Álomfoci-blog kategória bejegyzései

Webnapló a világ legjobb csapatairól, hírek, elemzések a sztárjátékosokról, az elitcsapatok játékáról és úgy általában az álomfociról…

Brazil győzelem a nyitómérkőzésen

Brazília-Japán 3-0

Source: bbc.co.uk via Gabor on Pinterest

 

Miután a japánok valószínűsíthető taktikája már a 3. percben borult, sok minden nem derülhetett ki ebből a meccsből. Legfeljebb annyi, hogy ekkora különbség minimum van a két csapat között.

Azért a brazilokon látszott, hogy időnként teljesen tanácstalanok a betömörülő védelem ellen. Ám, ha ilyen jól át tudják lőni (Neymar gólja jó eséllyel szerepelhet az évvégi Puskás-díj szavazásán), vagy belőtt labdákkal feltörni, akkor nem kell félteni őket. Pláne, hogy egyéni akcióra nem nagyon kell senkit sem biztatni közülük.

Neymar cselei, egy-egy villanása, valamint Oscar forintos labdája a harmadik gól előtt élményszámba ment. Igaz, többnyire ezek maradtak szórakoztató elemként a játékból, mivel a biztos előny tudatában a hazaiak nem erőltettek semmit, és így egy meglehetősen unalmas meccs alakult ki.

A japánok nem tudtak igazán felpörögni, egy-két lövéssel ugyan megtornásztatták Julio Cézart, de az valahogy a 3. perctől fogva érződött, hogy nincs bennük elegendő spiritusz a pontszerzéshez. Ez a játék kevés lesz az olaszok ellen is, úgyhogy Zaccheroninak ki kell találnia valamit honfitársai ellen.

A DreamTeam-menedzserek közül kifejezetten örülhetnek azok, akiknek több brazil védőjük is van, mert a kapott gól nélküli győzelemért 6-6 pont jár utánuk, mint ahogy Neymar is 6 ponttal gazdagította az őt választókat (szinte minden nevezőt 🙂

Konföderációs Kupa – apa, kezdődik

200px-FIFA_Confederations_Cup_Brazil_2013_logo.svgAz idei év várva-várt nagy futballeseménye, a jövő évi brazíliai világbajnokság főpróbája a ma esti BrazíliaJapán nyitómérkőzéssel megkezdődik.

A tornán részt vesz a legutóbbi két vb világbajnoka (egyben a tavalyi Európa-bajnokság két döntőse), továbbá valamennyi kontinensgyőztes és a vb-házigazda Brazília. Mindezek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy itt lesz a világ labdarúgásának krémje, ám ez csak megszorításokkal igaz.

A világ futballját legalább 5 éve uraló Spanyolország például ott lesz. Mégpedig a legerősebb keretével. Fernando Torres pedig arra is rávilágított mennyire veszik majd komolyan a tornát: ez az egyetlen trófea, amely ennek a generációnak hiányzik. A cél egyértelmű.

A spanyolokon kívül azonban, ha a FIFA-világranglistát nézzük, csak az olaszok révén lesz jelen nagy csapat. Ők is a 9. helyen tanyáznak…

Utánuk Mexikó 17., Uruguay 19., Brazília pedig mindössze 22. a világranglistán, Nigéria és Japán be se fér a legjobb 30-ba, közvetlenül Magyarország előtt foglalják el a 31. és a 32. pozíciót.

Persze, lehet kárhoztatni a világranglistát és annak számítási módját. De ez akkor is egy tényszerű, objektív adat, amely ezáltal árulkodó is egyben. Az is igaz, hogy a házigazdák egy gyenge 2011-es Copa America óta nem játszottak tétmeccset. A barátságos megmérettetéseken – ezek a világranglistán kisebb szorzóval kerülnek beszámításra, ezért is a relatív gyenge helyezés – pedig gyakran topcsapatokkal találkoznak, és általában az aktuális ellenfél “hangulatától” függően szerepelnek, jól-rosszul.

Ettől függetlenül a selecao a torna egyik esélyese. (Nem véletlen, hogy a DreamTeam-játék menedzserei is nagy számban válogattak be játékost a szambafutballisták közül.) A válogatott körüli mizériákról már korábban beszámoltam, az idei év mérlege nem vetít előre nagy formát, ám legutóbb 3-0-ra kitömték a franciákat, ami azért már figyelmet érdemel.

A brazilok tehát vélhetően jó formában várják a kihívást, most legalább egy kicsit több ideig együtt tudott készülni a keret Európában és Dél-Amerikában futballozó két fele, ám a csoportjuk nem ígérkezik könnyűnek. Erős kerettel érkeztek az olaszok, itt van az a Japán, amely az egész világon elsőként “selejtezte ki” magát a vb-re 🙂 és mint tudjuk, Mexikó hagyományosan a brazilok mumusa a Konföderációs Kupákon.

A másik csoportot jó eséllyel megnyerik a spanyolok, ezért aki szeretné elkerülni őket az elődöntőben, annak meg kell nyernie az A-csoportot.

A világranglista vezető spanyolok keretébe visszatért a sérülése után klubjában mellőzött Casillas. Del Bosque mesternek emiatt biztos volt néhány álmatlan éjszakája, mert a helyettesítés ideje alatt Valdes nagyon jól védett a La Rojasban. A támadó alakzatnál is a bőség zavarával küszködhet. Ha a Barca játékához hasonlatosan egy ékkel és az azt támogató két szélső csatárral akar felállni, akkor középen játszathatja Torrest vagy az Eb után szintén visszatérő Villát, de még Fabregast is bevetheti itt akár. Cesc ugyan nem érzi ezt a posztot, de egy-két gólra mindig jó, különösen a barcás társak támogatása mellett. Villa azonban kirakható szélre is, ahol mondjuk Pedróval, David Silvával, Matával és Cazorlával rivalizálhatnak a kezdő helyekért.

