A Bayern München magabiztosan behúzta a Telecom Cup 2013-at. 5-1-re lelépve a döntőben a Borussia Mönchengladbach csapatát. (Az elődöntőben 4-0-ra tömték ki a Hamburger SV-t.) A főszponzorról elnevezett tornát eddig a bajoroknak még soha nem sikerült megnyerniük, úgyhogy Guardiola már el is kezdte építgetni a németországi mítoszát 🙂

Messzemenő következtetéseket persze még nem szabad levonni, de azért néhány dolog már látszik.

Guardiola nem maradt a Bayern (és sok más csapat) legeredményesebb taktikai felállásánál (4-2-3-1), hanem a Barcánál már alkalmazott 4-3-3-ra esküszik Münchenben is. Egyelőre nincs is gond ezzel. Az eredmények az új adaptáció sikerességét igazolják. És mondjuk egy Ribery-Müller-Robben csatártrióval nagyot nem lehet hibázni.

Apropó, Robben és Müller… Korai lenne még tippelgetni a kezdőre – Pep maga is úgy nyilatkozott, ő azt szeretné, ha mindegy lenne, ki lép a pályára, ugyanazt a szerkezetet és ugyanazt a teljesítményt tudnák hozni (ebben legalább továbbviszi a heynckesi tradíciókat) – de az egyértelműnek tűnik, hogy Hitzfeld tévedett, amikor azt gondolta, Robben, Müller és Kroos nem fér bele Guardiola elképzeléseibe…

A holland egyébként is nagyon érzi a játékot francia haverjával, Riberyvel. Visszatérve a felálláshoz felvet néhány érdekes kérdést a jövő. Schweinsteiger most sérült, és úgy tűnik, Thiago Alcantara lubickol az irányítószerepben. Ráadásul ebben a felállásban védekező középpályásra sincs nagyon szükség. (Illetve lenne, de tartok tőle, hogy Guardiola a labdaszerzést csapatszinten akarja megoldani.) Így Schweini és az újdonsült Konföderációs Kupa-győztes Luiz Gustavo megnézheti magát, Javi Martinez pedig elemzők szerint inkább középső védőként léphet pályára…

Igaz, ennek a rendszernek megvan az az előnye is, hogy Kroos, aki tavaly az Eb-elődöntőn még szenvedett szélen, most Thiago bal oldalán, de nem teljesen szélen – tekintve hogy a Barcelonából importált totális futballban amúgy sincsenek kötött posztok – egész jól feltalálja magát. Pep mással is kísérletezik: az egyébként is támadó szellemű szélső védő Philipp Lahmot feltolta középpályára, ami az eddig látottak alapján nem tűnik rossz húzásnak.

A tavalyinál is gyakoribbak a súlypontáthelyezések hosszú ívelések révén, a labdajáratás pedig olykor feltűnően hasonlít a Barca játékára, ami – nem titok – kinek fekszik igazán: Thiago Alcantarának.

Ami igazán érdekes ezek után viszont a következmények a Bayernre épülő, 4-2-3-1-es rendszerben játszó német válogatott számára. Nem hiszem, hogy Löw el lenne ragadtatva a szisztéma-váltástól, hogy az első számú csatára a csak Európa Ligás Fiorentinába menekült Münchenből (Gomez), csapatkapitánya esetleg már nem szélső védőként ténykedik klubjában (Lahm), míg meghatározó védekező-szervező középpályása (Schweinsteiger) a kispadra szorulhat…