Spanyolország – Olaszország 0-0 (tizenegyesekkel: 7-6)
A tegnapi elődöntő után egy újabb nagy taktikai csata szemtanúi lehettünk. Ami magyarra lefordítva nem túl jó meccset jelent. Ha jobban belegondolok, a spanyolok lehozták úgy a 90 percet, hogy Torres gyönyörű lefordulását követő mellé ment lövésén kívül nemigen volt helyzete. Ezzel szemben az olaszok bátran játszottak, és a támadóharmadban sokkal precízebben, gyorsabban járatták a labdát – talán azért is mert több területük volt a szellősebb spanyol védelemnek köszönhetően. Mindenesetre helyzetük nem hogy több, jóformán csak az azzurrinak volt a rendes játékidő alatt.
Nekem kifejezetten tetszett Candreva, Giaccherini és Maggio játéka, ami azért sejteti is, mit játszottak az olaszok. Igen, a széleken nagyon szépen megbontották a spanyol védelmet, amihez kellett, hogy az említett játékosok nagy kedvvel futballoztak.
Source: gazzetta.it via Gabor on Pinterest
Az első félidőben még volt 63%-37% labdatartási arány, de főleg a második félidei olasz dominanciának köszönhetően ez az arány kiegyenlítődött. A 120 perc után 53%-47%-os közel azonos labdabirtoklás finoman szólva sem jellemző a spanyolok meccseire.
Mi is történt valójában velük? Semmi különös! Ők csak egykedvűen játszották vagy próbálták játszani a saját játékukat, amit az olaszok legfeljebb csak a kapujuktól kellő távolságban engedélyeztek nekik. Egyvalami azonban szembetűnő volt, amit egy barátom találóan meg is jegyzett: hiába jobbak a taljánok, ők nem hiszik el, hogy nyerhetnek, míg a spanyolok azt nem hiszik el, hogy kikaphatnak.
Ez a magabiztosság jellemezte a világ- és Európa-bajnokot a tavalyi Eb-elődöntőben is, ahol 90 percig nem zavartatták magukat amiatt, hogy a portugálok látszólag jobban futballoznak és közelebb állnak a győzelemhez. Aztán a hosszabbításban egy kicsit megrázták magukat, ugyan nem sokat kockáztatva, de valamivel még is több támadást vezetve, majd önbizalomtól telve hozták a tizenegyespárbajt.
Gyakorlatilag most is ugyanez történt. A 90 perc alatt még elég volt Casillas klasszisa a gól elkerüléséhez, a hosszabbítás első perceiben azonban csak Szent Jakab (és a kapufa) mentette meg a spanyolokat a góltól. Azt követően azonban felpörögtek, és 5 perc alatt több szögletet rúgtak, mint előtte 90 perc alatt összesen. Del Bosque egy érthetetlen húzásra mindig jó, most sem kellett csalódnunk: A 94. percben lecserélte Torrest, de nem egy vérbeli csatárt (Villa) vagy egy gólveszélyes középpályást (Fabregas) hozott be helyette, hanem Javi Martinezt, aki közismerten védekező középpályás.
Az eredmény? Hihetetlen mértékben feljavult a spanyol támadójáték. Amiben nyilván szerepet játszott az olaszok fáradtsága is, ám lehet, hogy a Barca-iskola egyik nagymesterének, Johann Cruyffnak a bonmot-ja jött be: “Ha a támadást akarom erősíteni, védekező középpályást hozok be, mert az offenzív játékhoz labdára van szükség, és ha az konkrétan nincs nálunk, akkor meg kell szerezni…” Mondjam, hogy kik kerültek rendre helyzetbe ezután? Pique, Ramos, Jordi Alba… Hihetetlen, nem igaz? Valamit nagyon tud ez a del Bosque.
A hosszabbítás vége felé ráadásul az egyik legveszélyesebb játékossá Jesus Navas vált (aki végül a sorsdöntő tizenegyest is bevágta). A City új igazolása már az 53. percben beszállt az addig szürke David Silva helyére – és teljesítményével üzent társának: “Jó lesz vigyáznod, öreg, mert a klubban is kiszoríthatlak a csapatból!”
