A holland meccs után a találkozón pályára nem lépő Szalai kifakadása kapcsán úgy tűnt, egy egész országnak esett le a tantusz. Véleményem szerint nem kellene úgy tennünk, mintha Ádám felnyitotta volna a szemünket. Nem tett mást, mint meglovagolta a negatív érzelmi hullámot. Szavaival részben évek óta tisztában van mindenki, részben pedig nincs is igaza.

1. “Húsz éve folyamatosan átverjük a szurkolóinkat?”

Na, ne. Először is, a szurkoló nem hülye. Tisztában van azzal, hogy nem fogjuk egyik napról a másikra gyorspasszos focival bucira verni Európát, pusztán szeret hinni, remélni. 2004-ben éppen a mi selejtező csoportunkból jutott ki az Eb-re Lettország. Nekik akkor mennyire volt reális cél a kvalifikáció? De pl. az észtek, akiket 1 hónapja elküldtünk egy ötössel, 2 éve Eb-pótselejtezőt játszottak, Olaszország mögött 2010-es vb-résztvevőket megelőzve lettek csoportmásodikok, aztán persze esélytelenek voltak még egy gyenge Írországgal szemben is, de legalább pótselejtezőt játszottak. A selejtezők elején biztosan nem ez volt a célkitűzésük, de azért mégis sikerült.

Ahogy írtam korábbi cikkemben is, nem lehet a tisztes helytállás a célkitűzés. Akkor tervezzük be, hogy az utolsó előtti helyet kell elérnünk, aztán ünnepeljünk, ha előrébb végzünk…

A sorsolást követően persze, nem hihettük, hogy jobbak lehetünk a románoknál és a törököknél, ám végül az egyiket megelőztük, és tényleg nem sok hiányzott a csoportmásodik helyhez. Az lett volna irreális, ha a hollandokat akartuk volna megelőzni.

2. Mutassunk legalább egy játékost, aki topligában, topcsapatban és BL-ben játszik?

Ugye, viccelsz?! Te például, Ádám egy topligában, egy topcsapatban és a BL-ben játszol. Ennyire nem lehetsz álszerény! Tavaly egy kis csapatból is bekerültél a Bundesliga legjobb góllövői közé, és idén is ott vagy az elittámadók között.

Gera pár éve Európa Liga-döntőt játszott a Fulhammel úgy, hogy szinte ő vitte be a döntőbe a hátán a csapatot. Huszti tavaly is, idén is a Bundesliga egyik legjobb játékosa egy kis csapatból. És ő például, igaz, csak első számú csereként, de játszott a szinte állandó BL-résztvevő Zenitben is.

Abban igazad van, hogy sajnos, ez nem sok. Több kellene! De mi, szurkolók – egyelőre – nem arról álmodozunk, hogy a németekkel, spanyolokkal, argentínokkal egy szinten futballozzunk, csupán szeretnénk végre egy világversenyen a mi csapatunknak szorítani.

Azt mondod, ilyen kerettel nem reális? A 2010-es vb-n résztvevő szlovén, szlovák válogatott kerete mennyiben volt erősebb? Mégis összejött nekik, hogy ott legyenek. Sőt a szlovákok még tovább is mentek a csoportjukból. Mindkét említett szomszédunk 3. lett most a selejtező csoportjában. A helyükre kerültek, mondhatnánk. Igaz! De akkor miért ne reménykedhetnénk, hogy egyszer hozzájuk hasonlóan nekünk is összejön?!

3. Nincs szakmai utánpótlásképzés?

Ez igazán bántó azokkal szemben, akik lelkiismeretesen foglalkoznak a fiatalokkal. De tegyük fel, hogy igazad van. És tegyük hozzá, mihez képest. Németországgal, vagy mondjuk a Barca-akadémiával akarod összehasonlítani?

Nos, a 2008-as U19-es Eb-n, és egy évvel később az U-20-as vb-n bronzérmet szerzett magyar utánpótlás-válogatott nagyobbrészt a Sándor Károly Akadémia játékosaira épült. Akkoriban érdekes módon mindenki arra mutogatott, hogy ez a hazai akadémiai utánpótlásképzés dícsősége. Azóta gombamód szaporodtak el a különböző utánpótlásképző bázisok.

Kell a szakmai munka, kell a hosszútávú koncepció a fiatalok kinevelésében, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: kell a szerencsés pillanat is, amikor “összejön” egy generáció. Németh Krisztiánék esetében ez megvolt. Azóta nem lett rosszabb a képzés, de hasonló sikerek egyelőre váratnak magukra. Az Ajaxnál is csodájára járnak a képzési rendszerüknek, ám az elmúlt közel 20 évben meg se közelítette egyetlen csapatuk sem a 95-ös BL-győztes csikócsapatot és annak sikereit.

És ha már Némethéket említjük: egy labdarúgó pályafutásában a legnehezebb váltást az ifiből a felnőttbe felkerülés, csapatba beépülés jelenti. Ezen a téren jó lenne komoly fejlődést elérni, mert úgy tűnik, a bronzgeneráció ebben csúnyán megbukott, és nem tudta kinőni magát. Talán be kellene vezetni az élvonalban, hogy minden csapat köteles folyamatosan a pályán tartani legalább 3 U21-es játékost. Rövid távon valószínűleg visszaesne a színvonal, ám már középtávon élvezhetnénk az áldásait legalább válogatott szinten…

Mellesleg, utánpótlás terén az argentínok tudnának mesélni: az elmúlt 20 évben futószalagon nyertek U20-as vb-ket, olimpiákat, és tény, hogy játékosaik, válogatottjuk a világ élvonalába tartozik, de mégsem sikerült ez idő alatt egyetlen felnőtt világbajnokságon sem legalább a 4 közé kerülni, még kevésbé megnyerni azt.

Habár az álomfocinak és a magyar labdarúgásnak az utóbbi pár évtizedben nem sok köze volt egymáshoz, most néhány gondolat erejéig kitérnénk a magyar focira a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések kapcsán. Kiváltképp azért, mert indulatoktól nem mentes, érzelemdús vélemények fogalmazódtak meg a napokban, amelyek nagy mértékben zavarták/zavarják a tisztánlátást.

A románok és a hollandok elleni vereség benne volt a pakliban, ezzel együtt kell élni. Hogy ilyen arányban azonban mindkettő az elfogadhatatlan kategóriába tartozik? Hmm. Nehéz megemészeni, elfogadom, de hogy elfogadhatatlan lenne?

