A dortmundi csikók az elmúlt két évben lenyűgözték a Bundesliga-rajongókat offenzív támadójátékukkal és hihetetlen eredményességükkel. Mindez azonban nem sokat ért tavaly ősszel, amikor nemzetközi porondon is villantani kellett volna. Bár a sárga-feketék legtöbb meccsükön jól játszottak, számtalan helyzetükből a Königsklasséban (BL) csak ritkán szereztek gólt és a rutintalanság sokszor bosszantó kapott gólokat eredményezett.

Idén viszont nagyon durván belehúztak a sorsoláson: a Real, a Man City és az Ajax lesz az ellenfelük. Lehet, mondjuk osztani az UEFÁ-t a koefficiensek miatt, hogy hát azért elég igazságtalan egy ilyen csoportot összerakni, ahol megtalálható az angol, a német és a spanyol bajnok (nem mellesleg Európa 3 legerősebb bajnokságáról beszélünk, amelyből kikerült az előző kiírás 4 legjobb csapata) mellett a holland 1. helyezett is. Nos, valóban igazságtalannak tűnik elnézve egyik-másik csoportot, viszont összességében véve ezek a csapatok a Real Madridot leszámítva nem nagyon hagytak mély nyomot az európai hadszíntéren. Ha csak a tavalyi évet vesszük, a Dortmund csoportjában 4., azaz utolsó lett, az Ajax és a City pedig csak az EL-t érő 3. helyen végzett, a második számú kupában pedig felejthetőt nyújtottak. Márpedig a kalapokba kerülés csak részben az ország együtthatóból, másrészt viszont a konkrét csapat elmúlt 5 évben nemzetközi szinten mutatott teljesítményéből adódik össze. Már ha van ilyen. A City és a Dortmund ugyanis csak az elmúlt pár évben támadt fel a hazai pontvadászatban, tehát volt, amikor európai kupákban nem is indulhattak.

(Azt most ne piszkáljuk, hogy a kalapok szerinti sorsolás, meg egy nemzetbeliek nem kerülhetnek össze elveknél valóban igazságosabb lenne, ha pl. éppen az UEFA-együtthatók alapján 8 tökéletesen kiegyensúlyozott csoport jönne létre. Félreértés ne essék, nem a Realt, a Barcát, a ManU-t és a Bayernt akarom egy csoportba kényszeríteni, hanem azt elérni, hogy a koefficienseket összeadva minden csoport ugyanolyan vagy közel azonos mutatóval rendelkezzen. Ezt egy viszonylag egyszerű számítógépes program kb. 2 másodperc alatt kikalkulálja, de még a nélkül is papír + ceruza, aztán maga Platini is 10 perc alatt végezne a feladattal 🙂

Vissza a Dortmundhoz. A BVB a télen visszaigazolta/leigazolta egykori saját nevelését, Marco Reust. A Mönchengladbachban válogatott játékossá érő tehetséges fiatal igazából jobbszélső támadóközéppályás vagy csatár, márpedig azon a poszton Kuba Blaszczykowski a Bundesliga legjobbjának számított. Ráadásul a Dortmund 4-2-3-1-es rendszerben játszott/játszik, ami Reusnak csatárként mondjuk kevésbé fekszik, és mindemellett csatár poszton is jól el van látva Jürgen Klopp csapata. Szakmai szempontból tehát kevésbé érthető volt a döntés a kívülállók számára, de legkésőbb június 5-én megvilágosodtunk. A zseniális irányító Sindzsi Kagawa a Manchester Unitedhez igazolt. A rendkívül tehetséges japán fiatalt tehát feltételezhetően már régóta ostromolták Fergusonék és gondoskodni kellett az utánpótlásról.

Mindez – annak ellenére, hogy Reus a Gladbachot is inkább szélről irányította – az első néhány meccs alapján úgy tűnik, nagyon bejött. Ez a Marco-gyerek szinte napról-napra jobban játszik. Majd főhet a feje Löwnek, hogy a válogatottban Özillel, aki Reus-szal egyidős, mindketten 23 évesek, hogyan játszassa együtt. Mert egyelőre még kitehető Reust a szélre, de ha bejátssza magát a Borussiában a centrális támadóközéppályán, akkor inkább zavarni fogják egymást Özillel, mint hasznosan kiegészíteni. (Hasonló problematikát okozott Kroos jobb szélen szerepeltetése az olaszok elleni Eb-elődöntőben, mert a Bayern-játékos rendre befelé húzott középre, ahol elvette a teret Öziltől, ami sok támadást megakasztott, illetve nem egyszer a szélre kényszerítette ki a Real Madrid eszét.)

Érdekes viszont, hogy a Dortmund nem fogott repülőrajtot az új szezonban. És ez kicsit talán tényleg annak a számlájára írható, hogy jött Reus és villog, míg a többiek egy picit elszürkülnek mellette. A magyarázat azonban kereshető akár a válogatott(ak) környékén is. Május 12-én a BVB a német kupadöntőn tönkreverte a BL-döntős Bayern Münchent, aztán az Eb-n mégis a Bayern-es sztárokat részesítette előnyben a kezdő kijelölésekor Joachim Löw. Szerintem, mondjuk, helyesen. Mert ugyan a Dortmund nagyon egyben van mint csapat és vannak valóban nagyon tehetséges fiataljai, azért egy az egyben összehasonlítva azonos posztokon jobb német labdarúgói vannak a Bayernnek. És ehhez persze még hozzáadódik a lengyelek gyatra szereplése a hazai rendezésű kontinenstornán, holott a dortmundi lengyel trió a Bundesligában félelmetes formát mutatott, tavasszal szinte ők húzták a sárga-feketéket.

Szóval, ha mindezek után néhányan picit elbizonytalanodtak, az érthető. Mint ahogy az is, hogy két ilyen szezon után már mindenki nagyon készül ellenük és többnyire beássák magukat a kisebb csapatok a 16-osuk előterében. Ahogy tette ezt a hétvégén a Nürnberg is.

Persze azért nincs nagy gond: egy sima vereség a Bayerntől a gyakorlatilag edzőmeccsnek felfogható német Szuper Kupa-döntőn belefér. A nagyon jól összeállt, új Werder Bremen elleni győzelem már biztató lehet, és a jó rajtot elkapott Nürnberg elleni döntetlen a számos kihagyott helyzet ellenére sem jelenti azt, hogy vészharangot kellene kongatni. A játék viszont hagyott kívánnivalót maga után mindhárom meccsen. Voltak jó pillanatai a Klopp-csapatnak, de ez a forma még messze van attól, amit az elmúlt két évben megszokhattunk tőlük. És… mindez egyelőre kevés ehhez a gyilkos BL-csoporthoz. De ha összeállnak, akkor van keresnivalójuk még ebben a csoportban is!

Az első meccsig van még 2,5 hét, igaz, a válogatott vb-selejtezői bezavarnak kissé, aztán pedig még a Bayer Leverkusen is vár rájuk a bajnokságban, bár felkészülésnek nem utolsó rangadó lesz. Az Ajax pedig az első játéknapon tényleg egy jó felhozó ellenfél lehet a későbbi, még komolyabb megmérettetésekhez. Már feltéve, hogy nyernek ellenük a Signal Iduna Parkban. Azt viszont csakis jó formában lehet.