Lengyelország – Oroszország 1-1
Unalmas első félidő, valamivel jobb második, egy önként jelentkező a gólkirályi címre és egy meseszép gól – címszavakban így lehetne összefoglalni az esti meccs tapasztalatait.
Általában – a történelmi példákból okulva – nem szerencsés, ha egy lengyel-orosz párharcban német a bíró, ám a lengyeleknek a hazai pálya miatt sem volt különösebb aggódnivalójuk. Azt például megköszönhetik Starknak, amikor – ha jól emlékszem – Kerzsakovot a 16-oson belül a földbe döngölték gólhelyzetben és 11-es helyett szabadrúgást ítélt kifelé… (Én mondjuk, aki a játékvezetők szegényes lelki világát jobban ismerem, mint a tenyeremet, tapasztalatból azt mondom: ha bíró ilyen esetben nem ítél semmit, csak továbbot int, akkor legfeljebb bizonytalan az eset megítélését illetően, ha azonban ellentétes ítéletet hoz, akkor az beismeréssel ér fel!)
Végül az első félidőt az oroszok szerencsével nyerték meg, mert bár volt több ígéretes támadásuk, annyira azért nem volt bennük a gól, miközben a másik kapu előtt Malafejev többször óriásit hárított. Dzagojev 3. találatával az orosz gólgyártás élmunkásává küzdötte fel magát.
A második félidő valamivel lendületesebb focit hozott – a lengyeleknek jönniük kellett és ez tálcán kínálta a lehetőséget az orosz kontráknak. Azzal ellentétben azonban, amit vártam ezek után, nem az oroszok szereztek gólt, hanem éppen a lengyelek, akiknek a játékában a meccs ezen szakaszában nem igazán volt benne az egyenlítés. Jellemző, hogy az oroszok egy gyors ellentámadás végén már létszámfölényben jártak a lengyel 16-osnál, amikor Arsavin eladta a labdát és a “rekontrából” Kuba nagyon kilőtte a hosszút.
Az egész meccs alapján végül igazságos döntetlen született, amivel a lengyelek életben tartották reményeiket, de nagyon nehéz meccs vár rájuk a csehek ellen, míg az oroszok eljátszották a nagy esélyt, hisz győzelem esetén már most biztos csoportelsőként jutottak volna tovább, így viszont még izgulniuk kell az utolsó meccs miatt, mert a görögök ellen rosszul is kijöhetnek a zárófordulóból.