Lassan annyi klasszisa van a spanyoloknak, hogy az öltözői feszültségek csillapítása több erőt visz el, mint a taktika kitalálása. Ami – néha úgy tűnik – nincs is. “Legyen nálunk sokat a labda, aztán a végén valaki úgyis megvillan és nyerünk…” Körülbelül ez jellemzi a játékukat.

A csoport második helyére aspiráns Uruguay nagy tornamenő. A vb-n, a Copa Americán fantasztikus volt, ahogy meneteltek, amit viszont a Brazília nélküli, könnyített vb-selejtezőkön művelnek, egyenesen botrány. Izgulni kell értük, hogy egyáltalán kijussanak a vb-re. A keret azonban nagyjában ugyanaz, mint a vb-4., Copa America-győztes alakulaté volt. Ennek megfelelően egy kicsit meg is öregedtek. A csatárproblémák továbbra is fennállnak. Forlan már túl van a csúcson, Cavani kinőtte magát, de még most is bizonytalan, melyikük kezd. Esetleg mindkettő? Ez esetben egyikük a középpályára szorulna és ott Cavani nagyon szenvedett korábban… Suarez óriásit focizott az elmúlt szezonban a Liverpoolban. Ha az uruk jól mennek a tornán, akkor az ő személyében van egy gólkirály-jelöltem 🙂

Persze, lehet az az oka a vb-selejtezős botladozásnak, hogy a keret nagy része Európában focizik és csak épp hazaugranak jetlaggel, meg magaslati levegővel küszködve lejátszani a szükséges meccseket. Ki tudja? Talán most, hogy ők is többet készülhettek együtt, megint a rokonszenvesebb arcukat mutatják.

Nigéria Mikelt leszámítva gyakorlatilag nagy nevek nélkül érkezik, de a legfrissebb kontinensgyőztesként, ráadásul a vb-selejtezőkön is eddig jól vették az akadályokat. Mivel az uruk a spanyolok ellen kezdenek, aztán a második körben a zöld sasokkal csapnak össze, a sorsolás talán az afrikaiaknak kedvez, de ez mindig attól függ, hogy milyen eredményekkel nyitnak a csapatok. Mindenesetre nem reménytelen az elődöntőbe jutásuk.

Tahiti outsider. A jórészt amatőrökből álló kis meglepetéscsapatnak ez élete élménye lesz. Ám pontrablás esetén akár befolyásolhatják a második helyen továbbjutó kilétét…

Brazil diadal a nyitómérkőzésen

Igen. A Konföderációs Kupáról van szó.

És nem. Nem a mai nyitómérkőzésről. Az még előttünk áll.

1999-ben azonban a Konföderációs Kupa nyitómeccse BrazíliaNémetország találkozó volt (3 évvel később a vb-döntő párosítása!), és bizony a selecao álomfocival 4-0-ra kitömte a Nationalelfet.

Az akkori német szövetségi kapitány, Erich Ribbeck a kritikák kereszttüzébe kerülve azzal védekezett, hogy nem a legerősebb csapattal utaztak el, hanem csupa olyan játékossal, akiknek alig volt 2-3 válogatottsága, és később sem nagyon játszottak a nemzeti tizenegyben, ellenben a brazilok nagyon készültek arra a tornára… (forrás: a FIFA hivatalos honlapja) Nos, tekintve hogy általában finoman szoktam fogalmazni: ez szemenszedett hazugság.

Íme, a cáfolat:

1. Először is, Brazília egy évvel korábban világbajnoki ezüstéremig jutott, 3 évvel később pedig világbajnok lett. A Konföderációs Kupán azonban alig voltak olyan játékosok, akik az egyik vagy másik, legjobb esetben mindkét tornán részt vettek volna. A még élénkebb emlékű franciaországi vb-keretből Emerson, Zé Roberto és Dida volt ott az emlékezetes nyitómeccsen, ám ők a 98-as vb-n szinte egyáltalán nem kaptak szerepet.

A 99-es Konföderációs Kupán Dida védett, ám ő 2002-ben is csak cserekapus volt. Ázsiában Marcos védett végig, aki viszont ezen a tornán volt Dida cseréje. Csak Flavio Conceicao volt ismertebb név, és ekkor vált nagy futballistává a magát évekkel később igazán naggyá kinövő Ronaldinho – aki egyébként itt a torna gólkirálya és legjobb játékosa lett.

Soroljam, hogy kik azok, akik az ezredfordulón az akkori veretes brazil A-csapat húzónevei voltak? Ronaldo, Rivaldo, Roberto Carlos, Juninho Paulista, Denilson. Egyikük sem volt ott a tornán. Azaz Ribbeck téved, ha azt állítja, a brazilok komoly erőkkel készültek a tornára.

2. Nézzük azonban a másik oldal neveit! Íme a brazilok ellen pályára lépő kezdő:

Lehmann – Wörns, Heinrich, Matthäus, Linke – Scholl, Wosz, Neuville, Ballack – Preetz, Ricken

Van köztük világbajnok, Európa-bajnok, és szinte majdnem mindenki már akkori vagy későbbi BL-győztes, BL-döntős futballista volt. (Épp egy hónappal korábban vesztette el drámai körülmények között a Bajnokok Ligája döntőt a Bayern München a Manchester Uniteddel szemben.) Csak a neveket nézve ez egy bombasztikus társaság volt! A meccs előtt első ránézésre inkább a németek 4-0-s győzelmét tippeltük volna meg előre.

(Ja, és a padon még ült egy Bernd Schneider, egy Frank Baumann, egy Horst Heldt meg egy Robert Enke…)

3. A vereség okát nem az összeállításban, hanem a felállításban kell keresni. A középpálya ugyanis túl “brazilosra” sikerült. Csupa labdaművész, támadó felfogású futballista! Hiányzott a keretből és még inkább a kezdőből az olyan típusú munkás, labdaszerző játékos, mint amilyen akkoriban Jeremies, Frings, Hamann volt. Talán ezen kellett volna elgondolkodnia, Herr Ribbeck! Akkor esetleg nem szaladnak bele egy ilyen csúnya zakóba. 🙂

Lewandowski marad Dortmundban

Európa egyik legkapósabb támadója nem lesz az idei szezonban taroló Bayern München játékosa. A Borussia Dortmund inkább lemond a 25-30 millió euró körüli bevételről, csak hogy megtartsa az elmúlt évek sikereiben komoly részt vállaló játékosát.

