Németország-Svédország 4-4!
Source: sportbild.bild.de via Gabor on Pinterest
De rég vártam már egy ilyen meccsre! Hányszor keseregtem, hogy a mai futballból szinte teljesen kivesztek a nagy fordítások, a felejthetetlen meccsek. És most tessék! Abban nem tévedtem, hogy a németek és Zlatan miatt jó meccs lett az összecsapásból, és sokáig úgy tűnt a legalább kétgólos német győzelem is összejön, mert a továbbra is lenyűgöző Reus vezérletével már 4-0-ra is vezetett a Nationalelf, amely Giovanne Elber szerint 1 órán át úgy futballozott, ahogy azt egy világbajnoktól várnánk el, aztán az utána következő félórában, mintha elfelejtettek volna játszani a fiúk. A skandinávok pedig köszönték szépen és a durva védelmi hibákat az összesen 4 kaput eltaláló lövésükből 4 góllal büntették. Hogy igazán fájjon a németeknek, Elm a 93. percben egyenlített, és ennek a bravúrnak az értékéből az sem von le semmit, hogy Ibrahimovic a gólt megelőzően lekönyökölte Mertesackert, aki emiatt tálalt fejjel a CSZKA Moszkva középpályása elé.
Spanyolország – Franciaország 1-1
A tényleges világbajnoki címvédő is csak időnként futballozott világbajnok formában, már legalábbis akként, ahogy azt tőlük megszokhattuk. A hanyag elegancia és magabiztosság azonban megbosszulta magát. Az a kissé túlzó elbizakodottság, miszerint a spanyolok néha tényleg úgy tűnnek, nem hiszik el, hogy akár pórul is járhatnak, sokáig megalapozott volt, mert vagy Casillas földöntúli védése, vagy Ramos önfeláldozó mentése, vagy a szerencse mindig kisegítette őket a bajból. Elég mondjuk csak Robben helyzeteire gondolni a vb-döntőben, de akár boncolgathatnánk a Paraguay elleni vb-negyeddöntő tanulságait is, ugyanez volt a helyzet akkor, amikor Rakitic fejese kimaradt idén nyáron az Eb utolsó csoportmeccsén, vagy amikor senki nem gondolta Spanyolországban és a La Rojas háza táján, hogy Fabregas tizenegyese a kapufáról kifelé és nem befelé pattanhat a portugálok elleni tizenegyespárbajban az Eb-elődöntőben. Most azonban éppen ez ütött vissza. Mert Fabregas tizenegyese konkrétan kimaradt.
Pedig az első félidőben bírói segédlettel még túlélték Menez gólját, holott a PSG támadó középpályása nem volt lesen, konkrétan a labda vonala mögött állt abban a pillanatban, amikor Benzema bestukkolta neki a labdát a bal oldalról. A franciák ugyan a meccs nagy részében keresték a labdát, ahogy az szokásos a spanyolok ellen, ám főleg a második félidőben számos veszélyes ellentámadást vezettek, és például kapura lövésük lényegileg nem volt kevesebb, mint a spanyoloknak. Arbeloa miatt a jobb oldalon sebezhetőbb spanyol védelemnek gyakran meggyűlt a baja Riberyvel vagy az oda kihúzódó Benzemával. Az előbbi aztán a 94. percben sokadjára elszáguldott a szélen és a beadására érkező Giroud fejesét már nem lehetett megúszni…
Egy olyan csoportban, ahol gyakorlatilag a spanyolok egyetlen igazi ellenfele északi szomszédjuk, nagy luxus volt így kiengedni a meccset és a vezetést a kezükből. Nem mintha aggódnék a vb-részvételük miatt, de ezért a meccsért még súlyos árat fizethetnek a jövőben.
folyt. köv.
A két sportcsatorna jóvoltából felváltva néztem a meccseket, többet időzve régi kedvenceim, a német csapat közvetítésénél. Számítottam gólokra, de ennyire nem. Sajnos, még 4-0 után is azt mondtam magamnak, hogy ebből baj lesz. Mármint a védekezésből. Az is lett. Úgy éreztem, hogy a német csapat nem tudja eldönteni, hogy most támadjon vagy védekezzen, mert látszólag a kettő együtt nem megy. Ha van még 3 perc, akkor kikapnak. Ilyen gyenge hátsóval még jó sok rúgás fájni fog. VB győzelem? Na, ne már! Egy svédeknél jobb csapat, márpedig a legjobb 16, de a legjobb 8 között biztos csak ilyen van, szétszedi őket hátul. Löw mester, valamit találjon ki!
Nagyképű, elbizakodott spanyolok ráfaragtak. Mikor veszik már észre, hogy a labdatartás nem minden?! Rúgjanak 3 gólt, akkor dúgják csak el a bogyót…
A németeknél az a baj, hogy hátul is támadó szellemű labdarúgóik vannak. Ami persze a meccs nagy részében jó, hiszen többnyire ők irányítják a játékot és az offenzív fellépésben nagy segítség, ha nem olyanok szerepelnek hátul, akik arra rúgják a labdát, amerre állnak. Lahm és Schmelzer például sokat lép fel a támadásokhoz, mindez azonban sebezhetővé is teszi a védekezésüket. A német sajtó azt is feszegette, hogy hiányoznak/hiányzik a vezéregyéniség(ek) a csapatból. Egy olyan játékos, aki össze tudja fogni őket, és ráncba szedi a társaságot, ha látszik, hogy baj van vagy baj lehet…
Lahm, Schweinsteiger vagy Özil a maga nemében páratlan képességű labdarúgó, de egyikük sem olyan karakteres egyéniség, mint mondjuk volt Matthäus vagy Sammer.
Azért én egy iksz miatt még nem kongatnék felettük vészharangot, de az lassan tény, hogy a korábbi spanyol válogatott szerepét vették át: szép focit játszanak, jók is, de a dobogó tetejére nem jutnak el.
A spanyolok szerintem nem nagyképűek, és ha azok lennének is… van mire 🙂
Nekik egész egyszerűen ez a játékuk, nem ők rontják el a focit, hanem az ellenfeleik. Ők csak azt játsszák, amit tudnak, és szívesen rúgnának sok gólt, de ez nagyon nehéz, ha még egy világklasszisokkal teli francia válogatott is betömörül a saját kapuja előtt ellenük, és csúszik-mászik, hogy megússza gól nélkül. Ha az ilyen jobb csapatok nyíltabban fölvállalnák a spanyolok elleni játékot, mert annyival nem gyengébbek, sőt! Akkor jóval több élvezetes topmeccs lenne, és bizony a spanyolok is többször hagynák el vesztesen a pályát.