A normális futballdrukker eddig is azt gondolhatta, amilyen összegeket a nagy klubok elköltenek egy-egy játékosra, és amilyen koncepciótlan bevásárlásokat folytatnak orosz vagy arab milliárdosok játékszerei, hogy az már maga őrület. Hogy az átigazolási határidő, ha már augusztus utolsó napja pont hétvégére esett, meghosszabbodva szeptemberre nyúlt, senki sem érti. Azt meg végképp nem, hogy miért kell hatalmas üzleteket nyélbe ütni éppen ezen az utolsó napon.

A nyári felkészülési időszakról, meg a csapatépítésről csak ennyit.

Persze, megmagyarázható a Schalke döntése Boateng megszerzése kapcsán, mert minderre azután került sor, hogy eldőlt: a BL-re és nem az Európa Ligára készülhetnek. A gyenge szezonkezdet pedig egyértelműsítette, hogy meg kell erősíteni a keretet. (Mondjuk, ugyanezen elvek alapján felmerül a kérdés, hogy a hasonló cipőben járó Milan miért engedte el…)

Igaz, nem Boateng helyére, de visszatért egykori sikerei helyszínére, Milánóba Kaká, akinek döntését még érthetjük Bale Madridba igazolása miatt. Csak az nem világos, hogy Özil ezek után miért hagyta ott a királyi klubot. Csak nem csúnya, egymásba bonyolódó félreértések áldozatai mindannyian?

Bale aláírása a Real Madridhoz tiszta. A Tottenhammel 3. éve nem játszott volna a BL-ben. Ez az ő szinjén luxus. Madridban ráadásul olyan sikerekben reménykedhet, amelyekről Londonban még csak nem is nagyon álmodhatott. Ráadásul Ronaldóval szeretett volna együtt játszani…

Neki legyen mondva. Majd megkérdezzük, amikor CR hisztizek, ha nem passzol neki, és egyszer sem engedi oda a szabadrúgásokhoz… Ronaldo mindenesetre magán kívül volt, amiért a Real elengedte Özilt.

De miért távozott az elmúlt szezonban 9 gólja mellett 13 gólpasszt jegyző német irányító? Támadó középpályán bizony elég sűrű a kínálat, amely Carlo Ancelotti rendelkezésére áll. Az egykor irányítónak kikiáltott, ám Özillel nem versenyképes Modric védekező középpályássá vedlett, ugyanakkor a nyáron érkező csikók, Isco és Casemiro, valamint a végén csak nyélbe üttetett rekordüzlet Gareth Bale-lel komoly versenyt támasztott. És akkor még ott volt a bajnokság elejére mégiscsak partvonalra szorult “Ancelotti keresztfiú” Kaká, aki szintén levonta az első néhány meccsből a következtetést: ha még reménykedik a vb-részvételben, akkor játszania kell.

Érdekes, hogy nem a nyári nagy edzőváltások generálták a népvándorlást: Ancelotti nem hozott magával PSG-játékost Madridba, Mourinho Chelsea-jébe csak a tavaly a Realnak kölcsönadott Essien tért vissza, aki a múlt szezonban nem volt a Blancók meghatározó játékosa. Pep Guardiola korábbi egyesületéből az ott szintén nem alapember Thiago Alcantarát csábította el a Bayernbe, ahol a fiatal irányító kezdetben felkavarta az állóvizet, ám komoly sérülésével most hosszabb időre kidőlt a sorból. Az ex-Evertonos Moyest az utolsó pillanatban követte a Manchester Unitedbe a belga Fellaini. A Malaga kispadjáról a City-hez távozó Manuel Pellegrini is csak Demichelist szerezte meg volt csapatától – Atletico Madrid-os közvetítéssel.

