Lassan finisbe fordulnak a Konföderációs Kupa küzdelmei. A két elődöntőben igazi pikáns kontinentális párosítások alakultak ki.

A brazil–uruguay-i párharc márcsak a szomszédság okán is örökrangadónak számít, márpedig jól tudjuk, az örökrangadókon nem számít a pillanatnyi forma. És hazai pálya ide vagy oda, azt is jól tudjuk, hogy ennek a meccsnek történelmileg megalapozott jelentősége van.

Az 1950-es brazíliai rendezésű világbajnokságon az uruk elorozták a selecao orra elől a világbajnoki címet – a hagyományos vélekedéssel ellentétben azonban nem a döntőben legyőzve a brazilokat, hanem a döntőnek beillő utolsó meccsen. A 4. vb-n ugyanis egy Final 4 körmérkőzések keretében küzdött meg az akkor még Jules Rimet-trófeáért – amit később a brazilok háromszor megnyerve 1970-ben végleg megszerezték maguknak (hogy aztán magát a trófeát el is veszítsék :-).

Hogy értsük, mennyire fájó volt az a vereség, tudni kell, hogy a négyes csoportban a házigazda szambafutballisták rongyosra verték a svédeket és a spanyolokat (7-1, 6-1), míg Uruguay Spanyolországgal ikszelt, Svédországot pedig épp csak megverte, így az utolsó meccsen a selecaonak egy döntetlen is elég lett volna a világbajnoki címhez, ám Schiaffinóék nyertek és megszerezték a celestének a 2. vb-elsőséget.

Egy másik érdekesség, hogy az amerikai kontinensen rendezett vb-ken eddig mindig dél-amerikai válogatott emelhette a magasba a trófeát. Házigazda volt: Uruguay, Brazília, Mexikó (2x), USA, Argentína, Chile. És csak Brazília (3x), Uruguay (2x), valamint Argentína (2x) nyert. Azaz a jövő évi vb-n, ha csak a statisztikákban hiszünk, e 3 válogatott közül kerülhet ki a világbajnok. Persze, ehhez még minimum a spanyoloknak is lesz egy-két szavuk. Meg hát minden sorozat megszakad egyszer…

Ennyit, nem rövid felvezetésként a mai meccshez. Amelyen a házigazda vélhetően domináns szerepet fog játszani, ami véletlenül sem jelenti majd azt, hogy Uruguay-nak ne lenne esélye. Mert védekezni jól tudnak, támadóik pedig félelmetes erőt képviselnek. Igaz, ez akkor is, ha vb-selejtezőkön mérsékelt sikerrel szerepelnek, itt a Konföderációs Kupán pedig még nem volt mérvadó meccsük. A spanyolok szétfocizták őket, a többi találkozón pedig papírforma szerint nyertek.

Ám jól tudjuk, egy kis brazilfricskázáshoz nem kell a szomszédba menniük. Bár most éppen ezt teszik… 🙂 Mindkét csapat vélhetően a legerősebb összeállításban játszik, ami az uruknál azt jelentheti, Tabarez pályára küldi mindhárom világklasszis csatárát, míg Brazília akkor sem gyengül egy cseppet sem, ha David Luiz sérülése nem jön rendbe és helyette a Bayernnel idén mindent taroló, a csapat oszlopos tagjának számító Dante lép pályára. Igaz ez az egy-az-egyben csere lehetőség több posztra is. A selecao ugyanolyan erős lenne akkor is, ha Paulinho helyett Hernanes, Hulk helyett Lucas Moura vagy Fred helyett a kétszer 10 perc alatt is 2 gólt jegyző Jo játszana.

A nagy kérdés azonban, ha Neymart nélkülözni kényszerülne a brazil válogatott, képesek lennének-e ugyanolyan meggyőző játékra. Szerintem nem! Akkor is jók lennének, és konkrétan Uruguay ellen akkor is esélyesebbnek gondolnám őket, de messze nem lenne olyan félelmetes alakulat, mint amilyennek a Barca új szerzeményével tűnnek. Ha már Barca: kicsit az az érzésem, ez a brazil csapat hasonlóképp függő Neymartól, mint a Barca (volt eddig 🙂 Messitől.

 

Persze, ez az eszmefuttatás pusztán elméleti. Mert Neymar egészséges és játszani fog. (És reméljük, nem sérül meg a meccsen sem.) A csoportmeccseken látványos gólokat lőtt, látványos gólpasszt adott, állandó veszélyt jelentett a bal oldalon és folyamatosan lekötötte a jobb oldali védőket, ráadásul a visszatámadásban is nélkülözhetetlen az agresszivitása. Nehezen hihető, de a statisztikák szerint ő szabálytalankodott a legtöbbet a Konföderiós Kupa teljes mezőnyéből!

Mindenesetre, jó meccset várhatunk ma este, és mi mást kívánhatnánk még, mint hogy győzzön a jobb csapat!