Kiküldött barcelonai tudósítónk a világbajnoki címvédőt ért megalázó nyitómeccset elemzi.
Végre megkezdődött a 20. labdarúgó-vb és rögtön a második napon a legutóbbi döntő párosítása volt terítéken. Minden barcelonai kis bár megtelt természetesen, de azért a csapos kacér mosollyal mondta, hogy nem kell asztalt foglalni előre, nem a Barca játszik.
A hollandok ott folytatták, ahol négy éve abbahagyták, és néha ámokfutókként aprították Spanyolország legjobbjait. A spanyolok tetszetős focit játszottak az első félidőben, a Gardiola-éra csúcsformában játszó Barcáját idézve. Aztán tizenegyessel vezetést szereztek a spanyolok (a játékvezetők munkáját ezen a vb-n is rengeteg kritika éri, teljesen jogosan, hisz még csak néhány meccs ment le és szinte mindegyiken előfordultak kicsinek nem nevezhető tévedések).
Aztán a szünet előtt egyenlített van Persie egy gyönyörű csukafejessel, mely azóta a mémgyártók kezdvenc témája lett. A második félidő pedig rémálom lett a címvédőnek. A hollandok megalázó vereséget mértek a spanyol csapatra, az egyik barcelonai sportlap „nevetséges kezdetnek” titulálta a találkozót.
A spanyolok kicsit talán babonásabb nép, mint a protestáns racionális hollandok. Nos, a péntek 13-a a hispán csapatnak sült el rosszul. Vagy talán nem is olyan rosszul? Ki tudja, hogy egy ilyen pofon, nem-e ad extra erőt és csak azért is győzni akarást a sztároknak, akik közül a legtöbben már mindent megnyertek, amit lehet?
Úgy gondoltam, ma provokatív cikket írok. Véleményem szerint ezzel a meccsel világossá vált, hogy Hollandia ezúttal sem lesz világbajnok. Nagyszerű csapat, néhány zsenivel soraiban (pl. Robben, aki nagyon élt a tegnapi meccsen), de szinte lehetetlen egy csapatot csúcsformában tartani egy hónapig. A döntő ugyanis csak akkor lesz, és pont a Robben-féle zsenikkel fordul elő sokszor, hogy egy-egy meccsen csapnivalóan játszanak és a csoportmeccsek után már nem lehet hibázni.
Spanyolország négy éve is vereséggel kezdte, úgyhogy még bármi lehet. Igaz, akkor nem volt talán ennyire megalázó, bár akkor a nem túl veretes svájci gárda mérte a csapást az Európa-bajnokra.
Egy valami nagyon tetszik eddig ezen a tornán. Minden meccsen esett gól és úgy tűnik, egyelőre a csapatok nem csak ölik a focit és próbálnak minden áron ereményre törekedni, hanem nyíltan, bátran játszanak. Reméljük így lesz továbbra is, bár félek, hogy az Anglia-Olaszország meccsel megkezdődnek a dögunalmas, nézhetetlen meccsek.
Félreértés ne essék: nem a selecao tegnapi játéka nyűgözött le. Mindössze felidéződött bennem 2002 emléke, és hogy milyen erősen nyúltak bele a játékvezetők a meccsekbe. Közös pont: akkor is, most is Scolari volt a brazil szövetségi kapitány.
2002-ben a csoportmeccsen Törökország ellen több érdekes esemény is történt:
a törökök vezettek 1-0-ra, majd Roberto Carlos 6 méterről páros nyújtott lábbal csúszott rá Hasan Sasra a félpályánál – a megszerzett labdából indult támadás végén Ronaldo egyenlített. Aztán, hogy biztosra menjenek, a 16-os vonala előtt másfél méterrel (!) – azaz nem centiken múlott – történt lerántásra válaszul a dél-koreai játékvezető a 11-es pontra mutatott. Hogy a végén teljes legyen a bizonyosság, amikor Hakan Ünsal mérgében az álló Rivaldo sípcsontjára rúgta sípszó után a labdát, a brazil pedig fetrengésbe kezdett a fejét (hangsúlyozom, a fejét!) fogva, akkor ő is mehetett Alpay után a zuhanyzóba. Habár egyikük kiállításához sem férhetett kétség, és a brazilok végigtámadták a meccset, a részrehajlás egyértelmű volt. R. Carlos sem az említett becsúszásért nem kapott sárgát (mert ugye le sem fújták), sem pedig azért, amikor földbe gyalulta Ilhan Mansizt, aki okszival beesernyőzte őt a brazil 16-ostól nem messze…
A 16 között a belgák vártak a brazilokra és ha megnézzük az alábbi videót, kiderül: jobbak voltak a Vörös Ördögök! A mostani belga szövetségi kapitány Wilmots szerzett egy teljesen szabályos vezető gólt is, de érthetetlen (vagy nagyon is érthető módon) nem adták meg.