Lássuk az európai pénzszórás tabelláját:

A 2013-as nyári átigazolási szezon legtöbbet költő klubjainak top 10-es listája

1. Real Madrid 181, 5 millió euró (legdrágább igazolás: Bale/100 millió euró)

2. AS Monaco 166,2 millió euró (Falcao/60 millió euró)

3. Tottenham Hotspur 121,875 millió euró (Soldado/30 millió euró)

4. Manchester City 116 millió euró (Fernandinho/40 millió euró)

5. Paris Saint-Germain 110,9 millió euró (Cavani/64,5 millió euró)

6. SSC Napoli 86,95 millió euró (Higuain/37 millió euró)

7. FC Chelsea 77,85 millió euró (Willian/38 millió euró)

8. FC Barcelona 70 millió euró (Neymar/57 millió euró)

9. Dinamo Moszkva 67,9 millió euró (Kokorin/19 millió euró)

10. Sahtar Donyeck 67 millió euró (Bernard/25 millió euró)

Amint látható a táblázatból, nem csak BL-szereplők nyúltak mélyen a zsebükbe. Szerintem a legokosabban egyébként a táblázatban nem szereplő Borussia Dortmund igazolt, amely ugyan elveszítette egyik legjobbját, ám az új igazolások már rövid időn belül igazolták klasszisukat és gyorsan beilleszkedtek a csapatba: Aubameyang, Mkhitaryan. A fenti listán 6. Nápoly is okosan költötte el a Cavaniért kapott pénzt, több, kifejezetten jó játékost sikerült igazolni a PSG által átutalt összegből.

Érdekesség még, hogy as információi szerint a nyáron a Real és a Barca közötti szabad választás kapcsán az utóbbi mellett döntő Neymar 14 évesen 60 000 euróért a Real Madridé lehetett volna. Most annak közel ezerszereséért világklasszisként érkezett a riválishoz.

Ezen kívül szintén most derült ki, hogy a Real Madrid komoly érdeklődést mutatott a Bayerntől a Fiorentinába szerződő Mario Gomez iránt, aki azonban tudatos döntést hozva választotta az olasz klubot, mondván, lehet, hogy első körben visszalépés az idei mindössze Európa ligás szereplés, ám olyan csapatban akart játszani, ahol nem (pl. egy Benzemával) rotációban jut játéklehetőséghez, hanem rendszeres terhelést és bizonyítási lehetőséget kap. Ilyen szempontból elfogadható a korábban általam kritizált klubváltása. Ráadásul a 2. fordulóban a góllövő cipője is előkerült…

Ha a foci a mindened,

úgy érzed értesz is hozzá,

ismered a Bajnokok Ligájában szereplő csapatokat és játékosokat,

van stratégiai érzéked,

NEVEZZ A DREAMTEAM-JÁTÉKRA!

MUTASD MEG, MILYEN JÓ MENEDZSER VAGY!

ÉS SZEREZD MEG A NYEREMÉNYEK EGYIKÉT!

http://alomfoci.hu/dreamteam-jatek/

Az AC Milan ghánai középpályása az átigazolási hajrában a Bundesligában szereplő Schalkéhoz igazolt, miután Szalai góljaival a gelsenkircheni klub biztosította helyét a Bajnokok Ligája főtábláján. Ahova nem mellesleg a Milan is selejtező útján, mégpedig Boateng hathatós találatai következtében jutott.

De miért is írtam a címben, hogy egy ghánai futballista a Ruhr-vidékre költözve hazatért?

Talán sokak által ismert az a futballtörténelmi esemény a 2010-es világbajnokságról, amikor is testvérek két különböző nemzet mezében egymás ellen léptek pályára. Kevin-Prince Boateng és öccse, Jerome Boateng még a fal leomlása előtt Nyugat-Berlinben született ghánai apa és (két külön) német anya házasságából. A felmenők között is akadt futballista: nagybátyjuk, Robert Boateng ghánai válogatottságig, a Rosenborg színeiben pedig néhány pályára lépésig jutott a norvég bajnokságban és a Bajnokok Ligájában. Sokkal nevesebb azonban anyai nagyapjuk unokatestvére, Helmut Rahn, aki 1954-ben sajnos, a mi kárunkra – pontosabban az Aranycsapat kárára – rúgta a világbajnoki címről döntő harmadik gólt Bernben.

Ilyen felmenőkkel nem is csoda, ha mindkét fiúból futballista lett, mégpedig nem is akármilyen! Sőt! A történet sokkal színesebb és érdekesebb. A Ghánából ösztöndíjjal Berlinbe érkező egyetemista Prince Boateng első német kapcsolatából két fiú születik: George és Kevin. Utóbbi már éppen válásuk közepette. Másfél évvel később az új kapcsolatából újabb fiúgyermek jön világra: Jerome. Az előbbi két srác apa nélkül, a nyugat-berlini munkásnegyedben, Weddingben nő fel, míg Jerome a polgári jómódú városrészben, Wilmersdorfban. Ugyan az ő szülei is elválnak 5 éves korában, de az apja több időt tölt vele, mint bátyjaival és elkíséri gyerekfocijaira.