Tisztában kell lenni azzal, hogy a labdarúgásban előfordul ilyesmi. Még a legnagyobb csapatok is bele tudnak szaladni egy kiadós zakóba. Aki erre legyint, az gondolkozzon el: 2010 őszén a Real kapott egy ötöst a Camp Nouban, az akkor diadalmas Barca meg pl. idén tavasszal lett legyalulva (4-0, 3-0) a Bayern által. Nem hiszem, hogy épeszű ember ezek után megkérdőjelezte volna, hogy Ronaldóék vagy Xaviék tudnak-e futballozni, bár biztos voltak ilyenek, de azért komolyan senki sem gondolhatta, hogy ezek a vereségek semmissé teszik mindazt, amit ezek a csapatok korábban (és akár azóta is) elértek, nem küldhette őket senki joggal a bányába dolgozni…

Nincs szükség arra a hangulatkeltésre a magyar játékosokkal szemben, amit ifj. Knézy Jenő folytatott több mint 90 percen keresztül. Számon lehet kérni, hogy miért kapnak nem kevés pénzt akár még egy döntetlenért is Andorra ellen. Ám ha belegondolok, éppen ő az, aki a saját “szakmáját” mélyen színvonal alatt űzi, ettől még arcpironkodás nélkül felveszi az átlagember számára vélhetően nem alacsony fizetését.

Hogy ezt a teljesítményt bárki fel tudta volna tenni a pályára? Hát, ezt is kötve hiszem… Ha olyan sok pénzt lehet focistaként keresni, miért nem akar mindeki az lenni? Elárulom, igenis sokan akarnak! Évről-évre több tíz-, vagy százezer gyerek álmodozik arról, hogy profi futballista lesz, de csak a legjobbak, legkitartóbbak jutnak el odáig, hogy megéljenek a labdarúgásból, és még kevesebbeknek adatik meg, hogy címerest mezt húzzanak magukra.

Hogy címeres mezben meg kell halni a pályán? Ezt ugye, nem szó szerint értjük? Képletesen meg… nos, az írek és a skótok ebben a selejtező-sorozatban is meghaltak a pályán. Mindkét válogatott 4. lett a csoportjában, mi 3-ok a miénkben. Lehet választani… Nem tudom, hogy attól válik-e egy csapat szerethetővé, hogy rakkol. Amikor Dzsudzsák nem tud tizenegyest hibázni, amikor felfűzi a szélen a védőket és jönnek a beadásai, akkor ugye, nem arra gondolunk, hogy milyen jó lenne, ha ő is úgy futballozna, mint Varga Józsi (akinek mindezek mellett továbbra is meg szeretnénk adni az őt megillető tiszteletet).

El kell fogadnunk, hogy a mai magyar labdarúgás krémje, akikből a szövetségi kapitány (és remélem, csak ő – erről később!) ízlése szerint több-kevesebb játékos bekerül a válogatottba, ennyit tud. És ez nem kevés! A FIFA 207 tagországa közül a legutóbbi világranglista 30. helyén állunk. Ezzel éppenséggel ott lehetnénk a 32 csapatos világbajnokságon, csakhogy nem teljesen teljesítményarányosan vannak elosztva a vb-résztvevő helyek. Könnyen elképzelhető, hogy jobbak vagyunk Hondurasnál, egyik-másik afrikai vagy ázsiai válogatottnál, de tudomásul kell venni, Európából valamivel nehezebb kijutni!

Igen, igaz, régóta nem volt ilyen nagyszerű esélyünk legalább a pótselejtezős hely megcsípésére, ez azonban elsősorban nem azért alakult így, mert mi annyit javultunk játékban, hanem mert a korábban többre taksált román és török válogatott teljesítménye jelentősen visszaesett. Meglehetett volna, de nem Bukarestben és nem Amszterdamban. Az esély Budapesten csúszott ki a kezünkből, amikor jó játékkal vezettünk a románok ellen, majd egy utolsó percben történt rövidzárlat tönkretette az addig szépen felépített várat.

Persze, rabolhattunk volna pontot Romániában és Hollandiában is. Megint fellebbentem egy nagy titokról a fátylat: ez is volt a cél! Nem lehetett azonban arra számítani, hogy a román meccsre kitalált taktika már a 2. percben borul. Abban szerintem is hibázott Egervári, hogy Guzmicsot kezdette ezen a meccsen, de a sérüléshullám és az addig kipróbált játékosok szűk köre nem hagyott neki túl sok variációs lehetőséget. (Bár én a korábban már bevált, pl. 2011. svédek elleni győzelem, Korcsmár-Lipták kettőst neveztem volna a védelem tengelyébe.)

Hollandia ellen pedig azzal a reménytelen helyzettel kiállni, hogy valójában győznünk kellene, nagyon nem egyszerű feladat. Egervári itt is meglépte, amit meglehetett, farnehéz defenzív csapatot küldött a pályára és néhány gyors kontrában bízott. Azt azonban egyik napról a másikra nem lehet megtanulni, de legalább kaptunk leckét a hollandoktól, mert ők megmutatták nekünk, hogyan is kell csinálni… 🙂

És akkor Egervári.

Törvényszerű, hogy súlyos kudarcok esetén az edzőnek kell mennie, hisz az egész csapatot mégsem lehet szélnek ereszteni. Szerintem már ártani nem ártott volna, ha ő próbálja meg felrázni a csapatot az Andorra elleni utolsó meccsre. Ez igazán belefért volna. Csakhogy a közvélemény felelősöket akart, és következményeket. (A felelősöket egyébként keresse mindenki Hollandiában, illetve azóta visszatérve európai sztárkluboknál élvezett otthonukban! :-))

Hogy Egervári szakértelme megkérdőjelezhető ezek után? Szerintem nem ártana a tényekre hagyatkozni. Az idős mester ott volt az utolsó vb-n, amikor még kint voltunk, ő volt ugyanis a 86-os csapat másodedzője. Utána számos csapattal nyert bajnokságot, az U20-as válogatottal a magyar labdarúgás elmúlt 30 évének legnagyobb sikerét aratta 2009-ben, amikor vb-bronzérmet hoztak haza. Mindezek után kinevezésekor az egyik legsikeresebb magyar edzőként foglalhatta el posztját, nem hiszem, hogy lett volna nála alkalmasabb személy a szövetségi kapitányi poszt betöltésére.

