Ma délután a spanyol válogatott szépségtapasszal búcsúzhat. És bár a Cahill nélkül felálló ausztrálok ellen talán sikerül valami hozzájuk méltót is mutatni a vb-n. Most már biztos, hogy ez a mundial nem róluk szól.

Ha a közelmúltat nézzük, kétszer is megégett a csoportkörben a címvédő: 2002-ben a franciák rúgott gól nélkül estek ki, 2010-ben az olaszoknak sikerült kipottyanni egy acélosnak éppen nem mondható csoportból.

Utólag mindig könnyű okosnak lenni, de most megpróbáljuk felvázolni, miért volt szinte törvényszerű a kudarc. Mert lehet mutogatni, hogy a vb-dreamteam játék szinte minden csapatában van spanyol játékos, két spanyol klub játszotta a BL-döntőt és azért olyan névsorral érkeztek del Bosque fiai, amelyet jogosan  tartottak esélyesnek a címvédésre.

Valami azonban nagyon nem volt rendben. Mondhatnánk persze, hogy nehéz csoport, balszerencsés nyitómeccs, minden valahogy úgy alakult, ahogy a hollandok Eb-je 2 éve. Ám míg a kontinenstornán a jó nevekből álló Oranje 3 meccsen 1-1 góllal maradt alul, a spanyol válogatott 2 meccsen 1 gólt lőve előbb egy méretes zakót kapott, aztán Chile ellen is kevés a magyarázkodáshoz, hogy ‘de ha bemegy Busquets lövése’…

Nem ment be: és ez az, ami törvényszerű volt!

Böngészgetem a dreamteam-csapatok összeállításait és mit látok: a spanyolok közül többnyire Ramos, Pique, J. Alba, Casillas került be, középpályás, csatár elvétve. Nyilván azért, mert inkább abban bízott mindenki, hogy nem kapva gólt nyernek, mint hogy a támadó alakzatban megszórják az ellenfeleket. Mellesleg elnézve a Real BL-elődöntőjét, döntőjét, Ramos gólerősségében is jobban lehetett bízni, mint bármelyik csatáréban.

Az, hogy a világ- és kétszeres Európa-bajnok ibériaiaknak honosítaniuk kellett egy csatárt, már önmagában szegénységi bizonyítvány.

A csatárproblémák pedig nem újkeletűek! Már az előző vb-n is csak Villában lehetett bízni, hogy termeli a gólokat és ezzel hozza az 1-0-s eredményeket. Az Eb-n 2008-ban Villa a hosszú sérülése után nem lehetett ott, és már akkor kénytelen volt kísérletezgetni del Bosque. Akkor még a csatár nélküli játék és az időnként beállított Torres régi önmagát idéző múló felvillanása elég volt, de a bajok már akkor érződtek!

Mert az olaszok ellen egy barcás huszárvágás elég volt az ikszhez, a magyar válogatottal egy súlycsoportban lévő íreket nem volt nagy kunszt lemosni, a horvátok ellen meg kellett az akkor még világklasszis Casillas bravúrja Rakitic fejesénél. És mindez a csoportkörben volt. De például az elődöntőben is 120 perc gólképtelenség volt a fő jellemző, ám a sérülés-kiállítás miatt széteső olasz válogatott elleni gólzápor elvakította a spanyol válogatott szakembereit. Úgy hitték, minden rendben van.

Pedig tavaly a Konföderációs Kupán újabb intő jelek érkeztek: csak 0-0 az olaszok elleni elődöntőben, és a megnyert tizenegyes párbaj után 3-0-s kíméletlen vereség a brazilokkal szemben.

A tiki-taka korszaka véget ért. Vagy meg kell újítani ezt a fajta futballt, vagy valami mást kell kitalálni.

A Barca szezonja nem volt valami fényes, a spanyol válogatott játékában és jelentős részben játékosállományban azonban még mindig a Barcára épül.

A dreamteam-játék és a spanyol középpályás sor? Busquets, Xavi és Iniesta – miközben mindenki imádja a játékukat – nem túl népszerű a dreamteam-játékokban. Miért? Mert ők nem gólerős középpályások! És ha még kiegészítjük őket mondjuk Xabi Alonsóval, aki az elmúlt két szezonban egyetlen gólt sem szerzett (!) a Real színeiben spanyol bajnokikon, illetve David Silvával, aki mindössze 7-et rúgott a bajnok Manchester City-ben, akkor beláthatjuk, ez a csapat legfeljebb arra jó, hogy a szokásos labdatartási arányt biztosítsák.

A focit azonban gólra játsszák!

Diego Costa még nem rúgott gólt a spanyol válogatott színeiben, a bajnoki hajrában és a BL-döntőn ráadásul nem volt egészséges. Erre akarta építeni del Bosque a világbajnoki részvételt?

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Casillas nincs élete formájában. Ennek szemmel látható jelei már voltak korábban is, de úgy tűnik, a szövetségi kapitány a hálóőr rutinjában jobban bízott, mint a formájában. Iker két meccsen kb. 3 gólban vaskosan benne volt, de összességében véve egyik találkozó sem rajta ment el. Nem egyedül rajta…

Régebben tartás adott a csapatnak, hogy amikor már minden csapategység elbukott, Iker még életben tartotta a reményeket egy földöntúli bravúrral. Most már arra sem számíthatnak, hogy a védhetőt védi és esetleg nem betlizik. Ez pedig elbizonytalanítja az előtte játszókat is…

Többen jelezték a második vereség után: ez nem egy korszak vége! A válaszom az, hogy: De igen! Ha ezzel nem jönnek tisztába, akkor végképp elszürkül a La Rojas. Miközben döbbenetesen sok tehetséges futballistájuk van.

Váltani kell! Új szövetségi kapitány a padra, friss taktikai elgondolások a pályára és akkor akár harmadjára is behúzhatják az Eb-t két év múlva. Addig azonban még sok munka és feladat, na meg egy selejtezősorozat is vár rájuk.

Na, és persze egy lehetőleg szép búcsú a brazíliai vb-től.

Egy európai esélyes már elbukott. Tényleg nem törik meg ezúttal sem az átok, és nem tud nyerni európai csapat az amerikai kontinensen?