Én személy szerint örülök ennek a döntésnek: a józan ész győzött a kíméletlen profitszempontok felett. Ám ez a lépés nem marad következmények nélkül:

1. Robert Lewandowski értelemszerűen csalódott, mert az európai gigászhoz igazolhatott volna, ahol vélhetően nem epizódszerep és kispad várt volna rá.

2. Ugyanakkor a Bayernnek sem tenne jót, ha a legjobbakat magához csábítva meggyengíti a riválisait, mert nem lesz valódi, éles verseny. Lagymatag mezőnyben pedig lehetetlen fenntartani azt a színvonalat, amit az idei évben elértek.

3. Lewa átigazolása megmozgatta volna a transzferpiacot: Mario Gomez szinte biztosra vehető távozása ügyében is fordulat állhat be, mert amennyiben nem érkezik a Bayernbe egy sztárcsatár érdemes maradnia és felvenni a kesztyűt a kezdőbe kerülésért folytatott harcban, ami az edzőváltás miatt nem is lehetetlen kihívás. Jól meg kell fontolnia, mit lép, mert ő a jövő évi, ambíciózus vb-Nationalelf első számú jelöltje a csatárposztra, és komoly alternatívája nincs. Ám ha nem játszik rendszeresen (és nem hozza a szokásos gólveszélyességét), akkor Löw átállhat a spanyolok által az Eb-n sikerrel alkalmazott csatárnélküli játékra, amellyel egyébként már kísérletezett az idei szezonban. (Nem véletlen, hogy a selejtezők során eddig a legtöbb gólt nem egy csatár, hanem a támadó középpályás, és egyébként kevésbé gólerős Özil szerezte.

Ha Lewandowski nem távozik a Dortmundból, akkor a helyére sem kell igazolni senkit: így Szalai, Kiessling vagy egyéb felmerülő nevek sem kerülnek fel a sárga-fekete mezre.

Habár Lewandowski és a lengyelek nincsenek ott a Konföderációs Kupán, Te még elindíthatod a csapatodat: Confed Cup 2013 DreamTeam-játék >>>

Neymar Barcelonában

A világ évek óta legígéretesebb futballistája július 1-jétől az FC Barcelona keretét erősíti. Neymar Jr. a brazilok jövő évi, hazai rendezésű világbajnokságán a reménycsillag, hogy 12 év után újra a csúcsra vezesse a selecaót.

 

A fiatal játékos szakmailag jó döntést hozott, bár kicsit az az érzésem, hogy ezt a váltást már hamarabb meg kellett volna lépnie.

Az európai sztárklubok megszerzéséért folytatott pókerjátszmájának végén a (korábbi) klubja, a Santos végül a Barca és a Real Madrid ajánlatát is elfogadhatónak tartotta, a végső döntést ezzel lehelyezve a csatárfenomén kezébe.

Jelen állás szerint a Realt elhagyja Mourinho, és számos játékosát csábítják többfelé. A királyiaknál tehát bizonytalan a jövő, és a Madridra egyébként sem jellemző a hosszú távú, tudatos építkezés.

Ezzel szemben a Barcában – a BL-ben elszenvedett csúnya elődöntős kudarc ellenére – egy fiatal, de már évek óta együtt érő csapat van, amely azonban némi megújulásra szorul. És ebben Neymarnak kiemelkedő szerepe lehet.

Már a tavalyi kudarcok kapcsán írtam a katalán klub Messi-függőségéről, amely az idei szezonban még erőteljesebben jelentkezett. A csapat szélsőjátéka is sokat akadozott – régi álmom, ugye, hogy Messi visszakerüljön jobb szélre, ahonnan valószínűleg ő maga kevesebb gólt szerezne, de több, élvezetesebb megoldást láthatnánk tőle, és a nehezebb meccseken nem eltűnne a betömörülő védelem sűrűjében, hanem szélről megbontaná azt – ld. a Milan elleni második gólját…

Neymar képes lenne (lesz!) megverni kis területen is a szélső védőket, ebből a szempontból Tello, Sanchez, Villa és Pedro rendre kudarcot vallott a nagyon mélyen játszó nagy csapatok ellen. Ugyanakkor én úgy látom, hogy a Messire nehezedő gólfüggőség is enyhülne. (A 4 előbb említett Barca-támadó idén együtt is csak 32 gólt hozott össze (eddig) Messi 46 találatával szemben.) Neymar a hazai pontvadászatban és a nemzetközi kupákban is kb. minden második meccsén a hálóba talál, válogatottban pedig pontosan annyi gólt lőtt, mint az argentín zseni (33), csakhogy sokkal kevesebb pályára lépés alkalmával.

Neymar mindössze 21 éves, még rengeteget fejlődhet, képezhető, formálható, az ő kvalitásainak pedig a legmegfelelőbb a spanyol pontvadászat és a Barca játéka, amelyben nagyon sok labdaérintés van, nem a rohanásra, a labda nagy területeken történő gyors bejáratására van kihegyezve a játék, hanem a labdabirtoklásra, és arra, hogy a dolgokat kicsiben, finom érintésekkel oldják meg. Ez sokban hasonlít ahhoz a focihoz, amit Brazíliában játszanak, és kifejezetten közel áll Neymar stílusához is.

Azzal mondjuk tisztában kell lenni, hogy még törékeny ez a karrier. Látszott a bemutatkozón is, hogy a nagy nyomást nehezen viseli. Amikor kiment a Camp Nou gyepére, nem vágott ki egy olyan magabiztos labdazsonglőrködést, mint mondjuk pár éve Zlatan. Egy amatőr focistától is elvárható óvatos dekázás alatt idegességében még a labdát is leejtette. Látszik, hogy mentálisan még nem olyan erős, és nem is várható el, egy ennyi idős játékostól, hogy vezéregyéniség legyen. (Nem lehet mindenki olyan, mint Thomas Müller…)

Ám éppen ezért van jó helyen a Barcában! Világ- és Európa-bajnokok egész sora mellett és a négyszeres aranylabdás Messi oldalán – egyelőre – nem a főszerepet kell eljátszani. Miközben meggyőződésem, hogy a következő szezonban a legjobb mellékszereplőnek járó “Oscart” lazán zsebre teszi.