Hiszen ezzel lehetőség nyílt, hogy a világsikert elért fiatalokat, a saját neveltjeit beépítse a felnőtt válogatottba. Amit meg is tett becsülettel: Koman kezdetektől fogva alapember volt, Korcsmár is gyakorlatilag azzá vált, és Németh is biztos keret tag volt, hol okkal, hol ok nélkül. A bronzgenerációnál pár hónappal idősebb Varga, aki Egervári játékosa volt az U21-es csapatnál, szintén beépült. És többen mások is bemutatkozhattak a címeres mezben. Az már nem Egervári hibája, hogy az ígéretes junior csapat tagjai végül klubszinten nem nőtték ki magukat az ígéretekhez mérten, még az A-válogatottba bekerülők sem, pedig Koman az U20-as vb all star csapatának is tagja volt, Némethet pedig 18 évesen még Mario Balotellivel egy szinten emlegették, azóta az olló sajnos, nagyon szélesre nyílt.

Hogy Egervári Sándor 3 éve kudarcosnak tekinthető? Attól függ, honnan nézzük? Ha azt vesszük, hogy a világranglistán 25 éve nem látott magasságba tornászta a nemzeti csapatot, hogy két egymást követő selejtező-sorozatban is a 3. helyen zártunk, az objektíven nézve igen szép eredmény, és azt kell, hogy mondjam, Mezei óta a legsikeresebb szövetségi kapitányunk volt.

Ha viszont azt nézzük, hogy 2010-ben a célkitűzés a következő volt: jó szereplés (legalább 3. hely) az Eb-selejtezőkön, nem elvárás, de ha lehet, jussunk ki az Európa-bajnokságra, ám ha oda nem is, a vb-re mindenképpen, akkor sajnos, valóban nem teljesültek a célok. Ergo Egervári megbukott.

Az már egy külön történet, hogy így utólag visszatekintve mennyire voltak reálisak ezek a célkitűzések. De persze, a 3. hely megszerzése nem lehet örökké célkitűzés! Ez olyan, mint bemenni vizsgázni a kettesért. Azért igazán nem érdemes tanulni, dolgozni.

Egervári munkáját nem merem reálisan megítélni: Elmondom, miért. Úgy érzem, a szakmai döntésekért nem vállalhatott 100%-ig felelősséget, mert azok nem voltak 100%-ban az övéi! Rébuszokban beszélek?

Konkrétan arra célzok, hogy kik súgtak neki, és milyen személyek “adtak neki tanácsot” (parancsot?), olyanok, akiknek nehezen mondhatott nemet. Az MLSZ elnöke többször is nyíltan bevallotta, hogy nem ért a futballhoz – úgy látszik, ez nem feltétel egy sportszövetség vezető posztjához – ám az Inforádiónak nyilatkozva elismerte, hogy a román válogatott elleni meccs előtt nem értett egyet az összeállítással és ezt a szövetségi kapitány tudomására is hozta. No comment…

Mint ahogy az sem titok, hogy a miniszterelnöknek is van véleménye a futballról, és ő is elismerte a sajtó előtt, szokott konzultálni a kapitánnyal… Az ilyen beszélgetések részleteiről nem tudunk semmit, de félő, hogy túl sokan, túlságosan is sok mindent duruzsoltak Egervári fülébe, akire még az eredményességre vonatkozó felfokozott elvárások is nehezdtek.

A történet már a kezdetekben is bűzlött. A fehérvári játékosok preferálása miatt a nemzeti csapat – persze a játékos hülyesége miatt is – elveszítette a jelenleg talán legjobb magyar labdarúgót, Husztit, aztán a kritikák ellenére bizonyító fehérvári játékosok klubjukból lettek kiebrudalva, majd számos hazai pontvadászatban szereplő játékos nehezen indokolható behívása zavarta össze a szakmai munkát. Nem akarok tippelgetni, mi állt a háttérben, de tartok tőle, ha Borókai Gábor oly gyakran tollat ragadott a kapitány érthetetlen döntései védelmében, akkor talán mégsem a kapitány önálló döntései voltak azok…

Mindez azonban semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a Bundesligában ígéretes karriert indító Hajnal teljesen befuccsolt, hogy Juhász nemhogy nem került el egy nagy csapathoz, még az Anderlechtből is kijátszotta magát, hogy Dzsudzsák inkább nagy pénzért elment oroszországi játékostemetőkbe, hogy Bogdán kiesett csapatával az angol élvonalból, hogy Koman felnőtt klubnál eddig sehol nem tudott gyökeret ereszteni, hogy Németh egy gyenge holland csapatban rúgja a labdát, hogy Varga nem kellett még a Bundesligából kieső Fürthnek sem, hogy a válogatott több játékosa valamelyik topliga másodosztályában futballozik… és, és, és… folytathatnánk a sort, de nincs értleme, illetve annyi van, hogy itt tart a labdarúgásunk, és ez jó esetben elég a világranglista 30. helyéhez, de kevés a vb-részvételhez.

Egy félig tele, és félig üres pohár.

Ezen nem fog változtatni a most beígért sztáredző sem. Csodát ő sem tud tenni. Jenei Imre korának igazi sztáredzője volt, BEK-et nyert a Steuával, vb-nyolcaddöntőig jutott a román válogatottal. 1992-1993-ban azonban ő sem tudta megváltani a világot a magyar kispadon.

Svédország – Németország 3-5

Gólfesztivál, Schweinsteiger 100. válogatottsága, Schürrle mesterhármasa, Zlatan nélkül játszó hazaiak, német fordítás – címszavakban a meccs összefoglalója.

Tavaly a két csapat 4-0-s német vezetés után 4-4-re végzett. A gólzápor ezúttal sem maradt el, de most kissé más elosztásban hullottak a találatok. A svédek 2-0-ra is vezettek szigorú védekezésüknek és a rendkívül hatékony kontrajátéknak köszönhetően.

A Nationalelf félelmetes támadójátékot produkált, ám a védelem ezúttal is labilis volt. Ha erre nem talál megoldást Löw, jobb, ha már most lemondanak a világbajnoki ambíciókról. Egy érdekes észrevétel a részemről: bár nagy rajongója vagyok Lahm játékának, különösen az offenzív oldalát tekintve, ám talán éppen emiatt is nem ritka, hogy az ő oldalán sebezhetőbb a védelem. Lehet, hogy Guardiola ezt ismerte fel, és az apró csapatkapitány erősségeire építve tolja fel előszeretettel a középpályára, miközben ezáltal a védekezést is stabilizálja. Emlékezhetünk, tavaly az Eb-elődöntőben is az ő helyezkedési hibája folytán esett az egyik gól, illetve az ő oldaláról érkezett a másikat megelőző beadás. A svédek első két góljukat megelőzően úgyszintén Lahm oldalán kerülhettek helyzetbe, és kiváltképp a második esetében volt szemmel látható, hogy a Bayern-játékos teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a háta mögé kerülő, valójában őrá jutó svéd támadót (előbb Hysent, majd Kacaniklicet).