Az a brazil csapat tele volt világklasszisokkal és igazán nem szorult volna rá a bírói segítségre, mégis megkapta.
Mennyi az esélye, hogy nem kapja meg mindezt hatványozottan a jelenlegi szintén veretes garnitúra hazai pályán?
Láthattunk tavaly a Konföderációs Kupa döntőjében: meg lehet úszni akár 4-5 piros és 8-10 sárgalapot érő belépőt is simán.
Tegnap este a horvátok nagyon szervezetten és a kontráik révén kifejezetten jól futballoztak, győzelmet nem érdemeltek volna, de a vicc kategóriába tartozó tizenegyes és a 3. brazil gólt megelőző egyértelmű szabálytalanság után az embernek komoly kétségei támadnak, hogy korrekt volt-e a bíráskodás.
Mindez pedig nem vet jó fényt már most a vb-re. Nyerjen a legjobb, ha a brazilok azok, akkor ők, de ne így!
Egy biztos: a ma esti spanyol-holland már csak emiatt is öldöklő meccs lesz. A vesztes Brazíliával játszik a 16 között (már ha Chile nem kavar beJ), és nem sok jóra számíthat…
1974-ben a későbbi világbajnok nyugatnémet válogatott 1-0-ra kikapott egy presztízsjellegű meccsen az NDK-tól. 4 éve a spanyol nemzeti csapat is kikapott a svájciaktól, mielőtt megkezdte volna az útját a végső diadalig.
Nehéz lenne azt mondani, hogy a recept a tornán való folyamatos fejlődésben keresendő. Szokták emlegetni a németeket, ami lehet, hogy igaz volt 54-ben, vagy 20 évvel később, de 1990-ben Matthäusék a csoportban fociztak óriásit (pl. 4-1 szétkapva az utána mégis vb 5-ként végzett jugókat), majd kiejtették az Európa-bajnok hollandokat, aztán az aranyig csak tizenegyes gólokkal, egy szerencsésen megpattanó szabadrúgással és egy sikeres tizenegyes párbajjal (innen származnak Lineker sokat idézett szavai) jutottak el.
Az szinte biztos, az előbbi példára némileg rácáfolva, hogy nem érdemes csúcsformában érkezni a tornára, mert a végéig nem biztos, hogy kitart a lendület. 2006-ban a spanyolok nagyon jól mentek a csoportban, aztán a 16 között az addig csetlő-botló franciák esélyt sem hagytak nekik. A brazilok zsinórban nyerik a Konföderációs Kupákat, egy évvel a vb előtt, aztán 2006-ban és 2010-ben is a negyeddöntőben jött a stop-tábla. A 97-es brazil válogatott két világbajnok generáció (a 94-es és a 2002-es) keveréke volt, és megítélésem szerint mindkettőnél fényévekkel jobb, 98-ban azonban az elődöntőre elfogyott a szufla, és bár bejutottak a döntőbe, a kizsigerelt csapat letérdelt a franciáknak.
Az esélyesek között jelenleg maximum a brazilokból nézem ki, hogy topon vannak. A többieket a fárasztó szezon, és/vagy egy sérüléshullám leszívta. Mondjuk, a brazilok rá is vannak kényszerülve, hogy jó formában legyenek: egy acélos Horvátországgal kezdenek, és a 16 között minden valószínűség szerint a spanyolokkal vagy a hollandokkal találkoznak.