Hamarosan azonban megismerkedik a három tesó, és elválaszthatatlan pajtások lesznek. A legkisebb Jerome-ban erős bizonyítási vágy dolgozik, hogy bizonyítson Kevinnek, nem egy elkényeztetett úri ficsur, és megállja a helyét a weddingi fociketrecek kemény világában.

Mindhárman a Hertha BSC utánpótláscsapataiban kötnek ki, de a családi viszonyok adta determináltság a legidősebb testvérnél kibukik. Hármójuk közül talán ő volt a legtehetségesebb, de az edzők nem bírtak vele, pontosabban deviáns viselkedésével. George 21 évesen már vizsgálati fogdában van, iskoláiból kimarad, be sem fejezi őket, miközben a futballnak is búcsút inthetett. Látva, hogy mire vitte két öccse, nem nehéz elképzelni, hogy egy nemzetközi karrier neki is kinézett volna…

A munkásnegyed milliője és az apanélküliség Kevin (így van anyakönyvezve, de apja iránti tiszteletből, ami a történtek ismeretében némileg furcsa, ő maga ragaszkodik a Prince keresztnévhez is) pályán belül és kívül mutatott viselkedésére is rányomja a bélyegét. Habár az összes korosztályos német válogatott meghatározó játékosa volt, 2009-ben sikerült összeakasztania a bajszát Matthias Sammerrel, aki akkoriban a Német Labdarúgó Szövetség sportigazgatója volt. Igaz, Sammer nem volt valami megértő, amikor Kevint az öccséhez hasonlítgatta és megállapította, hogy Jerome játéktudásban bátyja fölé fejlődött, miközben Kevin személyiségfejlődésben is deficitet mutat. Ez utóbbi, mégha igaz is, gyerekkori élményeiben gyökerezik, amiért nem cinkelni kellett volna, hanem szakemberekkel kezeltetni.

Mindenesetre Kevin-Prince kiosztotta Sammert, aki – a sors fura fintora – jelenleg a Bayern sportigazgatója, azé a klubé, ahol az öcsi, Jerome Boateng is futballozik. De nem állt le ennyivel. Mivel a botránnyal jó eséllyel örökre kijátszotta magát a Nationalelfből, úgy döntött, felnőttként apja hazáját választja, és a ghánai Black Stars sorait erősíti a továbbiakban. Ez már akkor is tudvalevő pikáns sztorinak ígérkezett, mert megvolt a sorsolás: a vb-n Ghána és Németország egy csoportba került. Így játszhatott a két testvér egymás ellen egy világbajnoki mérkőzésen.

Kevin-Prince ugyanakkor még tett egy utolsó nagy szolgálatot a német labdarúgásnak: a szezon végén az FA-kupa döntőjében durva belépőjével súlyos sérülést okozott a Chelsea-ben idegenlégióskodó Michael Ballacknak, aki a német válogatott csapatkapitánya volt. A 2002-es vb hőse 2010-ben már messze túl volt a saját pályája csúcsán, és bár vele sem lett volna rossz a Nationalelf, hiánya a Löw tizenegy forradalmi megújulását hozta, és kijelenthető, hogy a vb-n a legjobb, legélvezetesebb focit, a 4-4-2-ről pár hét alatt 4-2-3-1-re átálló csapat mutatta.

Az érdekes párharcot a németek nyerték Özil góljával, de a ghánaiak is szépen meneteltek, és a legjobb nyolc között is csak drámai és balszerencsés körülmények között búcsúztak.