Löw a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hosszabb távon Lahmra balhátvédként számít, ám Pephez hasonlóan ő is feljebb tolta az utolsó negyedórára és a helyére Höwedest küldte be a védelem bal szélére.

Schürrle óriásit focizott, nagy kedvvel játszott és válogatott mezben először rúgott mesterhármast. Pénteken is betalált az írek ellen, így jó ajánlólevele van a vb-keretbe kerülésre, de addig még nagyon sok idő van, és bizony a posztján óriási a konkurenciaharc: Reus, Podolski, Draxler…

És aztán a csatárkérdés: Löw szerintem megint játssza a büszke trénert, aki nem hibázhat. Magasról tesz arra, hogy van egy klasszis csatára Németországnak (Kiessling), aki nem mellesleg az elmúlt Bundesliga-szezon gólkirálya, és már az új kiírásban is 5-ször betalált, valamint adott 3 gólpasszt. Klose és Gomez – Löw standardizált támadói – sérültek, ám a német kapitány inkább hívja be Max Krusét a Mönchengladbachból, aki az előző szezonban még a Freiburg játékosa volt. Ügyes, tehetséges, fiatal, de nincs még nemzetközi rutinja, és messze nem tett le annyit az asztalra, mint Kiessling, aki azért többszörös válogatott, sok meccset lejátszott már a Bajnokok Ligájában is. De mindez nem számít. Löw úgy érzi, neki az újságírók ne mondják meg a kézenfekvőt, a tutit… majd ő tudja. Ja, igen. Megteheti! Ha van egy Müllerje, aki megint csak Guardiola húzásaihoz hasonlóan egyedüli ékként is bevethető, illetve ha a selejtezősorozatban a legeredményesebb játékosa egy támadó középpályás: Özil, aki ezen a napon is betalált.

Mégis azt mondom: nem biztos, hogy megengedheti magának, hogy nehezteljen egy játékosra, akinek egyetlen bűne, hogy teljesítményével újra és újra az orra alá dörgöli a szövetségi kapitánynak tévedését, és aki miatt a német sajtó természetesen rendre kérdőre vonja Löwöt.

Mindezek ellenére, öröm volt ezúttal is nézni a német válogatott támadásait, talán nem túlzok, ha azt állítom, a leggyorsabb, legélvezetesebb offenzív futballt ez a nemzeti csapat játssza jelenleg a világon. Igaz, ezzel a semleges néző számára annyira rokonszenves játékkal még nem nyertek semmit az elmúlt években. Az 1996 óta tartó trófeaínség a 70-es évek óta elképzelhetetlen aranyérem nélküli periódust jelent. És ezt akkor is nehezen emésztik meg a szurkolók, ha egyébként a statisztikák alapján a megnyert meccseket tekintve Löw a német labdarúgás sikerekben nem szűkölködő történetének legsikeresebb szövetségi kapitánya.

A B-csoportban az utolsó fordulóra maradt a végső döntés, amire még az eddiginél is kiélezettebb helyzetben kerül sor. Az örmények ugyanis megverték a bolgárokat, akiket az olaszokkal döntetlenező dánok pontszámban utolértek, a csehek és az örmények pedig 1 pontnyira felzárkóztak. Mondhatnánk, hogy a jobb gólkülönbséggel rendelkező bolgároknak “csak” nyerniük kell odahaza a csehek ellen, ám a dánok Málta ellen játszanak, és ugyan a gólkülönbség jelentős a dán és a bolgár csapat között (7 gól a bolgárok javára), ám éppen Málta ellen ledolgozhatónak tűnik. Ráadásul a még mindig reménykedő cseheknek is kell a győzelem Szófiában…

Az örmények győzelmét olasz földön nem tartom reálisnak, de megeshet, ám az biztos, hogy Dánia nyerni fog Málta ellenében, és éppen emiatt, valamint a bolgár-cseh meccs bizonytalan kimenetele miatt, szinte biztos, hogy Dánia vagy Bulgária landol a 2. helyen.

Ebben a csoportban inkább a 2. hely volt izgalmas. Az osztrákok bátran, jól játszottak Solnában, még vezettek is, ám Zlatan Ibrahimovic világklasszisával nem bírtak, a PSG csatára góllal és gólpasszal járult hozzá a svéd sikerhez, ami nekik most már biztos pótselejtezőt ér.

Svájc mögött Izland és Szlovénia nyert, így Norvágia elszállt, az utolsó körben hozzájuk látogatnak az északi tesók, az izlandiak. Ha nyernek kedden, akkor egy nagy meglepetés lesz a pótselejtezőben.

Nem hibáztatható a magyar válogatott, hogy vereséget szenvedett a világ egyik legjobb csapatától, az viszont megbocsáthatatlan, hogy ilyen arányban maradtunk alul. Mondjuk, ha képesek voltunk egy sima hármast kapni a fájdalmasan gyenge román válogatottól, akkor attól tartok, ez a különbség a realitás…

Döbbenet, de még így is van reményünk a pótselejtezőt érő 2. helyre. Ha a hollandok a törököket is megverik, Románia ikszel Észtországban, mi pedig legalább 6 góllal verjük Andorrát, akkor Magyarország a 2. Nem érdemeljük meg, de nem lehetetlen, hogy ez összejöjjön: viszont nem a mi kezünkben van a sorsunk…

Korábban háromszor is csak döntetlenre futotta Montenegro ellen, és ebben a selejtezőcsoportban a háromoroszlánosok még nem tudtak nyerni rivális csapatok ellen. Most, mikor nagyon nagy szükség volt rá: megrázták magukat a sztárok. Az ukránok is megérdemelten nyertek a lengyelek ellen, Így gyakorlatilag az egy ponttal vezető angolok és északkeleti szomszédaink között kerül kiosztásra az első két hely az utolsó fordulóban. (Montenegrónak még matematikai esélye van, ám Ukrajna nem valószínű, hogy veszít San Marino ellen és az amúgy is reménytelenül behozhatatlan jobb gólkülönbsége okán sincs realitása más forgatókönyvnek.) Jarmolenkóék nyerni fognak az utolsó fordulóban, minden az angolokon múlik, akik a lengyeleket fogadják, de csak győzelem esetén lesznek csoportelsők…

A világbajnoki címvédő spanyolok nyertek Belorusszia ellen, de még kedden is nyerniük kell a csoportelsőséghez. (Vagy a franciáknak botlaniuk…)

Az elkövetkező néhány napon eldől, mely csapatok kvalifikálják magukat egyenes ágon és melyek a pótselejtezőkre. Mint az ismeretes, Olaszország és Hollandia már biztos résztvevő, és nagy valószínűséggel többen is csatlakoznak hozzájuk már péntek este.