Több csoportban is az esélyesek egymással kezdenek. Taktikázásra semmi esély! Már csak azért sem, mert a csoportelsőséggel elkerülhető a szomszédos csoport riválisa. Legalábbis a legjobb 16 között még igen. De hát végső soron a világbajnoknak mindenkinél jobbnak kell lennie. Surranópályán elődöntőig, talán még a döntőig is el lehet jutni. De vb-t nyerni csak a torna egészét tekintve legjobb csapatként lehet.
Ezért gondolom azt, hogy világbajnok csak tartósan top csapat lehet. Meglepetéscsapatban nincs meg a potenciál ahhoz, hogy egy hónapos intervallumban a világ legjobbja legyen. Ezért nem hiszem, hogy új név kerül a trófeára, a legutóbbi 24 év győztesei közül kerül majd ki az új bajnok. (Argentína, Németország, Brazília, Franciaország, Olaszország, Spanyolország)
Mivel ebben a listában sok az európai, lehet, hogy megtörik az “Amerika-átok”, de a klimatikus tényezők azért a két “helybeli” óriás felé mozdítják a mérleg nyelvét.
Spanyolországi kiküldött tudósítónk is nevezett a DreamTeam-játékra (nevét fedje jótékony homály) és miközben már nagyon várja a Mundialt, megosztott velünk pár gondolatot a világ- és Európa-bajnoki címvédő labdarúgásáról.
Spanyolországban a foci szent dolog. Itt Barcelonában ugyan nincs sok elvakult, fanatikus szurkoló (ez nem is baj szerintem), de mindenkit érdekel a foci, kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül. Az Atlético – Real BL-döntő előtt például az utcánkban két 70 év körüli néni beszélgetett (kiabált) egymásnak a szemben lévő erkélyre az utca túloldalára (ez a katalán chat, vagy más néven katalán whatsapp). A téma a meccs volt, még úgy is, hogy nem imádott csapatuk jutott a döntőbe. Ha a parton vagy bárhol padokon látsz beszélgető embereket, ott is gyakran az üti meg a füled, hogy épp a fociról diskurálnak.
Már korábban írtam a spanyol klubfoci dominanciájáról, de most a válogatottról is szeretnék néhány szót ejteni.
Én eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nekem adnák a spanyol válogatottból kimaradt játékosokat és elindulnánk a vébén. Nos, lehet a négy közé kerülne ez a csapat. Félelmetes egy névsor, olyan játékosokból, akik nem kerültek a spanyol szövetségi kapitány által legjobbnak tartott 23-as keretbe, vagy épp sérültek:
Alvaro Arbeloa, Isco, Iker Muniain, Ander Herrera, Marc Bartra, Montoya, Inigo Martínez, Gabi, Asier Illarramendi, Roberto Soldado, Alberto Moreno, Daniel Carvajal, Ander Iturraspe, Thiago Alcántara, Jesus Navas, Alvaro Negredo, Fernando Llorente.
Szinte bármelyik ország elfogadná ezt a névsort a válogatottjában. De mire lesznek képesek azok a játékosok (a címvédők), akik elutaztak Brazíliába?
És bizony nagy kérdés, ki kerül ezúttal a trónra, hacsak nem őrzik meg a spanyolok vezető szerepüket. A címvédés a tavalyi Konföderációs Kupa döntőjében elszenvedett súlyos vereség miatt erősen kérdéses, de mondjuk, Xaviék 2009-ben is csak bronzérmesek lettek a KK-n, aztán egy évvel később mégis megnyerték a vb-t.
Statisztikailag dél-amerikai csapat következik és az egész amerikai kontinensen eddig amúgy is csak dél-amerikai válogatottnak állt a zászló, azaz a végső győztes csak a brazil, uruguay-i, argentín trióból kerülhet ki. Csakhogy a brazilok meg éppen a hazai vb-jüket nem tudták megnyerni 1950-ben. Persze, az régen volt, és Solari-Parreira kettős hihetetlen ütőképes csapatot tudott összekovácsolni. Mindketten tudják már, hogyan kell megnyerni egy világbajnokságot és jellemző rájuk, hogy náluk a csapat a sztár. Ez most nem is lehet másképp, mert a sok jó futballista között amúgy is hiány van vezéregyéniségből.
Az 50-es vb-t egyébként Uruguay nyerte, de a mostani utódok számára elhasználódó-kiöregedő keretükkel a 4 évvel ezelőtti 4. hely megismétlése is nagy bravúr lenne – ráadásul a 8 között jó eséllyel vagy a brazilokba vagy a spanyolokba futnak.