Kevin-Prince Boateng 2009-ben pár meccs erejéig már futballozott a Ruhr-vidéken, de akkoriban csak kölcsönjátékosként a mostani klubja “ősellenségénél”, a Borussia Dortmundnál. Az elmúlt 3 évben a Milan egyik meghatározó játékosa volt, bajnoki címet nyert a csapattal, több emlékezetes gólt szerzett, a leglátványosabbat az FC Barcelona ellen BL-mérkőzésen. A Rossonerik mostani csapatát nehéz hova tenni, de még mindig magasabban jegyzett társaságnak tartom, mint a jelenlegi Schalkét. Ilyen szempontból, hacsak nem a kihívás vonzotta, nehezen érthető a klubváltás. Ugyanakkor a szerencsétlen bajnoki rajt után kis szerencsével ugyan, de K.-P. Boateng jó játékának is köszönhetően megverték az addig 100%-os Bayer Leverkusent. Kezdetnek nem rossz.

A rosszfiú hazatért Németországba…

 

A hétvégén megkezdődik a spanyol pontvadászat, amely szokás szerint megint a Real és a Barca külön párharcáról szól majd, melyen belül a világ két legjobb labdarúgója, Messi és Ronaldo is rivalizál egymással.

Néhány hete a királyi klub vezetése eszméletlen fizetési ajánlattal állt elő Cristiano Ronaldo számára, amennyiben meghosszabbítaná az egyébként is még 2015-ig élő szerződését 2018-ig. A lépéssel nyilvánvalóan elébe mennének a portugál sztár elvágyódási szándékának, amelyet a klub körüli változások újabban ráadásul fel is erősítenek.

Valahol érthető, ha egy ilyen formátumú labdarúgó elégedetlen az elmúlt évek eredményeivel. Még Mourinhóval sem sikerült elhódítani egyetlen komoly trófeát sem, ráadásul maga Ronaldo is Messi árnyékában kénytelen élni.

Közben pedig Mourinho – aki újabban jó szokásához híven már egykori kedvencét is cinkeli – bedobta a törülközőt és lelépett, a helyére érkező Ancelotti remek edző, de neki meg régről a “keresztfia” Kaká, akinek új, hangsúlyosabb szerepet szán a Madridban. Ez azt is eredményezheti, hogy például Ronaldo lesz az egyedüli ék, hiszen Higuain távozott, Benzemánál pedig bármilyen összehasonlításban sokkal jobb futballista. Talán nem is ez az esetleges pozícióváltás szegné elsősorban a kedvét. Ám ha 120 millióért tényleg a spanyol fővárosba érkezik Gareth Bale, akkor nem hiszem, hogy sok maradása lenne.

Félreértés ne essék: Bale nem jobb Ronaldónál, sőt… De félelmetes bal lába van, nagyon jó szabadrúgáslövő, eszméletlen gyors labdával és anélkül is, és természetesen nem kicsit gólerős. Számos ponton konkurrenciát jelentene Ronaldónak. Ő pedig nem az a fajta, aki szeret a rivaldafényen bárkivel is osztozkodni.

Őszintén bevallom, amikor Ancelottit leszerződtették, és már nyílt titok volt, hogy Higany is távozik, megfordult a fejemben, hogy az új tréner a PSG-ből hozza maga után Zlatant. Na, az végképp betette volna az ajtót, és a brit szigetekig üldözte volna Ronaldót. 😀

Aki egyelőre nem írja alá a Real visszautasíthatatlan ajánlatát, és ki tudja, milyen tárgyalások folynak a színfalak mögött a Manchester Uniteddel. Augusztus 31-ig még nyitva van a transzferablak, azaz bármi megtörténhet.

A magam részéről azonban azt tanácsolnám neki, hogy maradjon. Idén végre fiatal, tehetséges, még feltörekvő játékosokkal erősítettek a Blancók, és szó ami szó, a megmaradt kerettel is kiállítható legalább egy fél világválogatott. Aztán a sikerek már csak rajtuk múlnak. Van egy nagyon jó edzőjük, aki már letett valamit az asztalra, és vélhetően Madridba se megbukni ment el. Sok változás történt Európában, beleértve a Barcelona keretét és kispadját is. Nem hiszem, hogy ne lehetne benne a szezonban sok igazán kiugró, nagy eredmény a Real számára.