Persze, amikor ez történt, az a gondolat fogalmazódott meg a fejemben: mit tud, most del Bosque pár perccel a második félidő megkezdése után, amit a szünetben nem tudott? Ha úgyis le akarta kapni Silvát, miért nem tette meg a szünetben?
Nos, a válaszra csak az idő múlásával jöttem rá. Prandelli ugyanis még a szünetben átszervezte a védelmét: lecserélte Barzaglit, akit Torres egyszer-kétszer megforgatott, és helyére visszatolta de Rossit, míg az ő helyét a középpályán a becserélt Montolivo vette át.
Erre reagált tehát del Bosque, mégpedig oly módon, hogy az Eb-döntőben gyenge láncszemnek bizonyult Chiellinire helyezett nagyobb nyomást. Az idő pedig őt igazolta. A hosszabbítás második félidejére Giorgio már nem bírta a ficánkoló Navas tempóját és begörcsölt. Csere már nem volt, Navas pedig egyre többször és egyre veszélyesebb szituációkban került a kapu elé. Hogy végül 0-0 maradt az eredmény, az nagyban köszönhető Buffon zsenialitásának.
A végkifejlet előtt engedtessék meg nekem egy kis fogalomtisztázás, remélve, hogy a magyar futballértő közönség nem ifj. Knézy Jenőtől meríti ismeretei jelentős részét. Bevallom, korábban én magam sem használtam következetesen ezt a kifejezést. Mert ugyan a büntető és a tizenegyes megkötésekkel szinonímák, a büntetőpárbaj és a tizenegyespárbaj nem lehetnek azok, tekintve hogy az előbbi per definitionem nem is létezhet. A büntető ugyanis nem más, mint a 16-oson belül elkövetett szabálytalanság esetén megítélt tizenegyes, egyfajta “büntetés”. Ezzel szemben a továbbjutás eldöntését hivatott párbaj tizenegyeseit nem előzi meg szabálytalanság. Az tehát csak és kizárólag tizenegyespárbaj lehet. A másik szót, mint nemlétező fogalmat tessék törölni a szótárakból!
Szóval a tizik! Félelmetes, hogy a világ három legjobb kapusa közül hiába állt be a ketrecbe kettő, 14 lövésből egyet sem tudtak hárítani (az egyetlen hibázó Bonucci fölé durrantott). Szinte minden rúgónak kötélből voltak az idegei. Candreva még szemtelenséget is megengedett magánk, Giovinco pedig olyan hitelesen játszotta el a tuti kihagyó tétova mozdulatait, hogy Casillas mozdulni sem tudott a sarokba elgurított labdájára. A spanyolok kb. úgy álltak a labda mögé, hogy fejben már Neymar és co. járt a fejükben. Látszott rajtuk, hogy tudják, nem náluk lesz majd az az egy gyenge láncszem…
Külön kitérnék azonban Pirlóra, aki már az Eb-n is egy Panenka-tizivel borzolta a kedélyeket. Gyönyörű az a felvétel, amelyen csak az arcát mutatják, miközben nekifut a labdának. 3-4-szer is felnéz, végig Casillast figyeli, és ahogy bemozdult Iker, hanyag eleganciával elgurította a labdát a másik sarokba. Az ilyenektől szép ez a játék!
Mindez azonban nem vigasztalja az olaszokat, akiknek ezentúl valóban nehéz lesz elhinni, hogy lehet keresnivalójuk a spanyolok ellen…
A brazilok dörzsölhetik a kezüket, hogy a döntőben az egy nappal kevesebbet pihenő, ráadásul hosszabbítást játszó ellenféllel lesz dolguk. Bár nekem úgy tűnt még a 120. perc tájékán is, hogy a spanyolok annyira azért nem készültek el az erejükkel. Mindenesetre, ahogy már írtam korábban, kíváncsi vagyok, mire megy egymással a két csapat, de a tanulságot ebből a meccsből is levonva, nehezen tudom elképzelni, hogy ne a spanyolok nyerjék meg a tornát.
DreamTeam-menedzserek figyelem: a hajrá előtti utolsó forduló eredményei péntek estére várhatóak!