Argentína pedig sötét ló. A keretük alapján esélyesként kell róluk beszélni, de náluk meg az egységes csapat hiányzik, ami pl. a braziloknál és az uruknál megvan. Messi életkora alapján most kellene, hogy a csúcson legyen, de a sérülés és egy kis burnout nyomot hagyott a teljesítményén. Persze, ott lebeghet a szemei előtt: 2002-ben Ronaldo főnixként támadt fel, lett vb-gólkirály és vezette világbajnoki címre a selecaot. Ez most Messivel is megtörténhet – a megfelelő társak nem hiányoznak hozzá.
Ráadásul nem a magyar válogatottal kell meccselniük: pokoli nehéz a sorsolásuk. Mindjárt a címvédővel kezdenek, és ha a spanyolok mögött csak a 2. helyet sikerül megcsípniük a csoportban, akkor valószínűleg a brazilokkal találkoznak a 16 között. Igaz, 4 éve a negyeddöntőben játszott meccsükön nem ők húzták a rövidebbet, hanem a brazilok.
A másik ilyen “újonc”, aki meglepheti a világot, az a portugál válogatott. A selejtezőkön nem szárnyaltak ugyan, ám Ronaldo fergeteges szezonja és az Eb-n mutatott luzitán egység garancia lehet a sikerre. Ha a csoportban 2-ok is lesznek a németek mögött, Belgium, majd Argentína kiejtését nem tartom lehetetlennek, és akkor esetleg visszavághatnak a spanyoloknak az elődöntőben, hiszen mind a legutóbbi vb-n, mind a legutóbbi Eb-n del Bosque fiai állították meg őket. Ronaldo ambícióiból pedig nem hiányzik a vb-álom, amire a képességei még elegendők is lehetnek…
A címvédő spanyol válogatottnak ugyanaz az erőssége, mint a gyengéje. Nincsenek új sztárok, új húzóemberek. Nagyjából ugyanazokból a nevekből áll a gárda, mint 4 éve vagy 2 éve az Eb-n. (Vagy tavaly a Konföderációs Kupán.) Ez viszont ezúttal már lehet, hogy kevés lesz.
Igaz, a csapat összeszokott. Az idei év talán a Realnak sikerült jobban, ám eddig mindig a Barca-futballja dominált a spanyol válogatott játékában is, a fazont szabóknak (Xavi, Iniesta) azonban nem ez volt életük legjobb szezonja, Xavi bőven túl van a karrierje zenitjén. Ráadásul az elmúlt évek rendre megmutatkozott, van már ellenszere a tikitakának és ezt sikerrel alkalmazzák jobb csapatok.
Az Eb-n működött a “csatár nélküli játék”, és kényszerűségből lehet, hogy most is ehhez nyúl Vicente del Bosque, mert igazi gólzsákja nincsen. Villa sikeres szezont tudhat maga mögött, de a záróforduló előtti 13 gólja azért lényegesen elmarad a jobb valenciás és barcás éveitől. Torres 5. éve keresi régi önmagát (azért a DreamTeam-játékra még mindig jó lehet :-)), más pedig jobbnak semmiképpen nem tűnik.
Kießling címeres mezre vágyik, de Löw nem biztos, hogy megadja neki a lehetőséget.
A német válogatott háza táján nagy a csend, sok a jó focista, de a megszokott szerkezethez a védekező középpályán gondok vannak. A lehetséges jelöltek szinte az egész szezonban sérültek voltak, vagy ha visszatértek is, nehezen lendültek formába (Gündogan, Khedira, Schweinsteiger, Bender-ikrek), a védelemben is gyakori volt a sérüléshullám, Hummels és Schmelzer hosszabb ideig hiányzott, ha Lahm esetleg a Bayernben is gyakran kipróbált védekező középpályára húzódik fel, hiányzik az alternatíva a szélső védő posztokra. Klose és Gomez megint csak sokat volt sérült, mindez azok után, hogy Löw kijelentette, számára ők a német válogatott csatárai (az idén nem éppen acélos Serie A-ban egyikük sincs benne a top 30-ban a góllövő listán!), így elvette a tavalyi Bundesliga-gólkirály Kießling kedvét a Nationalelftől, miközben Müller meg hol kezdő volt, hol nem GuardiolaBayernjében. Jellemző, hogy a selejtezőkön a legeredményesebb MesutÖzil középpályás, akinek a klubváltás úgy tűnik, annyira azért mégsem jött be, mint amilyen ígéretesen indult. És ugyanez elmondható Götzéről is, akinek voltak kiejezetten jó meccsei, de nem vált oszlopos kezdővé a Bayernben.
