Mondhatnánk nincs nagy baj, a Barca lefocizta tegnapi ellenfelét és a Camp Nouban az egygólos vereség ellenére is simán kivívhatja a döntôbe jutást. Nem sérült meg senki (bár Messi megcsúszása az elsô félidô vége felé nagyon ijesztônek tûnt elsô ránézésre) és a szombati nagy derby elôtt nem hajtotta ki magát erôn felül a csapat…
Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy pl. a nyolcaddöntôn tavaly is kikapott a csapat Londonban, aztán a visszavágón parádés futballal harcolta ki a továbbjutását az Arsenal ellen. Tegyük hozzá: az Arsenal ellen! Mert bár az ágyúsokat jobb csapatnak tartjuk, mint az Abramovics pénzelte gárdát, nekik könnyebb gólt lôni. A Barca játékához talán leginkább közel álló Arsenal soha nem lenne képes olyan bekkelésre, mint amit a Chelsea mutatott be tegnap. Ilyenkor mindenkiben felrémlik a 2010-es rémálom. A nem elhanyagolható különbség: bár akkoriban az izlandi vulkánkitörés miatt busszal, mondhatni mosott rongyként érkezett a csapat Milánóba, az Inter nagy meglepetésre elég sokat tett azért, hogy továbbjusson. Értsd: támadott! Igaz, csak az elsô meccsen. Félô, hogy a Chelsea egykori mestere mintáját kívánja majd követni Barcelonában. Persze, az 1-0-ás vereség nekik nem lehet elég. De ha ne adj’ Isten találnak egy gólt! Akkor az már Messiéknek is feladat lesz, és ennek a masszívan védekezô Chelsea-nek nehéz lesz 3 gólt lôni…
Régi, szép emlék a 2000-es párharc a Kékekkel. Akkoriban a szintén igazságtalan 3-1-es idegenbeli vereség után odahaza sikerült a 3-1, majd hosszabbítás után az 5-1. Miért is elevenítjük fel mindezt? A góllövôk miatt! A két meccs 6 Barcás-gólját Figo (2), Rivaldo (2), Dani és Kluivert szerezték. Az eredményesség nem függött annyira egyetlen játékos teljesítményétôl, mint jelenleg. Nem azért, mintha Messit leszámítva a csapat mai tagjai nem lennének olyan jók, mint a van Gaal-éra aranylábú gyerekei. Sôt! Egész egyszerûen az utóbbi egy-két évben (és különösen igaz ez a mostani tavaszra) kialakult egy egyszemélyi függés.
Imádjuk Messi-játékát, a góljait, élményszámba megy szinte kivétel nélkül minden találata, de nagyon veszélyes tendencia, hogy a gólok egyre nagyobb hányada az ô nevéhez köthetô. A Barca legutóbbi 5 BL-meccsének góljait 61,5%-ban ô szerezte (a BL teljes idei szezonjára vetítve is több mint 40%-os ez az arány). A legutóbbi 10 bajnoki meccsbôl 9-en betalált a hálóba az argentin zseni (csak azon az egyen nem, amin nem is játszott), és ezeken a meccseken kereken 50% a góltermése, azaz a csapat minden 2. gólját ô rúgta. (Csak összehasonlításképpen a fentebb idézett szezonban a La Ligában ezüstérmes gárda legeredményesebb játékosa, Patrick Kluivert a katalán gólok alig több mint 20%-át tudhatta magáénak…)
Ez a fajta kiszolgáltatottság kiváltképp szembetûnô volt a tegnapi meccsen, amikor Messinek – a statisztikák szerint a BL idei kiírásában a legtöbbször gólhelyzetbe kerülô játékosnak – nem volt igazi, góllövési lehetôsége, holott ziccerben nem volt hiány. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a védelmet megbontani egyedül az idônként labdáért viszalépô Messi volt képes, ám a társak nem követték egyéni szólóit, így kiugratni senkit nem tudott, miközben a Chelsea azért ügyelt arra, hogy a villámléptû 10-esnek ne legyen elég helye átjutni a szûrôn. Ezen a visszavágóra mindenképpen változtatni kellene. Mint már említettük, Messi számára Cech kapuja egyelôre szûz terület. Ha netalántán ez így maradna, akkor felmerül a jogos kérdés, ki fog itt gólt lôni?
És ami még döntô lehet: a szabadrúgások. A Stamford Bridge-en adódott több ilyen is ígéretes szögbôl, távolságból, veszélyes lövés azonban egy sem akadt. Messi, Xavi és Dani Alves is értékelhetetlen próbálkozásokat mutatott be. Roni ezekbôl legalább egy gólt biztosan vert volna. Szóval, fiúk: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Mert lehet, hogy ezen múlik majd a döntôbe jutás!
Ui.: Ne dôljünk be az ostoba elemzéseknek, miszerint a Camp Nouban nagyobb a pálya és ezért több hely lesz a támadásokhoz! A Stamford Bridge pályája 103 x 67 m, a Barca otthonában 105 x 68 m… Gyakorlatilag észrevehetetlen a különbség. A játékon kell változtatni.
4 hozzászólás a(z) “Egy vereség margójára” bejegyzéshez