Az A-csoportban döntőnek beillő összecsapás lesz Zágrábban, ahol a horvátok az előttük 5 ponttal vezető belgákkal játszanak. Ha nem hazai győzelem születik, akkor Belgium is kint van a vb-n. Csoportelsőségét egyébiránt még egy vereség sem nagyon veszélyezteti, mert az utolsó fordulóban a tökutolsó wales-i válogatottat fogadják. Talán elsőként hívtuk fel a figyelmet Wilmots fiatal és tehetséges csapatára másfél évvel ezelőtt, és a meglátásunk beigazolódott: a világranglista jelenlegi 6. helyén állnak, ami kiemelt kalapot jelentene a vb-sorsoláson. Persze, ehhez még ki kellene jutni és jó eredményeket hozni a hátralévő két meccsen (a két dolog ugye, összefügg…), ami mindenképpen benne van ebben a társaságban.

A B-csoportban az olaszok mögötti tülekedés a második, pótselejtezős helyért érdekes, mert erre matematikailag még 4 csapatnak van esélye. A dánok és az örmények játszanak az olaszokkal, a dánok és a csehek a máltaiakkal, míg a riválisok közvetlen összecsapásaiból a jelenleg 1 pont előnnyel vezető Bulgáriának jut ki a legtöbb: az örményekkel és a csehekkel is megmérkőznek. Ha Bulgária nyer Örményországban, és a dánok kikapnak az olaszoktól, ami nem elképzelhetetlen szcenárió, akkor Bulgária már pénteken ünnepelheti a play-offos helyét.

A C-csoportban a németek 5 ponttal vezetnek, ha nyernek az írek ellen pénteken, már egyenesági vb-résztvevők. Svédország Ausztriát fogadja, amely meccsen a 2. play-offos hely sorsa is végleg eldőlhet. Alabáék abban reménykedhetnek, ha megverik Ibráékat, hogy az utolsó körben a németek nyernek Svédországban, mert ők a Feröer-szigetekről csak elhozzák a 3 pontot, szerintem azonban a papírforma érvényesül német csoportelsőséggel és svéd pótselejtezővel.

A svájci csoportban 5 pont az éllovas előnye, és most a helvétek Albániába látogatnak, aminek csak az a pikantériája, hogy az esélyesebb csapat sztárjai éppenséggel albán származásúak (Shaqiri, Xhaka). Ezen a meccsen azonban valószínűleg meglesz a repjegy Brazíliába. A második helyért itt is sokan küzdenek és az egyik legesélyesebb erre nagy meglepetésre Izland. Ha magabiztosan nyernek Ciprus ellen és a szlovénok ikszelnek Norvégiával, akkor gyakorlatilag már pénteken eldőlhet a pótselejtezős hely sorsa.

Az orosz-portugál csoport nem izgalmas. A Capello vezette Szbornaja 1 ponttal vezet Portugália előtt, de valószínűleg behúzza mindegyik hátralévő meccsét, mint ahogy Ronaldoék is, bár ők pénteken az 5 ponttal leszakadó Izrael ellen lépnek pályára, akikkel idegenben csak nagy szerencsével sikerült döntetlenre menteni a meccset. Itt most nem valószínű, hogy gond lesz. Portugália megint pótselejtezni fog – zsinórban harmadszor. Hogy mit csinálnak ezek a selejtezőkön?!

Legutóbb kétszer is Bosznia-Hercegovinát ejtették ki a play-offon a luzitánok, úgyhogy Dzekoék a portugál átok elkerülésére törekszenek, amihez nem kell más, csak behúzni a formalitásnak tűnő Liechtenstein és Litvánia elleni meccseiket – néha, pont az ilyen egyértelmű meccsek a legnehezebbek 🙂 De ha megvan, akkor új résztvevőt köszönthetünk majd a világbajnokságok történetében. A görögök jó eséllyel nyernek a szlovákok és liechtensteiniak ellen, de rosszabb gólkülönbséggel a bosnyákok mögé szorulnak majd.

A legizgalmasabb csoport az angoloké, ahol 4 csapat is végezhet még az első két hely bármelyikén. Ráadásul pénteken ezek egymás elleni párosításokban lépnek pályára: Ukrajna-Lengyelország, Anglia-Montenegro. Az utolsó körben Vucsinicsék és Timoscsukék tutira behúzzák Moldova és San Marino elleni meccseiket, így a lengyelek péntek után csak győzelem esetén maradhatnak versenyben, mert kedden Angliába látogatnak. Ránézésre Gerrardéknak van a legnehezebb sorsolásuk, ám mindkét meccsüket hazai közönség előtt játszhatják, és valljuk be, azért ők a legesélyesebbek a csoportelsőségre, már csak pontelőnyük okán is. Mindazonáltal a végkimenetel, és legfőképp a második hely sorsa teljesen megjósolhatatlan.

A spanyolok csoportja viszont cseppet sem izgalmas, itt a kártyákat már rég leosztották: a világbajnok ott lesz a vb-n nagy valószínűséggel egyenes ágon, míg a franciák pótselejteznek. Ami érdekes lehet legfeljebb, hogy Ramosék még a pénteki Fehéroroszország elleni győzelmükkel sem véglegesíthetik első helyüket, arra csak kedden kerülhet sor…

Mivel Dél-Amerikában csak Chilének és Ecuadornak nincs közös határa a jövő évi labdarúgó világbajnokság házigazdájával, így két meccs kivételével valamennyi CONMEBOL-os vb-selejtező Brazília szomszédságában zajlik a hétvégén és a jövő héten.

Az utolsó két kör, amely dönt arról, ki vehet részt jövő nyáron a World Cup-trófeáért vívandó küzdelemsorozatban. Aminek, ha nagyon statisztikaőrültek vagyunk, nem kis jelentősége van: eddig valamennyi, az amerikai kontinensen rendezett vb-n dél-amerikai válogatott nyert (nevezetesen vagy Brazília, vagy Argentína, vagy pedig Uruguay). A brazilok házigazdák, az argentínok már biztos kijutók, ám az előző vb elődöntősének, Suarezéknek rezeg a léc.

Jelenleg – igaz, csak rosszabb gólkülönbséggel – pótselejtezős helyen állnak. Mögöttük Venezuela 3 ponttal lemaradva, viszont már csak 1 meccset játszik (Uruguay 2-t). Ráadásul a Vinotintók gólkülönbsége -6, Cavaniéknak 0. Azaz az uruknak kétszer csúnyán zakózniuk kéne, Arangóéknak pedig nagy arányú győzelemmel elverni az utolsó Paraguayt, hogy a 2010-es vb legjobb dél-amerikai csapata ne legyen ott a szomszédjában rendezendő újabb világeseményen.