A németeknél az biztos: van egy erős bő keret, amiből lehet válogatni. Az Eb-hez képest beértek az olyan fiatalok, mint Reus, Götze, Kroos, Schürrle. Löw csapata sem rendelkezik erős vezéregyéniséggel, valahol itt is a csapat a sztár. Kérdés, lesz-e karaktere, fazonja a 2006 óta a nagy tornákon rendre szórakoztató focit játszó társaságnak, vagy a szövetségi kapitány érdekes rotációi szétzilálják a csapategységet.
Ronaldo nagyszerű szezont tudhat maga mögött. Ha kijön neki a lépés és ehhez elég jó partnernek tűnik a stabil portugál csapat, akkor ebből még bármi lehet…
A németek csoportja nehéz (Dél-Afrikában mind a 4 csapat bejutott a legjobb 16 közé.), de ők a favoritjai, tekintve hogy a portugálokat a 2000-es Eb óta rendre megverték a nagy tornákon, utána pedig számukra abszolválható kihívások következhetnek egészen az elődöntőig: ott valószínűleg Brazília vár rájuk. Ha megverik őket, megérdemlik a világbajnoki címet is!
Végül is a statisztika szerint egy brazíliai vb-n az nyer, aki a legjobb 4 között megveri a házigazdát…
Honlapunk olvasói szerint Brazília és Németország a legesélyesebb a vb-győzelemre. Te mit gondolsz?
Legalább a december 6-i sorsolás óta tudjuk, hogy mennyit ér a világranglista. Nem sokat…
A FIFA megint megmutatta, nem a labdarúgás színvonalának emelése az elsődleges célja, hanem a minél szélesebb közönség megfogása és a profitmaximalizálás. Így a vb nem elsősorban az erőviszonyokról szól majd.
Nem azt az egyébként már nem is új módszert kifogásolom, hogy földrajzi elkülönítéssel bonyolították a sorsolás menetét, nehogy különböző képességű, de azonos földrészről (FIFA-föderációból) származó csapatok összekerülhessenek. Mert ugye a nagyszámú európai résztvevő miatt ritka az olyan csoport, ahol nincs 2 válogatott a vén kontinensről, de ennél talán már az is jobb lett volna, ha sorsolás nélkül, világranglista-helyezés és – bánja a fene! – földrajzi elkülönítés alapján sorolták volna be a csapatokat a különböző csoportokba.
Mert az érzésem szerint botrány, hogy az előző vb két döntőse – azóta szinte semmit sem gyengülve – egy csoportba került (bár van olyan vélemény, hogy itt még tét nélkül elbohóckodnak, aztán a döntőig nem lesz gondjuk egymásra), vagy hogy Uruguay, Anglia és Olaszország összekerült, a német, portugál, amerikai, ghánai kvartettnél pedig nehezebb csoportot bajos lett volna összehozni.
Ronaldo pont a németeket szerette volna elkerülni… 2006 óta akárhányszor kerültek össze, mindig a Nationalelf nyert.
És itt a legutóbbinál nem is a portugálok miatt vagyok kiakadva, akik elkomolytalankodták a selejtezőiket (azért mégiscsak a tavalyi Eb-bronzérmesről beszélünk), de pl. az USA megnyerte a Concacaf-zóna selejtező tornáját, Ghána pedig szerintem a legjobb afrikai csapat, amit az előző vb-n és most a selejtezők során is bizonyított. A német válogatottat nem féltem ettől a csoporttól, de azért a világranglista 2. helyezettjének illett volna könnyebb csoportot kapnia.
