A legjobb 16 között a Nationalelf Algériával találkozik. Kettejük párharcából akár még történelmi jóvátétel is következhet. És akkor bizony a 8 között újabb esélyessel lesz kevesebb.

A két csapat ugyanis az 1982-es spanyolországi világbajnokságon a csoportkörben találkozott és a későbbi események futballtörténelmi változásokat indítottak el.

A mostani vb-n a G-csoport utolsó meccsén fennállt a veszélye annak, hogy a németek és az amerikaiak leikszelnek, mert azzal az eredménnyel mindkét csapat továbbjut, függetlenül a másik meccs (Ghána-Portugália) eredményétől. Hozzáteszem, ez az 1-0 is kényelmes volt mindkét csapat részére, hiszen a portugáloknak 4 góllal kellett volna nyerniük, a Ghánának pedig legalább 1 góllal, de nem 1-0-ra. Volt néhány perc, amikor izgulhattak az amerikaiak, de összességében véve, és ez meglátszott a mérkőzés színvonalán is, nem kellett megszakadniuk vagy kockáztatniuk a továbbjutásért.

A megegyezés-szagú eredményre azért volt esély. A két kispadon ülő szakember, Klinsmann és Löw 2006-ban közösen vezette vb-bronzéremig a német válogatottat. Német kapcsolat pedig akad azért a US-Teamben: Bradley évekig játszott a Bundesligában, a félig német Jonesnak pedig van 8 U-21-es és 3 felnőtt válogatottsága német nemzeti színekben…

Algéria és Németország (anno NSZK) között a futballtörténelmi kapcsolat azonban 1982-re megy vissza. Akkor egy csoportban szerepeltek és bizony a nyitómeccsen az aktuális Európa-bajnok németek kikaptak Algériától. Az észak-afrikaiak aztán kikaptak Ausztriától, majd az utolsó csoportmeccsen megverték Chilét. 4-es csoportban Chile mindenkitől kikapott, és a németek és az osztrákok bármilyen eredményt játszanak 1-0-s német győzelmen kívül, Algéria mindenképpen továbbjutott volna.

Csakhogy az Algéria-Chile meccs egy nappal korábban volt. Így a németek és a kistestvér osztrákok tudták, ha az NSZK 1-0-ra nyer, mindketten továbbjutnak. A meccs 11. percében a németek vezetést szereztek és minden idők egyik “legsportszerűtlenebb” meccsén a két csapat elgurigázgatott még 80 percig, anélkül hogy komolyan megtámadták volna egymást vagy további gólszerzésre törekedtek volna. A meccs a “gijóni megnemtámadási szerződés”, illetve a “gijóni szégyen” néven vonult be a sporttörténelembe.

Hármas pontazonosság jött tehát létre és a jobb gólkülönbséggel a két németajkú csapat ment tovább, Algéria kiesett, a németek pedig a vb-döntőig masíroztak, ahol csak a Paolo Rossi vezette Olaszország tudta megállítani őket…

Történelmi elégtételre készülhetnek tehát az algériaiak. A zászló most a legkevésbé sem nekik áll. Ám épp a németek kapcsán és 1954 óta tudjuk: egy meccsen bármi megtörténhet…

Fontos változás ezek után: a FIFA lépett, és azóta az utolsó csoportmeccseket egy időben kell tartani, spekulációk és sportszerűtlen eredmények ettől függetlenül továbbra is születhetnek, lásd a 2004-es Eb svéd-dán találkozóját, de azért pozitív fejlemény az egy időben tartott meccsek lebonyolítása, mégha nekünk nézőknek kicsit kényelmetlen is és többet kopik a távirányító…