Az Eb-ezüstérmes olasz válogatott mindössze 2-2-es döntetlent tudott játszani első vb-selejtezőjén a magyar válogatottnál semmiképpen nem magasabban jegyzett bolgár nemzeti tizenegy ellen.

Hogy az azurri a nyaralásról visszatérve botladozik az első tétmeccseken, saját tapasztalatból tudjuk, nem egyedi eset…

1990 őszén, a világbajnoki bronzérmes olasz válogatottat fogadtuk a Népstadionban, és az akkori 1-1 nem kis fegyverténynek számított.

Íme Disztl gólja, amivel vezetést szereztünk:

A vergődő taljánok végül De Napoli góljával egyenlíteni tudtak. Hogy az 1992-es Eb-re nem tudtak kijutni, nem ezen a meccsen múlott. A Szovjetunió 3 ponttal végzett az olaszok előtt, ami akkoriban 1 győzelem és 1 döntetlen különbségét jelentette. Aztán a széthullóban lévő Szovjetszkij Szojuz még adott egy utolsó esélyt annak a válogatottnak, amely vb-n előtte a 3. helyet, utána ezüstérmet szerzett, de az olaszoknak végül nem lett olyan szerencséjük, mint a dánoknak Jugoszláviával. A szovjetek FÁK név alatt indultak a svédországi rendezésű kontinenstornán.

Hogy ne csodálkozzunk, a történelem ismétli önmagát: 2000. szeptember 3-án, szintén vb-selejtezőn fogadtuk az akkor újdonsült Eb-második olaszokat, és Filippo Inzaghi 2 vezető góljára Horváth Feri kétszer is válaszolni tudott (2-2).

És akkor még nem is említettük a 2006-os világbajnok azurri csúnya elverését egy augusztusi barátságos meccsen 2007-ből. Ld. világ(bajnok)verő magyarok.

Mindezek ellenére nem gondolom, hogy veszélyben forogna az olaszok vb-részvétele, holnap ráadásul Málta ellen javíthatnak. Az viszont tény, hogy nincs könnyű csoportjuk, s így minden egyes pontveszteség bosszantó lehet, mert a későbbiekre nézve nehezíti meg a csapat dolgát.