Régóta mondogatták róla, hogy meg kell mutatnia magát Európában, csak akkor válhat világklasszissá, ha itt is bizonyít. 2011-ben a Libertadores Kupa megnyerése után úgy nyilatkozott, hogy fél évig még biztosan marad, mert a Santos-szal a klubvilágbajnokságon is részt szeretne venni. Annak döntőjében a Barca lefocizta őket. Neymarnak gyakorlatilag értékelhető megmozdulása sem volt.

 

Azóta viszont eltelt másfél év. Talán már tavaly nyáron lépnie kellett volna. Persze, elbizonytalaníthatta, hogy Guardiola távozott Barcelonából. Neymarnak szerintem szüksége van egy tapasztalt, kiváló edzőre. Egy Guardiola, egy Heynckes, egy Ferguson vagy egy Mourinho lett volna talán a legalkalmasabb arra, hogy igazi nagy játékost neveljen belőle. Nem tudom, hogy Titóban megvan-e az ehhez szükséges kivételes képesség a játékosai egyéni motiválására, és hogy egészségi állapota egyáltalán lehetővé teszi-e majd, hogy eleget foglalkozzon az irányítása alá tartozó srácokkal.

Mindenesetre, Neymar Junior, Isten hozott Európában és sok sikert!

 

 

Német álomdöntő

Bayern München – Borussia Dortmund

 

Az idei Bajnokok Ligája döntő álomszerűen alakult a Bundesliga-rajongók számára. Két német csapat egyszerre eddig még a négy közé se jutott be, most viszont feliratkoztak a “házi döntőjükkel” a többi topliga mellé. Hiszen 2000-ben a Real Madrid-Valencia, 2003-ban az AC Milan-Juventus, 2008-ban pedig a Chelsea-Manchester United összecsapás jelezte az aktuális hegemóniát.

Érdekes, hogy mindkét csapat nyert már BL-t egy-egy alkalommal, és mindkét alkalommal ugyanaz a személy irányította az aktuális győztes együttest: Ottmar Hitzfeld. Ez a felállás most már egészen biztosan meg fog változni. Ám az nagy kérdés, hogy a Reallal korábban egy BL-trófeát már begyűjtő Heynckesnek, vagy az e téren újonc Jürgen Kloppnak lesz-e több oka örülni a szombati finálé után.

Esélyek. Ha vakon rá kellene vágni, melyik a jelenleg jobb csapat, és így a döntő esélyese, nem vitás: a Bayern lenne a válasz. A müncheniek óriási szezont produkáltak, 25 pont előnnyel nyerték a német bajnokságot a Borussia Dortmund (nem mondhatni, hogy az orra) előtt, számos rekordot megdöntve. Ezenkívül a BL-ben is lazán végigpofozták a mezőnyt, az egyik esélyesnek (nem ok nélkül) kikiáltott Juventust 4-0-ás, a korszakos futballgigász Barcelonát 7-0-ás összesítéssel, mindkettőt kettős győzelemmel takarították el az útjukból. Ha úgy futballoznak a döntőn is, ahogy a szezon során oly sokszor, akkor minden bizonnyal Lahm ragadja meg a kupa két fülét a lefújást követően.

 

És ez akkor is így van, ha a Borussia Dortmund a Real elleni elődöntő visszavágóig a mezőny egyetlen veretlen csapata volt, és a fiatal, technikailag és taktikailag magas szinten képzett játékosai a legnagyobb futóteljesítményt tudják felmutatni a BL-résztvevők között.

Én mégis úgy gondolom, hogy a Bayern nem biztos, hogy tud majd úgy futballozni a döntőben is…

Tegyünk egy kis időutazást, csupán egy párhuzam kedvéért! 2002-es vb, nyolcaddöntő, USA-Mexikó. Donovanék csetlettek-botlottak a csoportkörben, és nem kis szerencsével mentek tovább, míg a latin-amerikaiak fantasztikus formában fociztak, és magabiztosan nyerték a csoportjukat, pl. Olaszország előtt. Az akkori forma alapján sima mexikói továbbjutást kellett volna várnunk, de én akkoriban is mondogattam: ez a két válogatott évente több mérkőzést is játszik egymás ellen. Nagyon jól ismerik egymást, és az ő összecsapásaiknak mindig külön pikantériája van. Egy Mexikó-USÁ-n nem számít a pillanatnyi forma…

Persze, lehetne még millió ilyen példát felhozni. Itt van mindjárt a Dortmund-Schalke rivalizálás. A BVB sokkal jobb csapat volt ebben a szezonban is, ám Ruhr-vidéki derbyn mindkétszer alulmaradt a gelsenkircheniekkel szemben…

Éppen ezért egy házi döntő, mint amilyen a mostani is lesz, mindenképpen kétesélyes.

Nézzük az idei év közvetlen összecsapásait! A Bayern tavaly lazán alulmaradt a bajnoki versengésben a Borussiával szemben, Bundesliga-meccsen oda-vissza vereséget szenvedett, a DFB-kupa döntőben pedig egy nagyon csúnya 5-2-es oktatást kapott. Hiába a csak hajszál híján elvesztett BL-döntő, az egy kudarcos szezon maradt, benne a nyomasztó érzéssel, hogy a Dortmund ellen kevés a Bayern.