És akkor rá is térhetünk arra, hogy a földrajzi alapon végbevitt paritásos leosztás mellett a kialakult helyzetért a világranglista alkalmatlansága tehető felelőssé. Hiába a precízen kisúlyozott számítgatás, láttuk a magyar válogatott példáján keresztül is, hogy milyen előkelő helyre lehet felkúszni a barátságos meccsekre gondosan megválogatott ellenfelek feletti győzelmekkel.
Nem szeretnék hasraütés-szerű véleményeket formálni, de azért nézzük meg, kikből állt a világranglista első 7 helyezettje, akik Brazília mellett az első kalapba kerültek (Figyelem ez a lista már nem aktuális, a FIFA az októberi állapotot vette alapul, mert pl. Portugália azóta a pótselejtezőinek köszönhetően most már 5., míg más csapatok legfeljebb alacsonyabb súlyozású barátságos meccset játszhattak!) :
Spanyolország
Németország
Argentína
Kolumbia
Belgium
Uruguay
Svájc
Az első két hellyel nem is nagyon kell vitatkoznunk, Argentína viszont mát határeset. A ranglistán az utóbbi 4 év eredményei számítanak, az időben közeliek nagyobb súllyal. Nos, a gauchók csúnyán leszerepeltek 2011-ben a hazai rendezésű Copa Americán, azóta viszont megnyerték a dél-amerikai selejtezőt. Ez elismerésre méltó eredmény, de ha azt vesszük alapul, hogy az előző vb-n negyeddöntős, majd az említett Copa Americán ezüstérmes Paraguay azóta eltűnt a süllyesztőben, a vb-4., majd Copa America-győztes (és a nyár óta Konföderációs Kupa 4.) Uruguay szintén csak botladozott a selejtezők során, valamint hogy a hagyományosan legerősebb dél-amerikai együttes Brazília házigazdaként nem selejtezett, akkor meg kell állapítsuk, komoly kihívások nélküli selejtezőket vívtak meg Messiék. Így könnyű jónak lenni!
Ugyanilyen alapon teljesen érthetetlen Kolumbia és Uruguay kiemelkedő helyezése, Suarezék ráadásul szégyenteljesen szerepeltek a selejtezők során és csak egy nagyon gyenge ázsiai ellenfél ellen pótselejtezőn biztosították a kijutásukat. Ha mondjuk, megkapták volna a csoportjukban 2., de leggyengébb másodikként pótselejtezőről lemaradó dánokat, nem tettem volna rá pénzt a tippmixen, hogy Uruguay jut ki a vb-re…
A kétszeres világbajnok csapatnak (amelyik 63 éve épp Brazíliában nyerte meg második vb-címét) valószínűleg nagyot dobott a pontszámain, hogy a magas szorzójú Konföderációs Kupán kitömték a szinte full amatőr Tahitit és nagy nehezen legyőzték Nigériát. Igaz, az olaszok elleni bronzmeccses iksz már legalább nagycsapat mivoltukat mutatta, de még mindezek tükrében is nehezen érthető, hogy azok az olaszok meg nem kerültek be a top 7-be.
És akkor Belgium, Svájc. Kalapot lengetek a két csapat teljesítménye előtt, de ők is csak a jó selejtezősorozatuknak köszönhetik a helyezésüket. És azt kik ellen érték el? Svájc jobb volt Izlandnál, Szlovéniánál, Norvégiánál és Albániánál. Ez kell ahhoz, hogy első kalapos legyen valaki? Az Eb-re pl. ki se jutottak. (Mint ahogy a belgák sem…) A hollandok meg igen. Ott egy bitangerős csoportban leszerepeltek, majd kikaptak egy barátságos meccsen a belgáktól, és ezek után a FIFA-világranglistát már nem is érdekli, hogy mind az Eb-re, mind most a vb-re rendkívül magabiztos selejtezők útján kvalifikálták magukat.
Úgy tűnik, ennél a ranglistánál hasznavehetőbb a magyar vonatkozású és elsősorban a sakkban használt ÉLŐ-pontrendszer (dec. 5-i állapot), amelynek élén Brazília áll. (A FIFA-ranglistán azért vannak lemaradva, mert selejtezők nélkül az utóbbi 2 évben csak a nyári Konföderációs Kupán játszottak tétmeccset.) Első helyük törvényszerű. Sok jó csapattal játszottak, a Konföderációs Kupán pedig végigverték a mezőnyt, a döntőben a világbajnok, FIFA-világranglista-vezető spanyolokat kitömve. Utána a sorrend egy ideig egyezik a FIFA-ranglistával: spanyol, német, argentín, kolumbiai válogatottak követik egymást, de a top 8-ban ott van Hollandia, Anglia, Portugália is.