Mégha Jordánia nem is tűnik teljesíthetetlen kihívásnak, azért valószínűleg nem akarja a celeste a pótselejtezőre bízni a vb-részvétel eldöntését. Az előrébb jutáshoz viszont pontok kellenek, mégpedig az ugyanannyi pontot gyűjtött Ecuador ellen idegenben és a Messi nélkül felálló ősrivális Argentína ellenében.

Az argentínok ugyan már biztos kijutók, és nagyon első kalapos helyüket sem fenyegeti semmi a világranglistán, azért az a meccs a szomszédvár ellen olyan hatalmas presztízzsel bír, hogy kétségtelen a 120%-os motiváció. Ráadásul az albiceleste még Messi nélkül is félelmetes játékerőt képvisel.

A pénteki (európai idő szerint szombat hajnalban véget érő) selejtező körben a jelenleg 2. és 3. helyezett Kolumbia és Chile egymás ellen játszik, és az előbbi már pusztán egy pont megszerzésével, Chile győzelme esetén pedig csak akkor, ha az uruk és az ecuadoriak nem ikszelnek, már a hétvégén ünnepelheti a vb-részvétel bebiztosítását. Aminek innen Európából nézve örül minden Falcao-, Vidal– és Sanchez-rajongó…

Visszatérve a fentebb vastagon kiemelt világbajnoki statisztikához: az eddigi egyetlen brazíliai rendezésű vb-n a hazaiak nem tudtak nyerni, éppen Uruguay orozta el előlük a címet. Ha Forlanék esetleg mégsem kvalifikálnák magukat, akkor a mérleg szerint csakis az argentínok lehetnek világbajnokok… Érdekesnek érdekes. A potenciál mindenesetre megvan bennük!

1986 után Mexikó eddig mindig kvalifikálta magát a futball világbajnokságokra. Igaz, 1990-ben kizárták őket, mert a junior vb-selejtezőjén szabályellenesen túlkorosokat szerepeltettek. Ráadásul a közép-amerikai ország csapata a legjobb 16 közé rendre tovább is szokott jutni. Most azonban komoly veszélyben a vb-indulás esélye is…

A CONCACAF-zónában a végén a mezőny 6 legjobb csapata oda-visszavágós csoportkörben dönti el, mely 3 csapat jut egyenes ágon ki Brazíliába, és melyik az az egy, amelyik – most már tudjuk – Új-Zélanddal vív pótselejtezőt.

Hernandezék nem kapták el igazán a rajtot. Ahogy láttuk a Konföderációs Kupán is: valami nincs rendben a támadójátékkal… 8 meccsen a végső selejtezős körben mindössze 4 (!) gólt sikerült rúgni. Hiába csak 2 vereség eddig a mérlegben, az 5 döntetlenért és az egy győzelemért nem adnak sok pontot. Jelenleg rosszabb gólkülönbség miatt még pótselejtezős helyen sem állnak és most hétvégén éppen a pontazonos Panamát fogadják.

Azaz elméletileg nekik is a saját kezükben a sorsuk, sőt egy győzelemmel beérhetnék az egyenesági továbbjutó helyen tanyázó Hondurast is, mely utóbbi a 2. helyezett Costa Ricával meccsel. Ám ha Mexikó ezúttal sem nyer, akkor simán megeshet az a szégyen, hogy 1982 után (amit hazai rendezésű vb követett) először nem jutnak ki a világbajnokságra: az utolsó körben ugyanis Costa Ricába utaznak, igaz, Panama a csoportelső Egyesült Államok csapatát fogadja, Honduras pedig az utolsó – de a hétvégi USA elleni szerepléstől függően – pótselejtezős helyre még halvány eséllyel bíró Jamaicához látogat.

Kicsit bonyolultnak és szövevényesnek tűnik az egész, pláne úgy, hogy a Klinsmann irányítása alatt álló amerikaiak és a Costa Rica már biztos vb-résztvevő, de ahogy láttuk Hollandia esetében: utolsó alkalom, hogy minél előnyösebb kalapba lavírozza magát egy csapat a világranglistás helyezésével. Mindenesetre Guardadóéknak fel kell kötniük az alsót, ha a 3. helyen akarnak végezni, és ha csak a 4. hely sikerülne, azért annyira az új-zélandiakkal vívandó play-offon sem lehetnek tuti befutók…

A svéd mintát kellene követni

Európa-szerte mennek a nagy fogadkozások a még versenyben lévő csapatok háza táján: “a mi kezünkben a sorsunk…”

Szinte azt mondhatnánk, mindenki másnál igazabb ez az állítás Egervári Sándor fiaira. A bukaresti fiaskó után elúszni látszott minden, de a törökök visszahozták nekünk – és persze, legfőképpen saját maguknak – a reményt.

Csakhogy ehhez a reményhez idegenben meg kellene verni a hollandokat: igen, a 2 évvel ezelőtti 3-5, az észtek döntetlenje, majd a távoli rokonaink elleni gólzáporos győzelem, vagy az a tény, hogy a hollandok már biztos vb-résztvevők mind-mind bizakodásra adnak okot… De józanul belátva, a csodával lenne határos, ha nyernénk Amszterdamban.

Nem lehetetlen, és igenis hinni kell benne, de az tény, hogy most már közel 30 éves távlatban nem vertünk meg tétmeccsen nagycsapatot olyan szituációban, amikor az még számított. A 2011-es lenyűgöző diadal Svédország ellen (a helyszíni beszámolót itt olvashatod el »»») nem tekinthető annak, mert egyrészt végül az sem volt elég a továbbjutáshoz, másrészt pedig – bármennyire is tiszteljük a svédeket, akik rendszeres Eb- és vb-résztvevők – azért ők nem egy olyan topkategóriás csapatot jelentenek, mint a hollandok.

És ha már a svédek: ők ugye épp 2 éve az utolsó fordulóban verték azt a Hollandiát, amelyik 3 év alatt a vb-döntőt kivéve minden egyes tétmeccsét megnyerte! Akkor ugyanis az Oranjénak már mindegy volt, a svédek viszont azzal a győzelemmel pótselejtező nélkül jutottak ki az Eb-re. Bennem felvetül a bunda gyanúja is annak a mérkőzésnek kapcsán. Egyvalamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk:

A HOLLANDOKNAK MOST LÉTFONTOSSÁGÚ A GYŐZELEM!