Aztán jött a szezonnyitó német Szupa Kupa-döntő, amit talán a Borussia nem vett kellőképpen komolyan, de a Bayern már jelezte: ezúttal mindent akar! És megtört a lélektanilag soha el nem hanyagolható sorozat is: le tudják győzni a sárga-feketéket. Az őszi bajnokin Weidenfeller kb. 10-esre védett, a bajorok uralták a játékot, ám a Dortmund részéről elég volt egy egyéni villanás és legalább ikszre mentették a meccset. A tavaszi találkozónak pedig már nem volt tétje, így az ott elért döntetlen sem mérvadó: a Bayern részéről a B-csapat játszott – igaz, Heynckes többször is hangsúlyozta, és ez valóban nem csak szóvirág volt, hogy a jelenlegi Bayern Münchennek nincs B-csapata, a Bayern már megnyerte a bajnokságot és fix volt a BL-döntő is…

Az egyetlen komolyan mérhető összecsapás a német kupa negyeddöntője volt, ahol Robben fantasztikus lövésével nyert a Bayern 1-0-ra. Akkor Klopp is elismerte, jobb csapat a münchenieké. Kérdés, hogy ez ezúttal, mire elég. Azt kell, hogy mondjam, nagyon sokra.

A Bayernnek ugyanis tényleg nincs B-csapata, mert gyakorlatilag tetszőlegesen kicserélhető a kezdőből bármelyik játékos, olyan erős a kispad, hogy ez egy cseppet sem érződik meg a játékukon. Sőt! A cserék még motiváltabbak. Ki vannak éhezve a sikerre, a játéklehetőségre, és nagyon akarnak bizonyítani. Ezzel szemben a Borussia Dortmundnál nem árt, ha mindenki egészséges, mert bizonyos játékosok éppenséggel nem helyettesíthetőek. Különösen a támadó szekcióban érzékeny pont Lewandowski, Reus és Götze. Az utóbbi, ugye a Real ellen megsérült és azóta nem is lépett pályára. Hallani olyan híreszteléseket, miszerint a döntőre már felépül. De ki tudja, milyen formában lesz, ilyen hosszú kihagyás után és meccshiánnyal a lábában…

Source: bundesliga.de via Gabor on Pinterest

 

Nyilvánvaló, hogy annak nincs jelentősége, Götze már biztosan, Lewandowski pedig valószínűleg a bajoroknál folytatja a nyártól. Mindketten most akarnak BL-t nyerni. Aztán majd jövőre is, az akkori csapatukkal. De a most MOST van…

DreamTeam-játék menedzserek figyelmébe:

 

A következő játékon el lehet indulni a jelenlegi csapattal, 3 csere engedélyezett, ahogy télen is. Aki így nevez és nem új csapattal, +20 ponttal indulhat a megmérettetésen!

Edzőkerengő

Hirtelen kiszállnak a buliból legendás edzők, távozni készülnek jelenlegi klubjuktől neves mesterek, és ez alapján felbolydult az átigazolási piac.

Hihetetlennek tűnik, de az idei szezon sikeredzői (vagy legalábbis többségük), ősztől már nem a jelenlegi klubjuk padján ülnek majd. Az 5 európai topliga négy bajnoka (Manchester United, FC Bayern München, vélhetően a PSG, és talán az FC Barcelona is) nyártól új edzővel folytatja a munkát.

Ha a Bayern megnyeri a BL-döntőt, akkor ráadásul a két európai kupa győztese is megválik a sikeredzőjétől, hiszen a Chelsea nem marasztalja Benitezt. A helyére vélhetően Jose Mourinho érkezik.

sir-alex-fergusonKét doyen (Sir Alex Ferguson és Jupp Heynckes) leteszi a lantot – és akkor arról még nem is cikkeztek sokat a lapok, hogy a szintén élő legenda Guus Hiddink is visszavonul, Carlo Ancelotti a spanyol sajtó szerint a Real Madridtól távozó Mourinho helyét veszi át. Mancinit a Manchester Citytől menesztették az FA-kupa kudarc után.

Sok az üres hely sztárcsapatok kispadján, és ilyenkor derül ki, hogy mennyire kevés az igazán nagy nevű edző, aki a nagy elvárásoknak megfelelve leülhetne egy-egy ilyen helyre. Nem beszélve arról, hogy ezek az edzőváltások, jelentős játékosmozgást is előidézhetnek…

A Manchester City kispadjára Manuel Pellegrini érkezhet, és így a City megnyerheti az európai versenyfutást a chilei edző jelenlegi malagás játékosáért, Iscoért. Ha Ancelotti valóban megy a Realhoz, oda érkezhet a Juventus esze, Pirlo, aki az AC Milanban hosszú évekig az olasz tréner játékosa volt. A Real-PSG-Milan háromszögben azonban felmerülhet még más érdekesség is. A Realt gyakorlatilag szétkapkodhatják, több játékosára is fáj az északolasz klub vezetésének foga, és mivel mind Benzemát, mind Higuaint komoly ajánlatokkal bombázzák elsősorban Angliából, kellene a királyi klubhoz egy sztárcsatár: Ancelotti leszerződtetésével pedig szinte magától értetődik, ki lenne az. Valaki, aki tavaly még az AC Milanban, az idei szezonban viszont Ancelotti keze alatt a PSG-ben rúgta a bőrt. Zlatan Ibrahimovic szaporíthatná a karrier-El Clásicós játékosok névsorát

Zlatan 32 meccsen rúgott 28 góljával olasz gólkirály lett. Rajta nem fog múlni...

Igaz, Zlatan és Ronaldo nemigen bírnák elviselni egymást, de a portugál zseni maradásának kicsi az esélye. Viszont a Realból hova tudna tovább igazolni, ami számára előrelépést jelentene? A PSG semmiképpen nem egy ilyen hely, ám az arab oljmilliárdokból nagyon csábítgatják a francia fővárosba.

A Manchester United szerényen igazol Ferguson helyére, de marad a jól bevált skót márkánál: David Moyes lesz az új menedzser, aki az Evertontól érkezik. És vele feltehetően átteszi székhelyét a freestyler belga Fellaini is.

