnyal a Manchester City-ben, és novemberben a lengyelek ellen meg is rúgta első felnőtt válogatott gólját.

Apropó a lengyelek! Novemberben az olaszok két barátságos meccset játszottak, az egyiken az erőviszonyoknak megfelelően magabiztosan verték az Európa-bajnokság egyik házigazdáját, a másikon viszont kikaptak a Dél-Amerika-bajnok Uruguay-tól.

A csoport másik két csapata, Horvátország és Írország egyaránt pótselejtezőn biztosította a kontinenstornán való részvételét. Az egyetlen esélyük az lehet, hogy egymás ellen kezdenek. Ha valamelyik nyer, lépéselőnybe kerül. Persze, ehhez még sok minden más is kellene, pl. az hogy a két sztárcsapat ne döntetlennel kezdjen, és a horvát-ír párharc nyertese a másik találkozó vesztesével játsszon a második mérkőzésen. Ha ott sikerül egy bravúrdöntetlen, lehet esély a pontszerzésre az utolsó fordulóra esetleg 100%-osan érkező másik nagy csapat ellen is. Ez egy igen erőteljes spekuláció. Rokonszenves az ír és a horvát csapat is, nem is játszanak rossz focit, de az igazán nagyokkal nincsenek egy súlycsoportban