A Manchester United egy ilyen szinten még tapasztalatlan új edzővel és a jelenlegi kerettel messze nincs egy súlycsoportban a Real Madriddal. A Barcában vagy a Bayernben nehezen tudnám elképzelni, vélhetően különböző okok miatt nem is látnák szívesen ezen klubok háza táján, más nagy csapat, amely meg is tudná fizetni, pedig az ő kvalitásaihoz mérten visszalépés lenne…

Persze, az is lehet, hogy ez csak a szokásos hiszti, ha éppen nem foglalkoznak eleget vele, és nem ő van a központban. A formájával, tudásával továbbra sincs baj, az előkészületi meccseken, legutóbb még a válogatottban is a tőle megszokott színvonalon szállítja a góltermést.

A Real Madrid és az elképesztő átigazolási összegek kapcsán csak az jut még eszembe, hogy milyen furcsa: minden idők egyik, ha nem A LEGNAGYOBB Real-játékosa, Puskás Ferenc ingyen került a királyi klubhoz…

20 évesen már világbajnok volt, 2007-ben BL-t és Aranylabdát nyert, ám a 2010-es vb, de legfőképpen a Real Madridhoz igazolása és térdműtétje óta kikerült a válogatottból és a királyi klubnál sem igen tudott gyökeret ereszteni. A nyáron Madridba érkezett azonban Mourinho helyére Carlo Ancelotti, akivel közösen legnagyobb sikereit jegyezhette még AC Milan-os korszakából. Ez a tény, továbbá az, hogy a legjobb életkorban van, az utolsó esélyt nyújtja egy másodvirágzásra, és arra, hogy beverekedje magát a Selecaoba (a válogatott csapatok beceneveihez bővebben itt olvashatsz >>>) a jövő nyári, hazai rendezésű világbajnokságig.

Tény, hogy Kaká még mindig világklasszis, de szerintem a Real elmúlt évekbeli játéka nem feküdt neki, kiváltképp azért nem, mert a saját posztján, a balszélső támadó középpályán a világ (második) legjobb futballistája a riválisa. Ronaldo mellett nem fér(t) egyszerűen oda, ahol a leginkább kibontakoztathatná a kvalitásait. A portugál már ott volt a Blancóknál, amikor Kaká odaigazolt, azaz a döntése szakmailag nem volt megalapozott. Utólag pedig már nehéz lett volna méltó helyre távozni, ráadásul a rekordösszegű átigazolási díja előrevetítette, legfeljebb valamilyen orosz vagy arab mágnás által eszement módon pénzelt, játéktudásban alacsonyabb színvonalat képviselő klubhoz tud igazolni.

Mi változott Ancelotti érkezésével? Úgy tűnik, Carlo papa megpróbál mindenképpen helyet találni egykori “keresztfiának” a csapatban, ehhez viszont el kellett mozdítsa Ronaldót a bal szélről. CR-t utolérte Messi sorsa és jó eséllyel kis területen mozgó egyedüli ék lesz belőle is, aki akár több gólt fog rúgni (még annál is!), mint amennyit az elmúlt években, de vissza fogják még sírni az igazi álomfoci-rajongók azokat az időket, amikor Messi és Ronaldo a széleken száguldozott és flikkflakkolt…

Kaká persze motivált, és hát azért a játéktudásban sincs hiány, de számomra félő, a brazilok által a Konföderációs Kupán megtalált játékstílusba ő már nem fér bele. Scolari nem Ancelotti, pedig ugye neki is van közös múltja Kakával, mégpedig nem is akármilyen…

A hétvégén kezdődik a spanyol bajnokság. Szombaton egész jól ment az Inter elleni felkészülési meccsen, még gólt is szerzett. Kíváncsi vagyok, milyen szezonja lesz az egykori aranylabdásnak?

…avagy újra csúcson a Hertha BSC!

Indokolt az alcím, nehogy valaki megijedjen, hogy esetleg egy Dürrenmatt-drámába botlik ezen a honlapon. 2009. február 14-ét írtunk, amikor ott álltam a berlini Olympiastadion tribünjén és azt néztem, ahogy világklasszisok egész sora (konkrétan világbajnokok, vb-ezüst- és bronzérmesek) lehajtott fejjel hagyják el a pályát. Aznap a Hertha – soraiban Dárdai Pállal! – Voronyin duplájának köszönhetően megverte a Bayern Münchent és felkapaszkodott a Bundesliga táblázatának élére. Mellettem a német haverom a könnyeivel küszködött és közben egyre csak azt motyogta: “Istenem, most már tényleg a bajnoki címért megyünk!”