VillaAz FC Barcelonánál ugyan még nem merült fel Tito Villanova távozása, de a változás szükségességéről már írtam. Szerintem a nyáron a katalán klub is új edző után néz. Pedig a jelenlegi helyzetben a következő szezon nagy nyertese talán éppen az állandóságra és a tartós építkezésre esküsző csapatok lehetnének a nyerők. Ilyen lehetne a Borussia Dortmund, a Juventus és az FC Barcelona. A Barcából egy-két játékos távozhat, főleg olyanok, akik már nem meghatározóak. Busquets távozása viszont egyfajta Makelele-effektust válthatna ki. Nem hiszem azonban, hogy Sergio elcsábítható a Blaugranából. A Juve és a Dortmund a nagy felforgatások nyertesei lehetnének, ha nem kapkodnák el alapembereiket. Ahogy fentebb említettem, az előbbiből távozhat Pirlo, akinek a pótlása szerintem lehetetlen ezen a szinten, a Borussiából már biztosan megy Götze, és jó eséllyel Lewandowski. Talán őket még okosan igazolva lehetne pótolni, de ha elindul egy lavina, és további fontos szereplők távoznak a sárga-feketéktől, akkor az megint hosszú évekre visszavetheti a klubot.

Lewandowski a triplázó

Wigan élnek, amíg meg nem halnak…

A Wigan Athletic nem csak hogy meglepetésre jutott be az FA-Kupa döntőjébe, hanem meg is nyerte azt erősebb riválisával, a Manchester Cityvel szemben…

A kiegyenlített mérkőzés utolsó perceire a City már berendezkedett a hosszabbításra, az angol élvonaltól jó eséllyel búcsúzó kiscsapat azonban továbbra is bátran támadott. McManaman a 90. percben betört a tizenhatoson belülre, ahol Clichy felrúgta. A játékvezető a sporikra jellemző hibát hibával fedünk el taktikát választotta: habár a City védőjének nem sikerült a labdához érnie, büntető helyett szögletet ítélt, amit a csereként nem egészen 10 perccel korábban beállt Watson tanítanivaló mozdulattal, elemi erővel stukkolt a kapuba.

Az 5 percig tartó 3 perces ráadás alatt a City már nem tudott megújulni, így Mancini bizonytalan jövőjét meglehetősen határozottá téve elvesztette a kupadöntőt, és a BL-indulást jelentő valószínű bajnoki ezüstöt leszámítva a várakozásoktól elmaradó szezont tudhat a háta mögött.

A bajnokságban kieső helyen álló Wigan pedig erőt meríthet a hátralévő két meccsre, hogy kivívja a bentmaradást, ami mondjuk azért is nehéz lesz, mert az egyik meccsét a BL-indulásra hajtó Arsenal ellen kell játszania. Igaz, a döntőn mutatott teljesítménnyel nem esélytelenül…

Játék nélkül Barcelonában lett bajnok a Barca Spanyolországban, miután a Real az Espanyol otthonában botlott. Ma este akár felszabadultan is játszhat a Blaugrana a Real városi ősriválisa, az Atletico Madrid otthonában…

 

A Barca 22. La Liga-címét gyűjtötte be, a Bayern-játékosoknak 22 korábbi bajnok állt sorfalat, amikor 23. alkalommal magasba emelkedett a bajnoki salátástál. Idén 50 éves a Bundesliga, így a 23 elsőség abszolút bajor dominanciáról árulkodik.

Nem mellesleg, ahogy az a német bajnokságra általában jellemző, a végén nem a bajnoki cím izgalmas, hanem a kiesők kiléte. A mostani nagy párharcban még maradt az utolsó fordulóra néhány nyitott kérdés, mivel minden érintett (Hoffenheim, Augsburg, Düsseldorf) kikapott, egyedül a kevésbé veszélyeztetett Bremen ikszelt, és szállt így ki a kiesőjelöltek versengéséből. Az Augsburg pechjére a BL-döntőre és a bajnoki cím hazai ünneplésére készülő Bayern ellen volt kénytelen pontért-pontokért harcba szállni. August Weinzierl tanítványai mindent megtettek, hősiesen védekeztek, bátran támadtak, a szerencse azonban nem szegődött melléjük. A münchenieken látszott, hogy óvatosan játszanak, senki sem akart megsérülni a Nagy Meccs előtt… Aztán a 69. percben és utána még ilyen körülmények között is kijött a Bayern félelmetes játéktudásbeli fölénye: 3-0 a vége. Heynckes tanítványai a legmagasabb pontszámú bajnokcsapat a Bundesliga történetében. 22 pontot vertek a szintén BL-döntős Borussia Dortmundra (!!!), +79-es a gólkülönbségük…

10 dolog, amit köszönhetünk Sir Alex Fergusonnak

sir-alex-fergusonBejelentette, hogy a szezon végeztével visszavonul a 71 éves skót edzőlegenda. Egyedülálló teljesítménye előtt kalapot lengetve köszönünk el tőle.

1. Megszelídítette (több-kevesebb sikerrel) és varázslatos focistává tette Eric Cantonát.

2. ‘Fergie’s Fledglings‘ (= Fergie fiókái): Gary Neville, Phil Neville, Paul Scholes, David Beckham, Nicky Butt

A kilencvenes évek közepén (1995-1996-os szezon), miközben a brit sajtó a riválisok vagyonokba kerülő igazolási híreivel volt tele, Ferguson a saját utánpótlása felé fordult. Az első fordulós vereség után le is írták sajnálkozóan a próbálkozását. A szezon végén azonban a csikókat beépítve bajnok és FA-kupa győztes lett a Manchester United.

3. Ryan Giggs

4. Felejthetetlen 1999-es BL-döntő

5. “futballvakság” – szintén az 1999-es Bajnokok Ligája döntőhöz köthető. Az elődöntőben kisárgázódott Roy Keane helyére behozta Beckhamet irányító középpályásnak, az ő megüresedett helyére pedig átdobta Giggset a jobbszélre. Beckham óriásit focizott, Giggs viszont szenvedett. Sir Alex az utóbbi vergődését látva (vagy éppen nem látva) sem változtatott semmit. Ezt nevezte Knézy Jenő futballvakságnak. A végjáték látszólag a skót mestert igazolta, ám az idősebb Knézynek igaza volt.