Az előző világbajnokság 3 résztvevőjéből legalább 1 biztosan nem lesz ott jövő nyáron Brazíliában.
Jordánia -Urugay
Ma délután Ázsiában lép pályára az afrikai vb elődöntőse, a legutóbbi Copa America győztese, amely nem mellesleg 2010-ben a torna legjobb játékosát is adta. Uruguay a nyári Konföderációs Kupán is megmutatta, hogy képes a legnagyobb csapatokkal szemben is felvenni a kesztyűt, a dél-amerikai selejtezőben azonban meglehetősen rapszodikusan teljesített. Papírforma alapján nem jelenthet gondot a számukra a mai meccs és a visszavágója, de azért nem árt odatenni magukat az európai topligákban szereplő játékosoknak.
Mexikó – Új-Zéland
A közép-amerikaiak az elmúlt évtizedekben rendre vb-résztvevők voltak, és tehetséges futballistákban most sem szenvednek hiányt, ám támadójátékuk a jónevű csatáraik ellenére is hagy némi kívánnivalót maga után. Az új-zélandiak küzdős, jól védekező focit játszanak. Azaz elméletileg nem várható gólzápor. Új-Zéland egyébként 3 döntetlennel veretlenül esett ki 2010-ben a csoportküzdelmek után. Hagyomány és papírforma alapján azt mondanám, hogy Mexikó az esélyesebb, de a selejtezőkön és a Konföderációs Kupán nem voltak meggyőzőek, ezért hajlok a kétesélyes végkimenetel nagyobb valószínűségére…
Tegnap kisorsolták az UEFA vb-pótselejtezőinek párosításait. A slágermeccs a svédek és a portugálok között várható, de érdekes csemegének ígérkezik a francia–ukrán párharc is.
Mondd, te kit választanál? Cristiano Ronaldo és Zlatan Ibrahimovic. Egyikük nem lesz ott a vb-n…
A két válogatott játékában meghatározó a fenti képen látható sztárok szerepe. A svédek talán jobban függenek Zlatantól, ugyanakkor a portugálok sokszor még Ronaldóval a soraikban sem elég meggyőzőek. Illett volna megnyerniük a csoportjukat az oroszok előtt, de kétszer sem bírtak Izraellel (oda-vissza döntetlent játszottak). Viszont rutinos pótselejtezősök, és ezt az akadályt sikerrel szokták venni. A németek ellen Zlatan nélkül játszó északiakban látszott nem kevés potenciál, de azért ennek a párosításnak, ha csak egy kicsivel is, de a portugálok az esélyesei.
Franciaország tavaly nyáron az ukrajnai Eb-n simán verte a házigazdát, ám azóta szerintem az északkeleti szomszédaink sokat fejlődtek. Az angolokkal például oda-vissza ikszeltek a selejtezők csoportkörében, és intő jel lehet Deschamps csapata számára, hogy az ukránok idén még nem kaptak ki, sőt egy-egy Anglia és Kamerun elleni gólnélküli döntetlent leszámítva minden meccsüket megnyerték. Azért itt is igaz: egyénileg jobb játékerőt képvisel a Tricolore, főleg ha Ribery húzza őket.
Románia kapcsán elgondolkodhatunk: talán ez várt volna ránk? Görögország? Habár pontszám tekintetében a görögök a legjobb csoportmásodikként végeztek, és csak rosszabb gólkülönbséggel maradtak le az egyenes ágon megvalósuló kavilifikációról, azért a többi alternatívával szemben talán a legszerencsésebb ellenfél. Persze, nem illik lebecsülni őket. Ezt megmutatták az Eb-n is. Maradjunk annyiban, Románia nem ellenfél a helléneknek, de ha valaki ellen, hát ellenük lehet keresnivalója a keleti szomszédunknak.
