Lezajlott a vb-főpróbája, a legjobb négy között láttunk olyan csapatokat, amelyek közül kettőnek mindenképpen van esélye megnyerni a jövő évi tornát, míg az elődöntő két vesztese is mutatott olyan erényeket, amelyek alapján joggal feltételezhetjük róluk, akár dobogóig is eljuthatnak majd a világbajnokságon.

Lássuk, mely játékosok emelkedtek ki a mezőnyből.

Kapus: Buffon

Itt bizony sokat rágódtam a válaszon, nem volt könnyű. Casillas, túl azon, hogy a döntőben az első gólban szerintem igencsak benne volt (és talán a harmadikat is olyan szögből kapta, ahonnan nem lett volna szabad) bemutatott néhány bravúrt a tornán, ám csak egy csoportmeccsen védett, és pl. azon sem igen tették próbára. Ezért maradt a másik három elődöntős portása, akik végig védték a tornát. Muslerának voltak botlásai, Julio Cesar pedig nagyon jó védelemmel rendelkezett. Ennek ellenére ő állt legközelebb ahhoz, hogy Buffont megfossza a “dreamteam”-be kerüléstől, de nekem nem tetszettek a bizonytalanságai, sok labda kijött róla, mégha ezekből nem is lett baj. Egyedül a döntő második félidejében mutatott be bravúrokat, egyébként kevés kihívás várt rá, nem volt lehetősége bizonyítani.

 

Annál inkább volt Buffonnak, akit sok szakértő a csoportmeccseken kapott gólokért felelőssé tettek. Szerintem csak Fred első góljánál jött ki későn, egyébként a többiről nem tehetett. Pl. hatalmasat hárítva fogta szintén Fred fejesét, amit oldalra védett és amit a lesen álló Dante bekotort. Sokan ezt is hibájának rótták fel, holott bravúrt mutatott be, oldalra hárított, ami szintén alap, ő ott szerintem semmit nem hibázott… A torna valamennyi meccsén azonban bemutatott bravúrt, a legjobban Forlan közeli lövésének védése tetszett, amely után a kipattanóval az uruguay-i csatár újrázott, ám Gigi már talpon volt és lábbal védte a második bivalyerős löketet is.

Védők:

Itt egy kicsit bekavarok, mert két balhátvédem lesz és két belső védőm.

 

A tavalyi Eb óta a legmagasabb szinten kezelt Barca-játékos gólerősségét megint megvillantotta és egy meccsen kétszer is betalált, ezenkívül a védőmunkáját is jól ellátta, és mint az a spanyol válogatottnál elvárt, rengeteget segítette a támadásokat.

Marcelo

A brazil szélső védő Albához hasonlóan rengeteget besegített a támadásokba, pedig az ő oldalán ott volt előtte Neymar, mégis nagyon jól össze tudtak játszani, ilyen szempontból engem a Roby Carlos-Ronaldo párosra emlékeztettek. A támadások hátulról történő felépítésének ő volt a motorja a selecaoban. Ha a betömörült védelemmel szemben kicsit elakadtak az elől lévők, ő előretörve, csellel egy-két embert levéve mindig megoldotta a gondokat. A védekezésben pedig nem nagyon ismert könyörületet, igaz Giaccherini góljánál az ő oldalán kontrázták le őket.

David Luiz

Thiago Silva mellett ő volt a feltűnőbb belső védő. Nem csak haja és orrcsonttörése miatt. Mindenhova odaért, szerelt, nagyszerű felívelései voltak, a labdajáratásban hibátlan szerepet vállalt.

Ramos

A spanyol védelem igazi vezéregyénisége volt. Őt még Tahiti ellen sem kívánta pihentetni del Bosque. 4 meccsen mindössze egy távoli szabadrúgásból kaptak gólt. Ez azért önmagáért beszél. Védekezése egyszerre volt kérlelhetetlen és elegáns. A labdajáratásban és az előre játékban nagy szerepe volt technikai tudásának is. A döntőben pedig? Szerintem lépni kellett volna egy merészet, és Ramost kitenni a régi posztjára, jobbhátvédnek. Mellette Neymar nem élt volna meg. A brazil gólok egyikéről sem tehetett, mindent azért egyedül ő sem tud megoldani…

Középpálya:

Iniesta

Talán sokaknak az az érzése, ő már csak a neve miatt került ide, pedig nem. Igaz, hogy ennél ő sokkal többet tud, de amikor így játszik, még akkor is magasan a mezőny fölé emelkedik. Nem véletlen, hogy a brazilok legdurvábban őrá vadásztak a döntőben. Elsősorban tőle tartottak , ezért őt akarták megfélemlíteni, elvenni a kedvét a játéktól. Teljes mértékben nem sikerült. A brutális belépők után is bátran játszott, de a szervezetten védekező hazai csapat reteszét ő sem tudta feltörni. Voltak viszont jó átlövései, amiket viszont Julio Cesar hárított.

 

Pirlo

Mindent elmond róla, hogy 2 meccset kihagyva is megérdemelten került az All Starba. Amikor nála volt a labda, akkor mindig jó helyen volt. Az olasz válogatott egészen más focit tudott játszani, ha ő is a pályán volt. Jubileumi meccsén rúgott álomszép szabadrúgásgólja már önmagában ebbe az illusztris társaságba jelölte volna. A spanyolok ellen kicsit halványabb volt a sérülése után, de még így is az irányításával fölényt tudtak kialakítani a világbajnok ellen. Hogy a 120 percet végigtolta a kihagyás után, arról árulkodik, még mindig nagyon jó az erőnléte.

Giaccherini

Lendületes, látványos szélsőjáték, jó előkészítések, egy szép gól, ráadásul éppen a két legnagyobb ellenfél ellen (Brazília, Spanyolország) játszott kifejezetten jól.

Luiz Gustavo

Kinőtte magát a Bayern védekező középpályása. Nagyon gondolkodtam azon, hogy ide mégis inkább a 2 gólos Paulinhot teszem be, ám nem csak a góllövés számít egy futballistánál. Luiz Gustavo, hatékony volt a labdaszerzésbe, gyakorlatilag Schweinsteigeri magasságokba emelkedve irányította a brazil gépezetet. Minden meccsen jól játszott, igaz, a spanyolok ellen volt néhány durva belépője, ami nem tetszett. (De nyilvánvalóan az is hasznosnak bizonyult…)

 

Csatársor:

Neymar

Hozzá nem kell sok mindent fűzni. A torna kimagasló csillaga. Álomszép góljai és gólpasszai, látványos megmozdulásai önmagukért beszélnek. Miatta volt érdemes nézni a Konföderációs Kupát. A színészkedést viszont nem szeretjük benne. Erről jó lenne, ha leszokna.

 

Fred

Azt gondoltuk volna róla, hogy szürke eminenciás. A Lyonból hazatérve kicsit az volt az érzése az embernek, már kiégett, levezetni ment vissza. Pedig a Copa Americán is csereként beállogatva be-betalált, és azért ő szerezgette a barátságos meccseken is a gólokat az elmúlt egy évben. Gólkirályi címét nem kell magyarázni. Jó volt fejjel, talajon, és az összjátékban sem utolsó. (Mindjárt a torna elején mellel előkészítette Neymar bombagólját.)