6. Koplárovics Béla

7. Ragtapasz a Beckham-szobor homlokán a Madame Tussoudsban

2003-ra a Spice Boy és Ferguson kapcsolata megromlott. Az FA-kupában az Arsenal ellen kiesve a mester mérgét kiadva az öltözőben belerúgott egy előtte heverő futballcipőbe, amivel eltalálta játékosát és felsértette annak szemöldökét. Az nem derült ki, hogy szándékosan célozta-e meg a kegyvesztett sztárt, mindenesetre a panoptikum azonnal reagált, és már másnap felkerült a kiállított Beckham-szoborra a sebet takaró ragtapasz.

8. Kinevelte Cristiano Ronaldót.

9. Wayne Rooney

10. Az elmúlt 20 évben meghatározta az angol és az európai labdarúgást. A ManU-val szinte monopolisztikusan uralta/uralja a hazai pontvadászatot, és gyakorlatilag nem kezdődik el úgy BL-szezon, hogy a United ne esélyesként indulna.

+1. Ő a 90 perc alatti rágózás többszörös Guiness-rekordere.

Álomelődöntők a BL-ben

Ma és holnap német földön sor kerül a Bajnokok Ligája idei kiírása elődöntőinek első mérkőzéseire. Akárhonnan nézzük, nehéz lenne hibát találni abban a kijelentésben, hogy a szezon négy legerősebb csapata jutott el idáig. Az sem véletlen talán, hogy a négyből három csapat tavaly is eljutott idáig. És mivel egyikük sem nyerte el a trófeát, sikerre éhesek…

A Barca és a Real talán egy árnyalatnyival halványabban teljesít idén, mint mondjuk tavaly vagy tavaly előtt, de ők olyan magasról “hanyatlottak”, hogy még így is bőven a mezőny fölött vannak. A bajorok egy éve megérdemelték volna a hazai stadionban a sikert, ám a Chelsea kiénekelte a sajtot a szájukból, pedig már rá is haraptak. Az idei évben pedig a búcsúzó tréner, Jupp Heynckes csúcsra járatta a Bayern-gépezetet. A Dortmund az előző kiírásban zöldfülűként egy közepes erősségű csoportban lett tökutolsó, még az Európa Ligára is kevés volt, amit letettek a fiatalok az asztalra. Idén viszont hengerelnek. Megnyerték a legerősebb csoportot, és ők alkotják az egyetlen csapatot, amely még mindig veretlen ebben a kiírásban.

További érdekesség, hogy az elődöntőben a német és a spanyol bajnokság tavalyi és szinte biztosan, ám szerepcserével idei arany- és ezüstérmesei találkoznak. Az egyik ágon megkapták egymást a címvédők, a másikon az idei bajnokok. Így kétség sem férhet hozzá, hogy ez tényleg a “bajnokok ligája” 🙂

Bayern München – FC Barcelona

A két csapat egy-egy Guardiola-éra (?) közötti átmenetben csap össze, az egyiknél tavaly nyáron tette le a lantot a sztáredző, a másiknál a nyártól veszi fel. Így ez a párharc kimondva-kimondatlanul Pep egykori segédedzője és müncheni elődje – aki nem mellesleg éppen a Reallal már szintén nyert BL-t – közötti megmérettetés is lesz. Reméljük, a pályán egy egészséges Messivel, mert akkor álomszerű meccs lesz (mindkét találkozó), és mást nem is kívánhatunk, csak hogy győzzön a jobb! (Csak halkan hozzáteszem: és remélem, a Barca lesz a jobb 🙂

Érdekes csemegézni a sajtónyilatkozatokból is. Robben “az év legszebb meccsének” nevezte a mai találkozót, míg a bajor klub vezetőségi tagja, Rummenigge elismerte, számára a Barca Európa és a világ legjobb csapata, emlékeztetett arra, hogy 2009-ben – amikor a Barca Peppel az abszolút csúcson volt, megjegyzés tőlem 🙂 – csúnyán lemosta a katalán csapat a münchenieket, ám magabiztosságról árulkodott, amikor hozzátette, örül, hogy most újra összekerültek, mert megmutathatják, milyen sokat fejlődtek azóta.

A másik oldalon? Roura szerint apró momentumok dönthetnek a továbbjutásról. Ezzel egyetérthetünk, és ez talán a Barca felé billenti a mérleget, mert neki vannak jobb egyéni játékosai. Ám a Bayern jelenleg csapatszinten jobb. És ha csapatszinten ki tudják kapcsolni Messit, akkor – ahogy láttuk a PSG ellen is – nagyon sebezhető a Blaugrana

Xavi szerint az a csapat jut a döntőbe, amelyik rá tudja erőltetni az akaratát a másikra, és így a saját játékát tudja játszani. Ez a megközelítés nagyon tetszik nekem, és éppen ez az, ami miatt örülök ennek a párosításnak: most kiderülhet, hogy a fergeteges formában lévő Bayern képes-e elvenni a Barcától a kezdeményezést és az óriási labdatartási fölényt. Ezzel kapcsolatban a 2010-es vb elődöntője jut eszembe. Némi túlzással az is egyfajta BayernBarca összecsapás volt, de nem ez a lényeg: miközben a spanyol válogatott is félelmetes labdatartási mutatókat produkál(t), azon a meccsen “csak” 53% – 47%-ra nyerte ezt az összehasonlítást, mégis az volt az ember érzése, hogy a spanyolok nyomnak és a németek védekeznek…

Hogy a Bayern most visszaálljon, számomra elképzelhetetlen. Nem illik bele a bajorokról idén és úgy általában a Heynckesről kialakult képbe. És talán az az egyetlen esély a Barca ellen, ha kimennek rájuk…