Mint utólag tudjuk, a bajnoki címből nem lett semmi. Sőt a BL-indulást jelentő első 3 hely egyike sem lett meg. A következő szezontól pedig megkezdődött a Hertha pokoljárása. A 2008-2009-es szezonban a 25. fordulóban állt utoljára az élvonalbeli tabella élén a berlini csapat, az eltelt 4 évben pedig nagyon távol kerültek ettől a pozíciótól.

2009 tavaszán az utolsó fordulóban a fővárosi kék-fehér alakulat, amely az Öreg Hölgy becenevet is viseli a tökutolsó Karlsruhéhoz látogatott, úgy hogy az előtte 1 ponttal holtversenyben álló Bayern München és a VfB Stuttgart egymás ellen mérkőztek. Azaz a Herthának a kötelező győzelmen kívül semmi mást nem kellett volna tennie, legrosszabb esetben is a 3., BL-indulást jelentő helyen zárt volna.

A Karlsruher SC viszont egy esetleges győzelemmel is legfeljebb az osztályozós hely megcsípésében reménykedhetett. Igaz, végső kétségbeesésben az utolsó szalmaszálnál, amibe kapaszkodni lehet, nem kell több…

Mint tudjuk, a KSC 4-0-ra lealázta a Herthát, a bundagyanús eredmény kapcsán nem kívánok találgatásokba bocsátkozni, mindenesetre más találkozókon is meglepő eredmények születtek, s így a Karlsruhe hiába nyert, simán kiesett az élvonalból. A berlini csapat pedig elszalasztott egy óriási lehetőséget. A BL-indulást az utolsó fordulóban bebiztosító Bayern a következő szezonban BL-döntőt játszott, a Hertha ugyanabban a szezonban csont nélkül kizúgott a Bundesligából, pedig Dárdai Pali klubrekordhosszúságú karrierje alatt a feljutást követően végig az első osztályban szerepeltek, mégpedig többnyire élcsapatként.

Ha behúzzák a BL-indulást, törvényszerű lett volna, hogy nyáron kissé megerősítik a keretet, és nem történik meg az a gyalázat, hogy kiesnek a bajnokságban. Igaz, egy év múlva visszakerültek a Bundesliga 1-be, de csak átszállójegyet váltva, mert újabb egy év múlva egy botrányos kimenetelű osztályozót követően helyet cseréltek a második ligás Fortuna Düsseldorffal.

A múlt szezonban aztán megint sikerült megnyerni a Bundesliga 2-t, és a Hertha most sem költött sokat az erősítésre. Ennek ellenére a nyitány több mint jól sikerült. A holland származású, rutinos Bundesliga-tréner Jos Luhukay nem ismert kíméletet a fiúk számára a felkészülés alatt. Az eredmény jól látható: edzőmeccseken egyszer sem kapott ki a Hertha és a nyitó fordulóban ízekre szedte az előző szezon meglepetéscsapatát, az Eintracht Frankfurtot.

A 6-1 ráadásul még a vendégekre nézve volt hízelgő. A gólokon kívül háromszor szinte szó szerint ketté törték a berlini fiúk a kapufát. A brazil Ronny, aki tavaly 18 góljával elévülhetetlen érdemeket szerzett a feljutásban, kissé túlsúlyosan érkezett vissza a szabadságról, így nem csoda, ha nem kezdhetett abban a csapatban, amely szabályosan szétfutotta a gyorsaságáról és futómennyiségéről is híres Frankfurtot. Aztán persze, amikor az eredmény már megvolt, ő is beállhatott, és…

…bebizonyította, hogy nem árt, ha az emberen van egy-két plusz kiló. A komplett frankfurti védelmet becipelte a hátán, majd lerázva őket azért ő is csak vert egy gólt.