Hogyan lehetséges ez, hisz már kint vannak a világbajnokságon. Igen, így igaz. Csakhogy! A vb-csoportok sorsolása az október 17-i FIFA-világranglista alapján történik. Ezek a selejtezők jelentik az utolsó alkalmat a ranglistán mozgolódásra. Az első kalapba Brazília (mint házigazda, helyezéstől függetlenül) és az első 7 helyzett kerül. Hollandia pedig jelenleg épp Brazília mögött 9. Azaz 2 helyet kell előre ugrania, hogy ne második kalapos legyen a sorsoláson, már ha nem akar mindenáron pl. a spanyolokkal, a németekkel, az argentínokkal vagy éppen akár a brazilokkal egy csoportba kerülni…

A hétvégén világszerte sorsdöntő mérkőzésekre kerül sor, hogy szép lassan véglegesüljön a jövő évi labdarúgó világbajnokság résztvevőinek névsora. Afrikában A top 10 öt párosításban méri össze erejét, hogy kiderüjön, melyik 5 csapat képviselheti a fekete kontinenst Brazíliában.

Burkina Faso – Algéria

A legutóbbi afrikai kontinenstorna ezüstérmese az előző vb-n résztvevőként jelen lévő algériaiakkal meccsel. Papíron és múltja alapján az arab ország tűnik esélyesebbnek, ám a nyugat-afrikaiak meggyőző teljesítményt mutattak az utóbbi 1-2 évben, és nagy hajrát produkáltak a csoportkörben.

Elefántcsontpart – Szenegál

Az örök ígéret elefántok legutóbb kétszer is vb-résztvevők voltak, míg a Szenegál 2002-ből minden idők legjobb afrikai teljesítményét tudja felmutatni negyeddöntőig jutásával (holtversenyben Kamerunnal (1990) és Ghánával (2010)). Az egyéni képességek még mindig Drogbáék felé döntik a mérleg nyelvét.

 

Ethiópia – Nigéria

Szegény ethiópok eddig igen meggyőzően meneteltek, és Dél-Afrikát előzve jutottak a play-off körbe. Itt azonban talán a jelenleg legerősebb afrikai csapat vár rájuk. Nigéria ugyan nem rendelkezik sok nemzetközi sztárral, ha úgy vesszük, talán eggyel sem, mert még Obi Mikel is inkább határeset, ám csapatként igen egységesek, és valószínűleg ennek köszönhették, hogy idén megnyerték az Afrikai Nemzetek Kupáját. A Konföderációs Kupán azonban a világ- és Európa-bajnok spanyolok, vagy a szintén világranglista élbolyos Uruguay ellen már kevés volt ez a tudás. A vb-kvailifikációhoz azonban elég lehet…

Tunézia – Kamerun

Régi ismerősök térhetnek vissza a világ futballszínpadára. A kameruni oroszlánok 3 éve is ott voltak a saját földrészen rendezett tornán, ám nem hagytak mély nyomot. Eto’o most előrukkolhat egy igazán nagy teljesítménnyel, amihez persze, kellenek a társak is. És először is a továbbjutás a “karthágói sasok” ellen. Az észak-afrikaiak kerete szerényebb, mint a kameruniaké, talán a leginkább említésre méltó a Hertha BSC színeiben az idei Bundesliga-szezonban eddig jól futballozó Allagui és Ben-Hätira.

Ghána – Egyiptom

Az igazi slágerpárosítás, amelyből azért a Fekete Csillagok számítanak esélyesebbnek, még úgy is, hogy Szalai csapattársa, Kevin-Prince Boateng megsérült a hétvégén, és erőteljesen kérdéses a játéka. A ghánaiak 3 éve drámai körülmények között maradtak le az elődöntőről, az akkori keretből számosan erősítik jelenleg is a válogatottat, még mindig szemtelenül fiatalon, de már a kellő rutinnal felvértezve. Nagy valószínűséggel ők mennek tovább…

Az már korábban eldőlt, hogy a címvédő brazilok mellett 4 “ázsiai” ország, jelesül Japán, Dél-Korea, Irán és Ausztrália biztosan ott lesz a jövő évi világbajnokságon, míg a többi földrészen még izgalmas hajrák maradtak a selejtezők végére.

A mostani két játéknapon lejátszott találkozók után újabb résztvevők csatlakoztak az elit klubhoz. Európából Olaszország és Hollandia már behozhatatlan előnyre tett szert, így ők a hátralévő mérkőzésektől függetlenül egyenes ágon kvalifikálták magukat. A CONCACAF-zónából hasonlóan biztosította helyét az Egyesült Államok és Costa Rica, Dél-Amerikából pedig Argentína.

Európa

Sajnos, nekünk magyaroknak felemásra sikeredett ez a két meccs. A hollandokkal ikszelő észteket magabiztosan léptük le, ám Bukarestben megalázó vereséget szenvedtünk, pedig pótselejtezős reményeinkhez elengedthetetlen lett volna legalább 1 pont. Mivel a törökök megtették azt a szívességet, hogy az egyébként valóban gyenge román válogatottat megverték, ezért a matematikai esélyeink még élnek, de a sikerhez hatalmas bravúr kellene Hollandiában.

Már csak egy hajszál választja el a belgákat a vb-részvételtől. Magabiztos 5 pontos előnyük van a horvátokkal szemben, igaz, a következő körben éppen hozzájuk látogatnak, de eddig veretlenek, és innen már csak ők szúrhatják el. Úgy tűnik, bejött, amiért már korábban felhívtam a figyelmet rájuk: http://alomfoci.hu/a-belgakra-oda-kell-figyelni/

Balotelli sokoldalú tehetségét mutatta nemrég azáltal, hogy zongorán az olasz himnuszt játszotta el, amit még egy vérbeli karmester, Andrea Pirlo is átszellemülten hallgatott. A csehek elleni seljtezőn azonban nem azt bizonyította, hogy ő játszik a zongorán, a többiek meg hadd cipeljék azt, és mondjuk, egy zenész finomlelkűségét is nehéz volt felfedezni rajta. Egy gólkirályi címre elegendő 100%-os ziccert hibázott, miután a csehek vezetést szereztek, majd megtaposta Sivokot, amiért ki kellett volna állítani, ám megúszta sárgával, hogy a végén az ő tizenegyes góljával jusson ki a vb-re az azzurri.

Ebben a csoportban azonban eddig sem Pirlóék csoportelsősége volt kérdéses, hanem a pótselejtezős hely, amelyért még most is 4 csapat van versenyben, ám amelyre igazi esélye csak a bolgároknak és a dánoknak van. Bulgária Örményországba látogat még, és fogadja a cseheket, míg Morten Olsenék az olaszokat fogadják, és Máltára látogatnak. Nem könnyű megmondani, kinek van nehezebb sorsolása.

