Portugália – Dánia 3-2
Nem hiszem, hogy ez lett volna az Eb egyik eddigi legjobb meccse, de a sok gól és a fordulatok mindenképpen izgalmassá tették. Abban sem vagyok biztos, hogy ez volt a papírforma, mert ugye, a két csapat legutóbbi találkozóján tavaly ősszel a H-jelű selejtezőcsoport utolsó meccsén Dánia nyert.
Mindettől függetlenül azért az egyértelmű, hogy Portugália sokkal minőségibb, ismertebb futballistákat tud felmutatni, mint riválisa. Még akkor is, ha a meccs előtti szitu szerint a csoportelső (Dánia) találkozott a csoportutolsóval (Portugália). Az első félidő nagy részében, kiváltképp a megnyugtatónak tűnő 2-0-ás állás kialakulásáig összességében a képzettebb, jobb csapat portugál válogatott játszott fölényben és ennek megfelelően alakult az eredmény is.
A hátrányba kerülés, különösen a 2 gólos különbség nagyobb offenzív aktivitásra kellett volna, hogy sarkallja Aggeréket, ám a fejetlen rohanás előrefelé nem képezi a dán futballhagyományok részét. A biztonságos, főleg a középpályán járatott labdázgatás aztán szép lassan visszahúzódásra kényszeríti az ellenfelet – különösen, ha annak kedvező a mérkőzés állása. Ilyenkor gondolhatnánk még nehezebb megbontani a betömörülő védelmet, csakhogy! A dánok logikája szerint a fenti játékkal el lehet jutni a 16-os előterébe, ahonnan már érkezhetnek a beadások a szálfatermetű skandináv legények fejére. Ez a megállapítás ugyan a “mindössze” 170 cm magas Krohn-Dehlire talán nem annyira igaz, az már viszont igen, hogy az alapvonalnál utolért beívelést tanári módon finomítva le készítette elő fejjel Bendtner számára, akinek csak az üres kapuba kellett fejelni.
Így még a szünet előtt sikerült a reményt visszahozni, pedig a játékukban nem nagyon volt benne a gól és ez megmaradt a második félidőre is, miközben a portugálok, de legfőképpen Cristiano Ronaldo előtt rengeteg nem gólhelyzet, hanem óriási ziccer adódott és ezekben a szituációkban rendre csúnyán felsült. A Real Madrid sztárja a portugál válogatott leggyengébb láncszeme volt. Statisztikai mutatói döbbenetesen gyengék, kiváltképp, ha a spanyol bajnokságból ismert teljesítménnyel hasonlítjuk össze. Csakhogy érezzük a különbséget: a La Ligában 80,6%-os passzolási mutatója volt az egész szezon átlagában, a mai meccsen viszont csak 69%-os pontossággal játszotta meg labdáit. A kimaradt helyzeteiről már ejtettünk szót, a legcsúnyább eset az volt, amikor több ideje volt kapura vezetni a labdát, mint Balotellinek a spanyolok ellen, azzal a könnyebbséggel, hogy Ronaldo esetében még csak vissza sem értek a védők, de még így is sikerült mellé rúgni…
Szabadrúgásai mintha egy önjelölt kezdőt idéztek volna és csak a cowboy-allűrből tudhattuk, ez tényleg az a Ronaldo a labda mögött, akit ismerünk, mert egyébként azt gondolhattuk volna, hogy Baba Jaga kicserélte egy gyenge alter egójára. A luzitán csapat azonban így is képes volt hozni a meccset, pedig CR nagy helyzete után a dánok a korábban vázolt taktikával még egyenlíteni is tudtak.
Ekkor aztán megérezték Bento fiai, hogy tényleg nagy a baj és a meccs utolsó perceire úgy felpörögtek, ahogy utoljára a bosnyákok elleni play-off visszavágón láthattuk őket futballozni. Az iszonyatos nyomásnak meg is lett az eredménye, bár ahogy egy avatott szakértő megállapította: az azért meglehetősen furcsa, hogy Varela lábát a lyukat rúgás után Harkiv főteréről kellett visszahozni és még arra is volt ideje a kaputól 12 méterre, hogy fenékkel pattogtassa a labdát néhányszor, mielőtt újra kapura fordult volna, mert még ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy egy dán védő kilépjen rá…
Portugália ezzel a győzelemmel nagy lépést tett a továbbjutás felé, az utolsó körben a szétesett holland válogatott ellen lép pályára, bár tudjuk, sokszor épp az ilyen padlón lévő csapat a legveszélyesebb ellenfél. A dánok az utolsó meccsen bízhatnak egy békés döntetlenben, ami a németeknek tökéletesen megfelelne és abban, hogy a portugálok nem nyernek Hollandia ellen…