Megtört az átok

Brazília – Uruguay 2-1

 

Korábbi bejegyzésemben azt kértem, “győzzön a jobb”, és ez teljesült is, mert a hazaiak, ha nem is meggyőző játékkal, de megérdemelten jutottak immáron zsinórban harmadik alkalommal a Konföderációs Kupa döntőjébe. Azt ugyanakkor nem gondoltam, hogy ez a két csapat képes ennyire unalmas meccset játszani.

Mégpedig nem olyan értelemben vett unalmas meccset, amilyet a spanyolok az elképesztő fölényük és labdabirtoklásuk okán produkálnak, hanem olyan “nem bírunk egymással” típusút.

A brazilok korai elsöprő attakja ezúttal elmaradt, ám egy remek indítás követő Neymar villanás és Fred eltört labdája elég volt ahhoz (az uruguay-i védelem asszisztálása mellett), hogy ezúttal is előnnyel vonuljanak le a pályáról a szünetre. Egyébként a rendkívül zártan védekező uruguay-iak nem hagytak lehetőséget a gólhelyzetek kialakítására. Igaz, visszavont játékukból adódóan nekik sem nagyon volt ilyenjük, ám David Luiz nehezen érthető, rutintalan megmozdulása meglepetésre már korai tizenegyeshez juttatta a vendégeket. (Hazai pálya ide vagy oda, az eset annyira látványos és egyértelmű volt, hogy nem lehetett nem befújni.)

A másik nagy kiábrándító meglepetés Forlan büntetőrúgása volt, amit önmagához méltatlanul gyengén és gyámoltalanul végzett el, és így természetszerűleg ki is maradt. Pedig azt hittem, hogy jó barátságban van a Cafusával.

Aztán a második félidőben az újabb hidegzuhany, a világklasszisokkal teletűzdelt brazil védelem teljes homálya, ahogy David Luiz (már megint ő) mellberúgta felszabadítás gyanánt Suarezt, a lepattanót pedig Thiago Silva a 16-oson belül meglehetősen lazán passzolta  oda Marcelónak, holott látnia kellett, hogy a Real védője nyakán ott van Cavani, aki köszönte szépen a gólpasszt és kilőtte a hosszút.

Helyzetekből nagyon nem volt mit összevágni a meglehetősen szűkmarkú meccsösszefoglalóra, és a találkozóra talán jellemző módon a győztes gól is súlyos védelmi hibákból született: Caceres alibiből fogta csak PaulinhótMuslera pedig kilátogatott a rokonok elé, aztán se vendégsereg, se labda…

Scolari együttese igazából izzadtságos meccsen van túl, de a jó csapatoknak néha az ilyet is be kell húzniuk, nem mehet mindig minden gördülékenyen. Különösen, ha jobb képességű ellenfelekkel kerülnek szembe.

Meglehet a 3. arany is zsinórban, bár ez eddig nem volt jó előjel a következő évi vb-re. Gondolom, 2014-ben nem érnék be egy negyeddöntős hellyel. Szeretném, ha a fináléban a spanyolokkal mérhetnék meg magukat, még akkor is, ha a döntő nem lesz esetleg jó meccs. Csak kíváncsi vagyok, mire menne egymással a két csapat. Ez ugyan nem egy álomdöntő lenne, olyan, amilyenről mondjuk, négy éve már lemaradtunk, ám mindenképpen érdekes.

 

Egy hozzászólás a(z) “Megtört az átok” bejegyzéshez

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>