Nem szabad abból kiindulnunk, hogy 2 éve a dél-amerikaiak majdnem ugyanolyan összeállításban, ahogy most is játszanak, barátságos meccsen legyőzték az olaszokat. Azóta Prandelli alaposan átalakította a csapatot, gatyába rázta a társaságot és nem érdemtelenül Eb-ezüstérmet szerzett. Ráadásul a Konföderációs Kupán eddig látottak alapján is azt gondolnánk, az azzurri cseppet sem gyengült tavaly nyár óta. Sőt!

Megtévesztő lenne az is, ha a sztárcsapatok (Brazília, Spanyolország) ellen mutatott játékuk alapján hasonlítanánk össze őket, hiszen az olaszok már gyakorlatilag tét nélküli tétmeccset vívtak a brazilokkal, akiket Uruguay ugyan meg tudott izzasztani, és csak a végeredményt tekintve a spanyolok ellen is szoros meccset vívtak, holott, aki látta a találkozót, meggyőződhetett róla: az Európa-bajnok és a Copa America-győztes tudása között fényévek vannak.

Ezzel szemben Pirlóék rendkívül meggyőző játékkal rukkoltak elő az elődöntőben, de egyelőre SI-mértékegységben nem kifejezhető nüanszon múlva képtelenek legyőzni a világ- és Európa-bajnokot.

Mindebből kiindulva a bronzmeccs esélyese az olasz válogatott. Ám ne feledjük, az olaszok ritkán találkoznak olyan masszívan és jól szervezetten védekező csapattal, mint amilyen karakterű általában éppen az azzurri szokott lenni. Igaz, a csoportmeccseken erre alaposan rácáfoltak, mert meglehetősen gólképes volt Buffonék hátsó alakzata. Az elődöntőben aztán jött az újabb meglepetés, mert 120 percet is kihúztak kapott gól nélkül a félelmetes spanyol támadósorral szemben. Melyik arcukat mutatják majd ma délután?

Meggyőződésem, hogy ha Pirlo játszik és egészséges, ha sikerült normális edzésmunkát végeznie – mert a spanyolok ellen nagyon látszott, hogy még lábadozóban van, akkor az olaszok irányítják majd a játékot, viszont láttuk Mexikó ellen, hogy nehezen birkóznak meg az agresszíven védekező ellenfelekkel. És a birkóznit szó szerint kell érteni, amivel meggyűlhet a bajuk, mert már nincs Balotelli, akinek fekszik ez a fajta játék is. Sőt Gilardino húzódása sem biztos, hogy rendbe jött, ezért vagy a szintén nem “százas” El Shaarawy kezdhet vagy a csereként többször jól beszálló Giovinco. Amennyiben ő játszik, érdekes lesz a Maggio, Giaccherini és Candreva fémjelezte szélsőjáték is. Hiszen hiába kerülnek majd ügyesen a védelem mögé, az apró csatárnak nem érdemes beívelgetni a labdát.

Csatárkérdés felmerülhet a másik oldalon is. Szerintem Suarez és Cavani pályára lépése biztosra vehető, ám a tizenegyest hibázó Forlan bűnbakká válhat és a padon vezekelhet az elődöntős kudarcért. Helyére a Haitit megszóró Hernandez léphet, aki még csak 22 éves, így a jövőt rá kellene építeni. A bronzmeccs hagyományosan jó a kísérletezgetésre is: Tabarez megfontolhatja a jövő-kártyát és az is Forlan szerepeltetése ellen szól majd. (Ami akár döntő lehet a DreamTeam-játékunk végkimenetele szempontjából is.)

Mindkét helyosztón európai-dél-amerikai párharc lesz, és én nem csak innen az öreg kontinensről elfogultan nézve gondolom úgy, hogy mindkét meccsen az európai csapat fog nyerni.