Source: Uploaded by user via Gabor on Pinterest

Kissé feje tetejére állt a világ, de hát itt a véghajrában már sok minden kiszámíthatatlan. Hogy a két német csapat hazai pályán nyer, arra még lehetett számítani, de hogy ilyen arányban, arra aligha. Ráadásul Lewandowski egyébként valóban kiemelkedő formája sem indokolta a mesternégyest. Egy BL-elődöntőben a Real Madrid ellen!

Mindenesetre a lengyel támadó ebben a fordulóban az élre repítette B. Lajost és T. Gábort, akik először foglalhattak el ilyen pozíciót az idei kiírásban. Értelemszerűen azok húztak még jól, akiknek Bayern-es védelmük van, illetve aki bízott Thomas Müllerben.

Meglepetésre az összesítésben éllovas V. Sanyi Ribery és Ronaldo 3-3 pontjának köszönhetően mindössze a 20. helyezést érte el. Ám üldözői nem tudtak annyi pontot fogni rajta, hogy komolyan megközelíthessék. A második helyért folytatott küzdelemben Forza Valdez és A. Sándor 3 ponttal közelebb került K. Timihez annak az apró különbségnek köszönhetően, hogy Gomezük gólt rúgott.

 

FC Bayern München – FC Barcelona 4-0

Egy korszak véget ért? Meglehet igen. A Barcelona hegemóniája nem ezen az egy meccsen fejeződött be ugyan, de valószínűleg ez tett pontot egy korszak végére. Ahogy a Barca DreamTeamnek is egy 4-0 vetett véget a kilencvenes évek első felében, úgy most is az az érzésem, kedd óta már nem beszélhetünk ugyanarról a korszakról. Valami más lett. Nem attól, hogy Guardiola eljött onnan, és ahogy írtam, nem a tegnapelőtti katasztrofális vereség okán. Ez egy folyamat volt, amely már Pep utolsó évében elkezdődött.

Nem kell persze temetnünk azt a csapatot, amely idén újra fölényesen nyeri a spanyol bajnokságot, akár még a 100 pontos határt is áttörheti, amely megint eljutott a BL-elődöntőbe, és amelyben ott van a világ legjobb játékosa még mindig csak 25 évesen, továbbá számos, tehetséges, saját nevelésű játékos.

Egy valamit azonban nem tehetnek meg többé! És ez egy olyan neuralgikus pont, amire már számos alkalommal utaltam: nem elég mindig csak a saját játékot erőltetni bízva annak dominanciájában. Igenis alkalmazkodni kell az ellenfél játékstílusához.

Még a Guardiola szerződtetésére írt cikkemben (Lesz-e tiki-taka Münchenben?) összehasonlítottam a Barca és a Bayern statisztikáit, lényegi különbség csak két ponton volt: a katalánok sokkal többet passzolnak, főleg a rövid passzok száma nagy, a bajorok viszont fejpárbajban erősek, ami a Barcáról nem mondható el.

Nos, a Barca ezúttal is hozta a félelmetes labdabirtoklási arányát és a sok passzt, csakhogy ezzel a lehetőséggel nem tudott a kapu felé haladni. A Bayern tudatosan feladta, hogy például a labdabirtoklásban hasonló előnye megmutatkozzon, ezzel szemben, ha labda volt náluk, akkor villámgyorsan és célzottan Valdes kapuja felé törtek vele. Az eredmény: 13:4-re nyerték a kapura lövési arányt (is)…

A fejjátékot megint csak nem kell magyarázni. A müncheniek 11 szögletet (!) rúgtak, és az első két gólt egy-egy megnyert fejpárbaj készítette elő. Heynckes külön kérte a játékosait, hogy harcoljanak ki minél több szögletet, hiszen a Barcában sok az alacsony játékos. Dante és Müller is Dani Alvest verte a fejpárbajban. Még szép: 13 és 16 cm-rel magasabbak nála…

Mourinho kiemelte, hogy mindkét meccsen a német csapatok agresszivitásával nem tudtak mit kezdeni a spanyolok. És valóban így is van, bár ez alatt nem a nyertes csapatok durvaságát kell érteni, hanem az agresszív, egész pályán érvényesülő letámadást, amely nem engedte, hogy a hátulról építkező sztárgárdák felépítsék a játékukat.

Kassai. A németek és a spanyolok egyaránt kárhoztatták honfitársunkat a hibákért, én viszont ezúttal a védelmembe venném. (Hogy nem vagyok elfogult vele szemben, íme egy meglehetősen kritikus cikkem róla, akkor, amikor még mindenki fényezte: http://alomfoci.hu/dontetlen-az-elorehozott-donton/)

Szerintem Pique könyökös kezezése nem volt tizi. Leszorítva volt a karja, magát védte nem a kaput, persze a könyök a testtel együtt mozdult a labda felé, de ha nem azzal ér hozzá, akkor a hónaljával blokkol, ami ebben az esetben egy fájdalmas kaland lett volna. Sanchez épp az egyensúlyát kereste, amikor a kezéhez ért a labda, szándékosságról szó sem lehet, igazából Dante fejese is lecsúszott, nem a kapuratartott, önmagában még veszélytelen lett volna.

A ZDF-en láttam, hogy csúcstechnológiával kikockázva Gomez egyik lába lesen volt Müller fejese pillantában a második gól előtt, ezt élő helyzetben nincs ember, aki láthatta volna.

Robben gólja előtt az elzárás Müller játékintelligenciáját dícséri (ld. még http://alomfoci.hu/a-bayern-kerete-guardiola-alatt/), Jordi Alba látványosat esett. Szerintem ez a szabályosság tekintetében határeset volt. Elzárások szögleteknél, oldalról történő szabadrúgásoknál tömegével történnek, akár gólokat készítve elő, azaz a futballtól nem idegen az összehangolt csapatjáték ilyetén formája.

Korábban azt írtam, hogy a Bayern csapatszinten jobb a Barcánál, és ez tökéletesen beigazolódott a keddi meccsen. Ezért nyert a bajor klub.