A tunéziai válogatott Ben-Hatirával és Allaguival, a német válogatott helyett Klinsmannt, azaz az USA nemzeti csapatát választó amerikai-német Brooks-szal, a nagy ígéretnek indult, aztán eltűnt, de talán most újra lendületbe jövő Baumjohannal, a kolumbiai válogatottban Falcao csatártársaként ismert Ramos-szal, a rutinos Per Klugéval, a japán válogatott Hosogai-jal és persze Ronny-val egész ígéretes kis csapat alakult ki Berlinben.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Guardiolának és Kloppnak nagyon oda kellene figyelnie rájuk a bajnoki címért folytatott versenyfutásban, de azért idén a kiesés réme jó eséllyel elkerüli a fővárosiakat, sőt ezzel a csapattal ambíciózusabb céljaik is lehetnek a puszta bentmaradásnál…

Bayern München – Borussia Mönchengladbach 3-1

Hiába a nagy kísérletezgetések, az új igazolás Thiago, aki betegség miatt nem léphetett pályára, a  Bayern a tavalyi szezon legerősebb 11-ével ment fel a kezdő sípszóra. Különbség csak a felállásban volt. Úgy tűnik, Pepnek most egy újabb hóbortja van: a 4-1-4-1-es felállás. Ebben a “Sechser” (azaz a hatos) a védelem előtt Schweinsteiger, vélhetően Thiago helyett, ha a spanyol játékos egészséges lett volna, akkor ő kezd.

Ám míg Thiagóval korábban úgy játszottak, hogy minden támadásban “átfolyt” rajta a labda, Schweinit tudatosan kihagyják. Szemmel látható volt, hogy ez Pep utasítása, rendre leszidta Dantééket, ha csak a legközelebbi embert játszák meg. Érthető az elgondolás, hogy a labdajáratással szétmozgatott ellenfél sorai között élesen, gyorsan fel kell juttatni a labdát a támadóharmadba, de ebben Dante és Boateng egyelőre nem annyira jó. Lahm és Alaba már képes lenne rá, ám rájuk nem jönnek ki ezek a labdák. Ebben az esetben az is kérdés, nem luxus-e egy Schweinit vagy egy Thiagót pusztán előszűrőnek alkalmazni. Akkor már egy Luiz Gustavo, Javi Martinez vagy a sok lehetőséget kapó másik új szerzemény Kirchhof inkább való erre a posztra…

Elöl pedig a világklasszisok, főleg Ribery és Robben uralják a játékot. Nekik szerintem mindegy, milyen focit játszik a Bayern. Az, ahogy a francia hülyét csinált 3 emberből a 16-oson belül, igazi álomfoci volt! Ők ketten eddig is játszották a totális futball – értsd szívesen cseréltek pozíciót vagy csak kalandoztak el a helyükről. Ha ők ketten olyan nagy kedvvel játszanak, mint ma is, régen rossz minden ellenfélnek. Ribery mai játéka után már teljesen megérdemelten nevezhető Driblery-nek… 🙂

Ő maga a meccs után úgy nyilatkozott, már most volt egy kis tiki-taka a játékukban, és ez az, amit Pep játszatni akar velük. Ez azért érdekes, mert szerintem éppen hogy nem ebbe az irányba mutat a Bayern játéka. A felkészülés alatt is látható volt, és itt még hangsúlyosabban kiütközött: Guardiola újabb elemeket akar bevonni a játékba. Gyors előrejáték, kevésbé ragaszkodik a nyomasztó labdabirtoklási fölényhez és rengeteg a súlypontáthelyezés. Számtalan halálpontos keresztlabda volt, amelyek címzettjei a két szenzációs, jól cselező és gyors szélső volt, akik mögött “szárnysegédként” Lahm és Alaba személyében ott van két hasonló adottságokkal megáldott futballista.

Ugyanakkor az még feltűnő, mennyire sebezhető a Bayern védelem. Nem véletlen nyilatkozta azt Stranzl, a Gladbach osztrák védője, hogy ennyi helyzetük talán még sosem volt Münchenben. Neuernek köszönhetően azonban többnyire megúszta a Bayern. A letámadás még nem működött olajozottan, egyes kontrák esetében óriási rések nyíltak a hazai védelemben – ez szerintem a felállás megváltoztatásának a következménye, Heynckes alatt a tagozódott karácsonyfa-felállás úgy gátolta a kontrákat, mint a Vörös Hadsereg 41-ben Moszkva alatt a német offenzívát.

A Borussia bátran és az ellenfélhez képest tetszetősen játszott, de ehhez a sztár társulathoz kevés volt, ráadásul gyorsan beszedtek 2 gólt, aztán, amikor reményük lehetett volna az egyenlítésre, a spori csúnyán belenyúlt a meccsbe az erősen vitatható kettős tizenegyessel.