Régiónk erején jelezve egyik déli szomszédunk is pótselejtezőt játszik, mégpedig a világranglistán a többiektől jócskán leszakadó Izlanddal. Én ugyanakkor, ha valahol meglepetés születhet, hát azt éppen az izlandiakból nézem ki, persze a horvát válogatott lényegesen jobb erőt képvisel, de az utóbbi időben nem volt olyan meggyőző a játéka, mint azt a kerete és akár közelmúltja alapján is várhatnánk.
Habár Wales utolsó előtti lett a selejtező csoportjában, mégis az egyik legfigyelemreméltóbb érdekességgel szolgált a zárófordulóban.
A múlt és a jövő találkozása a jelenben. Craig Bellamy búcsúmeccsén a debütáns Wilsonnal pacsizik.
Nem, nem azért, mert leikszeltek a már vb-résztvevő belgákkal, és nem is azért, mert Craig Bellamy bejelentette visszavonulását és gyakorlatilag ez volt az utolsó tétmeccse a válogatott mezében… Hanem azért, mert egy bizonyos Harry Wilson a 87. percben pályára léphetett és ezzel debütált a wales-i válogatottban. A nevezetes úriember, egész pontosan fiatalember mindössze 16 éves és 207 napos, és ezzel ő minden idők legfiatalabb válogatottja a szigetország labdarúgásának történetében. Gareth Bale – aki mostanában inkább egy másik rekord kapcsán ismert – a korábbi rekorder, 108 nappal idősebb volt, amikor először mutatkozhatott be címeres mezben.
De nem csak Bale rekordját küldte nyugdíjba a Belgium ellen 1-1-re végződött mérkőzésen az ifjú Wilson. A nagyapja mintegy 15 évvel ezelőtt, unokája 18 hónapos korában meglátott benne valamit, ahogy a kisfiú a labda után mászott a szobában és nem is lenne igazi brit, ha nem fogadott volna a wrexhami bukmékerirodában rá, hogy a kölyökből egyszer válogatott futballista lesz.
50 fontot tett fel az akkor még hihetetlennek tűnő jövőképre – 2500-szoros odds-szal! Nos, az unoka megszolgálta a bizalmat. A nagypapa 125 000 fontot nyert, és a tervezettnél egy évvel korábban nyugdíjba is vonult a tetemes összegnek köszönhetően. A meccs előtt úgy búcsúzott el a főnökétől, hogy ha Harry pályára lép, akkor rá a jövőben ne számítson… 🙂
Nyilatkozata szerint juttat a nyereményből az unokának is, aki jelenleg a Liverpool utánpótlásában fejlődik, ám szerintem, ha így folytatja, Harry Wilson nem lesz rászorulva anyagi támogatásra.
Mint ismeretes, a 9 európai selejtező csoportból a csoportelsők automatikusan kvalifikálták magukat a világbajnokságra, a csoportmásodikok közül pedig még 4 juthat ki pótselejtező útján. Mivel nem minden csoport 6 csapatos volt, ezért a 6. helyezettek elleni eredményeket nem számolva pont- és gólkülönbség-táblázatot állítottak fel a második helyezett csapatokból és az itt utolsó helyre került csapat – ez végül Dánia lett – nem kerülhetett be a 8 pótselejtezős csapat közé.
A nyolc csapatból értelemszerűen 4 párt sorsolnak, amelyek novemberben oda-visszavágós rendszerben küzdenek meg a maradék vb-résztvevő helyekért. Az első és második kalapba sorolás alapja a legfrissebb FIFA-világranglista. Ennek megfelelően így néznek ki a kalapok:
Szerintem ez nem tükrözi tökéletesen az erőviszonyokat, szerencsés sorsolás esetén – hogy konkrétabban fogalmazzak: ha elkerülik a portugálokat – a második kalapos francia és svéd válogatott esélyesebb, mint a görög, a horvát vagy az ukrán. A románok és az izlandiak az esélytelen nyugalmával készülhetnek, ám az utóbbiból még kinézem, hogy képes a meglepetésre…
Végre megkezdődött a 20. labdarúgó-vb és rögtön a második napon a legutóbbi döntő párosítása volt terítéken. Minden barcelonai kis bár megtelt természetesen, de azért a csapos kacér mosollyal mondta, hogy nem kell asztalt foglalni előre, nem a Barca játszik.
