Portugália – Hollandia 2-1
A dánok ellen a “gyengélkedő” Ronaldo ellenére elég jó volt a portugál csapat, hogy “kapitánya nélkül” is behúzza a meccset. A hollandok ellen ez vélhetően kevés lett volna, holott Bento csapata ezúttal is szervezett, egységes társaság képét mutatta. A hollandok jóformán helyzetig sem jutottak volna el, ha nincs egy zseniális átlövőjük van der Vaart személyében, na, meg egy Robbenjük, akire jobb szélről befelé cselezve mindig kötelező kilépni, és így történt ez a holland vezető gól előtt is. A Robben előtt összezárók azonban megnyitották a területet – persze, nem betöréshez, mindössze egy lövéshez, miután a labda továbbpasszolva van der Vaart elé került.
Nem tudni, hogy van Marwijk külső nyomásra változtatott eddigi elképzelésén vagy csak meggondolta magát, mindenesetre ezúttal tényleg átállt a 4-4-2-es taktikai felállásra (legalábbis annak egy torz változatára), hogy mindkét sztárcsatára (Huntelaar, van Persie) helyet kaphasson a kezdőben. Persze, van Persie-t egy kicsit még visszább is rendelte, aminek az lett a következménye, hogy a reménytelen beívelgetéseknél Huntelaar nagyon egyedül volt az egyaránt jól fejelő B. Alves és Pepe gyűrűjében, miközben az Arsenal csapatkapitánya bentről hiányzott, kissé hátrébb pedig teljesen kimaradt a játékból, még inkább zavaróan hatott. Jellemző, hogy a félidő derekától kezdve már a saját térfelére is visszalépett, csak hogy egy-két passz erejéig legalább labdához érhessen.
Az átszervezésnek a középpálya is “áldozatul esett”. A jobb lábas Sneijder kikerült bal szélre, a bal lábas Robben (ahogy eddig is, maradt a jobb szélen, viszont több védekező feladat hárult rá), középre irányítóként bekerült van der Vaart (és legnagyobb meglepetésemre a kimaradó van Bommeltól még a csapatkapitányi szalagot is átvehette), mellette pedig buldózerként N. de Jong kapott feladatot. Becsületére legyen mondva, ezúttal tényleg sok labdát szerzett és csupán egyszer szabálytalankodott – és az sem volt olyan mellbevágó élmény, mint amit X. Alonso a vb-döntőn megtapasztalt.
Ezzel szemben van der Vaart játékszervezéséből nem láttunk semmit, ő is képtelen volt összefogni a szétesett csapatot, amelyik ment előre becsülettel, de rendre lepattant a portugál falról, a villámgyors ellencsapások során pedig nem nagyon volt, aki visszaszerezhette volna a labdát. Rafael középen játszatásának egyetlen valódi előnye az volt, hogy onnan gólt szerzett. Ezalatt azonban Sneijder is kínlódott csak a bal oldalon, a fellazult védelem pedig nem nagyon vagy csak nagyon nehezen bírt a ficánkoló Ronaldóval és Nanival.
Ez már megmutatkozott az első két meccsen: a portugálok gyors és technikás szélsői előtt nem szabad nagy területeket hagyni, mind a németek, mind a dánok figyeltek arra, hogy ne nyíljanak túlságosan ki. A német meccsen egy figyelmetlenség Badstubernek sárgájába került, míg a dánok fegyelmezettsége előtt le a kalappal, hogy még kétgólos hátrányban is úgy mentek előre (és tudtak egyenlíteni), hogy nem hagytak sok teret Roniéknak, az más kérdés, hogy ők így is sokszor helyzetbe tudtak kerülni, de akkor CR teljesen formán kívül futballozott és mindent kihagyott. Most a hollandok ellen Nani hozott hasonló formát, Ronaldo azonban csúnyán megbüntette a holland védelem kihagyásait – hozzá kell tenni, hogy az egyenlítő gólja ráadásul nem is kontrából, hanem felállt védelemmel szemben született.
A második félidőre aztán még jobban összezavarta a középpályát van Marwijk, bár döntése logikusnak tűnt: van der Vaartot kiküldte a jobb szélre, Robbent átdobta balra, Sneijder pedig bejött középre – a holland csapat azonban mindettől nem lett jobb. A 67. percben pedig már muszáj volt kockáztatni és lekapta Willemset a pályáról, bejött Afellay, aki van der Vaartot beljebb tolta a pálya közepe felé. Ezután már tényleg nem nagyon volt helye a játéknak, gyakran egymást akadályozták a hollandok – egyszer még egy felnyírt narancsos tarkó akadályozott meg egy holland kapura lövést…
Ezzel a játékosállománnyal, ilyen közelmúlttal 3 zacskó az Eb-n, még akkor is, ha a halálcsoportba kerültek, kiábrándító. Mellesleg 4 éve, amikor ez a holland generáció megkezdte felemelkedését, szintén a halálcsoportban 100%-osan végeztek. Ez a pár év narancsos hegemónia, amely végül nem hozott egyetlen címet sem, a Portugália ellen elvesztett vb-nyolcaddöntő (2006) után indult és most megint a portugálok elleni vereséggel zárult. Talán nem kellene temetni őket, hiszen a csapat gerincének még van pár jó éve, de félő, a holland válogatottal már csak egy jó csapat lesz belőlük, és egyetlen nagy tornán sem merül fel majd a nevük az esélyesek között…
Portugália ezzel szemben megérdemelten jutott tovább és a 8 között esélyesként csaphat össze a cseh válogatottal. Mondjuk, nem árt, ha tanulnak a történelemből, mert 1996-ban már elbuktak a csehek ellen egy negyeddöntőt, ahol biztosra mentek, de hiába játszottak jobban, Karel Poborsky álomgóllal búcsúztatta őket. Az elődöntőben pedig már bármi megtörténhet – bár szerintem a spanyolok ellen ezúttal sem lesz reményük a továbbjutásra 🙂