A bajoroknál hiányzik a Juve ellen megsérült Kroos, helyére a szélről behúzódik Müller és a szélen Robben rohamoz majd. Ebből a szempontból tehát nemhogy gyengült, szerintem inkább még erősebb lett a Bayern. Egy gólerős támadó bekerült középre, azaz még közelebb a kapuhoz, a szélen pedig az utóbbi hetekben egyre jobb felfogásban és egyre jobban futballozó szélvészgyors holland játékost láthatunk majd. Mandzukic eltiltás miatt nem léphet pályára, ám a vélhetően helyére lépő Gomezzel újfent nem gyengül a müncheniek támadó sora. Gomez az elmúlt hetekben-napokban félelmetes mennyiségben rugdosta a gólokat. Lehet, hogy vele egy kevésbé harcos, a védekezésbe kevesebbet visszasegítő játékos kerülne a csapatba, de ebből a szempontból Müller tökéletes pótolni fogja a hiányt, ami a horvát támadó távolléte miatt fennáll. (Azért írtam Gomez esetében feltételes módot, mert a 3. számú csatár, Pizarro is eszméletlenül jó formában van. És eddig a BL-ben ritka pályára lépései alkalmával is jól termelt…)

A Barcánál a hiányzók listája már fájdalmasabb. A legnagyobb kérdőjel Messi játéka. Meggyőződésem, hogy nem lesz 100%-os formában a világ legjobb labdarúgója, nagyobb bizonytalanság azonban, hogy mennyire egészséges. Nem lenne jó, ha rásérülne… Nem lesz ott a pályán Mascherano, Puyol sérülés, és Adriano eltiltás miatt. A csapat szíve már túl van a saját zenitjén, a másik két játékos pedig csak inkább kényszermegoldásként játszott gyakran középső védőt. Ennek ellenére hiányuk mégis érzékeny ponttá teszi a katalánok védelmét. (El kellene gondolkodni most már egy jó középső védő leigazolásán!) De talán itt a nagy lehetőség a kiugrásra a saját nevelésű Bartra számára…

Ilyen képeket akarunk az El Clásicóról

A Sanchez-Fabregas páros nagyon jól üzemelt az utóbbi hetekben. Kérdés, hogy az Allianz Arenában pályára lépnek-e mindketten…

Fontos hír: bár talán a játékosok fejét nem zavarja meg, hogy a Bayern ikonikus alakja, a klubelnök Uli Hoeness adócsalási botrányba keveredett, miután egy államközi egyezményt megelőzve önfeljelentést tett Svájcba menekített, adóelkerülő eurómillióról.

Borussia Dortmund – Real Madrid

Source: fourfourtwo.com via Gabor on Pinterest

A FourFourTwo márciusi számában címlapon fényezte Jürgen Klopp csikócsapatát, amely a jelen kiírásban már a harmadik meccsére készül a királyi klub ellen. Ahogy a népszerű tréner nyilatkozott: azzal, hogy egyszer már megverték őket, jól fel is tüzelték maguk ellen Mourinho fiait. (Nagyon remélem, nem a 2000-es kiírás emléke tér vissza, amikor a csoportkörben a Bayern legyalulta a Realt, aztán az elődöntőben összekerülve kiesett vele szemben… és a madridiak meg is nyerték utána a döntőt.)

Özilék az idei naptári évben csak egy Granada elleni 1-0-s vereséget a bajnokságban és a “tét nélküli” BL-visszavágót a Galata ellen jegyezhetnek kudarcként. Minden egyéb meccsen hozzák nagyjából a klasszisukat, így többek között túlléptek a Barcán a kupában, és a bajnokságban is megverték a Guardiola-érában legyőzhetetlennek tűnő riválisukat. Játékuk nem lenyűgöző, de többnyire lehengerlő. Ami elsősorban a játékosanyagukban rejlik. Mourinho úgy tűnik, motiválatlan. Ahogy ellaposodott a Chelsea stílusa is néhány év után, az az érzésem, hogy a portugál trénernek itt is kitelt az ideje. Új kihívásokra vágyik. Pedig igazán nem vágta ki a rezet a Realnál. Egy újabb BL-győzelem, immáron harmadik klubjával jót tenne az egójának, bár nem látom rajta azt az elszántságot, amivel Heynckes készül búcsúzni a Bayern kispadjától. Ettől függetlenül simán benne van, hogy megint ő lesz a nevető “negyedik”. Hisz a Portóval és az Interrel is úgymond érdemtelenül nyerte meg az elitligát…

Érdekes, hogy Ronaldo az utóbbi időben egyre többet szolgálja ki társait, nem olyan önző és hisztis játékos, mint nem is olyan rég még volt. Talán kezd felnőni? Mindenesetre az biztos, Piszczek a Real ellen nem teheti meg, hogy olyan sokat tör előre, mint szokott, mert öngyilkossággal ér fel Roninak területet adni.

Érdekes lehet összehasonlítani a két csapat leggólerősebb játékosait. Lewandowski a hétvégén zsinórban 13. pályára lépése alkalmával talált be az ellenfelek kapujába, amivel megközelítette Gerd Müller rekordját (16 meccs), de mi ez Ronaldóhoz képest, aki 31 bajnokin 31 gólnál tart, és nem mellesleg 10 találkozó után 11 lőtt góljával vezeti a BL-góllövő listát.

A Dortmund, amikor kell meggyőző focit játszik, ám néha meglátszik még az éretlenség, és buta hibákat képesek összehozni. Ebből a szempontból érzékeny veszteség lehet Kehl, akinek bizonytalan pályára lépése miatt hiányozhat a rutinja, igaz Bender futómennyiségére a Real ellen szintén nagy szükség lesz. Kicsit Reust érzem önmagához képest halványabbnak az utóbbi hetekben, de erre a meccsre vélhetően ő is felszívja majd magát.

A másik oldalon Arbeloa eltiltás miatt, Essien talán, Modric és Marcelo egész biztosan hiányozni fog sérülése okán. A jobb oldali védő közülük az egyetlen biztos alapember, de még ő is pótolható. A Real a Barcával ellentétben jól el van látva belső védőkkel, így Ramos kimehet régi kedvenc posztjára.

Fontos és talán meglepő hír, bejelentésének időpontja pedig nem éppen ideális: Götze élni szeretne kilépési záradékával és a nyáron a Bayern Münchenhez igazolna…