A németeknek sem kell sok a kvalifikációhoz: 5 pont előnyük van a svédekkel szemben, akiknek még hátrafelé is kell tekintgetniük, mert Ausztria 3 ponttal van lemaradva mögöttük. A 2 játéknapon mindkét rivális one-man-show-ból élt, a svédeket Ibrahimovic, az osztrákokat Alaba vitte a hátán. Ausztria Svédországba látogat a következő körben, egy nem túl valószínű idegenbeli bravúr esetén egész jó kártyáik lennének, mert az utolsó körben a németek mennek Svédországba, akik nem fekszenek majd le Zlatanéknak, mint a hollandok két éve. A németek már a vb-re készülnek. Ha az angolok is nyerik a csoportjukat és nem kell pótselejtezniük, akkor novemberben Angliával és Olaszországgal meccsel a Nationalelf, így vélhetően az októberi svédországi kirándulást is véresen komolyan veszik majd. Ami azt illeti, a hazai 4-0-ról bukott 4-4 miatt van is elszámolnivalójuk.

Svájc is kényelmes 5 pontos előnnyel rendelkezik, ami azonban igazán meglepő, hogy mögötte a 2. helyre Izland a legesélyesebb. A szigetországiak látványos 4-4-et játszottak pénteken Svájccal, fogadják még a csoportutolsó ciprusiakat és Norvégiába látogatnak. Riválisaik közül a következő körben Szlovénia éppen Norvégiával mérkőzik, az izlandiak itt minden bizonnyal az iksznek szurkolnak majd, de összességében a saját kezükben van a sorsuk. Meg egy kicsit Svájcéban is, amely vélhetően már biztos továbbjutóként fogadja majd Szlovéniát…

Az oroszok csoportelsőként a két utolsó Luxemburgba és Azerbajdzsánba utaznak, így a portugáloknak nem sok esélyt adok, hogy befogják őket. Paulo Bentoék vélhetően megint pótselejteznek.

A szlovákok az eddig magabiztosan menetelő Bosznia-Hercegovina ellen oda-vissza most megragadták utolsó esélyüket, idegenben bravúrosan nyertek is, és otthon is sokáig vezettek, de a bosnyákok annyira rettegtek, hogy zsinórban harmadjára is Portugáliával kerülnek össze pótselejtezőn, és megint elbuknak, hogy északi szomszédainknál végül fordítottak. Így pontazonossággal állnak a görögökkel, akikkel szemben jobb az egymás elleni eredményük, így most már csak Dzekóék ronthatják el a vb-részvételt. (A pótselejtezős hely Szlovákia lemaradásával már biztos.) Liechtenstein és Litvánia ellen a 3-3 pont kötelező.

A legizgalmasabb csoport azonban kétségkívül az angoloké. Itt gyakorlatilag 4 csapatnak van esélye megszerezni a csoport első két helyének valamelyikét: Anglia, Ukrajna, Montenegro és Lengyelország 3 ponton belül vannak. Anglia Montenegrót és Lengyelországot fogadja, ami csak a hazai pálya miatt előnyös némileg Gerrardéknak. Az ukránok a lengyeleket fogadják, és mennek San Marinóba, míg Montenegrónak Moldova ellen van még meccse. Ezek alapján és a tabella jelenlegi állása szerint Anglia és Ukrajna a legesélyesebb a továbblépésre, ám ebben a csoportban még bármi lehet.

A címvédő csoportjában már rég nem izgalmas semmi sem. A finnek lemaradtak, a franciák nagy valószínűséggel pótselejteznek, a spanyoloknak pedig két meccsük van, hogy behúzzák a brazíliai repjegyre valót.

Dél-Amerika

Messiék már pótselejtezőre sem fognak kényszerülni, és elég valószínű, hogy Kolumbia sem. Uruguay nagyon nagyot hajrázott, de még mindig csak pótselejtezős helyen áll. A következő körben a közvetlen rivális Ecuadorba látogat, aztán fogadja az ősrivális Argentínát. Venezuela már nemigen szólhat bele a továbbjutásba, míg a Chile-Ecuador-Uruguay hármasból, főleg az utóbbi kettő, de bármelyik az 5. lehet, és ezzel az ázsiai pótselejtezőn Üzbegisztánnal oda-vissza 1-1-et játszó, majd a tizenegyespárbajt 9-8-ra nyerő Jordániával ütközik meg a vb-részvételért. Szerintem, akármelyik dél-amerikai csapat végez pótselejtezős helyen, jó eséllyel ott lesz a vb-n.

CONCACAF

Észak- és Közép-Amerika selejtezőjéből úgy tűnik, kiemelkedik az USA és Costa Rica, itt leginkább az az izgalmas, hogy Mexikó jelenleg még pótselejtezős helyen sem áll. Ebbéli közvetlen riválisát fogadja a következő körben, aztán viszont Costa Ricába látogatnak Hernandezék, míg Panamának még van egy hazai meccse az USA ellen is. A szintén befogható Honduras Costa Ricát fogadja, majd az utolsó Jamaicához látogat. Így itt is kérdéses, hogy a Honduras-Panam-Mexikó hármasból, melyik csapat csípi el a még biztos vb-résztvevős helyet, melyik játszik pótselejtezőt Új-Zélanddal, és melyik búcsúzik.

Afrika

A fekete kontinensen eldőlt, mely 10 csapat jutott a play-offba. Ghána legyőzte a 2 évvel ezelőtti Afrika Nemzetek Kupája-győztes Zambiát, így a Black Stars jutott tovább. Meglepetésre Ethiópia megelőzte a Dél-Afrikai Köztársaságot, míg a Zöld-foki Köztársaság egy utolsó körös idegenbeli bravúrral ejtette ki Tunéziát. Az idei kontinenstorna ezüstérmese Burkina Faso nagy hajrával és riválisa, Kongó botlásával jutott a pótselejtezős körbe.

A sorsolást már meg kellett volna ejteni, ám az egyiptomi helyszín bizonytalansága miatt húzódik a dolog. A pótselejtezők novemberben lesznek. A két kalapba a 2013. szeptember 12-i állapot szerinti FIFA-világranglista alapján sorolnak be 5-5 csapatot és ezekből húzzák ki a párosításokat.

Ez alapján a két kalap:

Elefántcsontpart, Ghána, Algéria, Nigéria, Zöld-foki Köztársaság

Szenegál, Kamerun, Egyiptom, Burkina Faso, Ethiópia

 

Nevezz a DreamTeam-játékra és nyerj egy BL-labdát!

Mutasd meg, mennyire értesz a focihoz! Állítsd össze a saját álomcsapatodat és szurkolj nekik az új Bajnokok Ligája-szezonban!

alomfoci.hu/dreamteam-jatek