Holnap este a Bayern München – Borussia Mönchengladbach találkozóval kezdetét veszi a Bundesliga 51. szezonja. Kicsit talán szimbolikus is ez a nyitány, hiszen a Bayernnel az elmúlt szezonban triplázó, ám edzőként most visszavonuló Jupp Heynckes életében ez a két klub volt a legmeghatározóbb. Játékos pályafutása nagy része a Gladbach-hoz kötődött, míg edzőként ez a két klub volt, amelyeknél a legtöbbször és a leghosszabb ideig ült a kispadon. És így búcsúzóul elmondhatja, legnagyobb szakvezetői sikereit is ezek egyikével élte át.

A Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában a német futball átvette a hegemóniát a spanyoloktól, ezért azt is szimbolikus jelentőségűnek tekinthetjük, hogy Heynckes utódja a müncheniek vezető edzői posztján az a Guardiola, aki néhány éve a spanyol egyeduralom megteremtésében játszott kiemelkedő szerepet.

Egy bitangerős csapatot, de a közelmúltbeli sikerek miatt hihetetlenül magas elvárásokat is örökölt a spanyol tréner, ezért többen féltették, mint irigyelték őt. Az eddigi bő egy hónapban világossá vált, Pep nem ijed meg a kihívástól, és ragaszkodik ahhoz, amiben ő maga hisz. Nem a heynckesi örökséget kívánja tovább vinni, hanem a saját elképzeléseit szeretné megvalósítani, amit csak helyeselni lehet. És idővel beérhet a munkája gyümölcse. Mondanám, hogy vigyáznia kell, mert Münchenben nem tart ki sokáig a bizalom, ha nincsenek eredmények, de ez a Bayern annyira erős, hogy még akkor sem lesznek kudarcaik, ha egy ideig nem áll össze Guardiola elképzelései szerint a játék…

Mint mindig, de talán most még erősebben, mint valaha, a Bayern az első számú bajnokesélyes. A német Szuper Kupa ugyanakkor megmutatta, a Dortmund elvesztett trónja visszaszerzéséért indul, és ha ez nem is sikerül majd neki, ezúttal biztosan nem enged utcahossznyi előnyt a bajoroknak.

A BVB a jubileumi szezont nagy hajrával túlélő Augsburghoz látogat. Dortmundból távozott egyik legjobbja, Götze. Ráadásul épp a rivális Bayernhez, ám úgy tűnik, a Borussia nem nagyon gyengült, sőt erősödött az újakkal: a brémai görög válogatott védő Sokratis-szel, a szélvészlábú, ám helyzetkihagyásban is jeleskedő gaboni Aubameyanggal és a Sahtar örmény klasszisával Mkhitaryannal.

A legutóbbi bronzérmes Leverkusen az elmúlt szezon egyik meglepetéscsapatának számító Freiburgot fogadja. A gyógyszergyáriak értékes játékosokat veszítettek, Carvajalt visszavásárolta nevelőegyesülete a Real Madrid, míg Schürrle a Chelsea-hez távozott, helyettük számos még kevésbé ismert, de Bundesliga-szinten már bizonyító futballista érkezett: Son, Can, Kruse, Spahic, Hilbert.

Bennünket leginkább két csapat érdekel a német bajnokságból: a Schalke és a Hannover. Az előbbi legnagyobb erősítése Szalai Ádám megszerzése volt, és reményeink szerint idén is a BL-indulásért küzd majd, miközben magában az európai elitligában is megállja a helyét. A gelsenkircheniek a Hamburgot fogadják az első fordulóban, jó eséllyel Ádámmal a kezdőben. Az alsószászi csapatnál a távozók listája hosszabb és jelentékenyebb, mint az érkezőké, ám a Hannover így is erősödött a nyáron, mert felépülve visszatért Huszti Szabolcs a csapatba, és pár napja a német kupában már be is köszönt egy ráadásban szerzett góllal. Ő a hétvégén a Wolfsburg ellen bizonyíthat.

Érdekesség még, hogy visszatér a Bundesligába a 2009-ben még kis híján bajnok, azóta viszont az első és a másodosztály között ingázó Hertha BSC, és az 1985 óta élvonalban nem szereplő Eintracht Braunschweig, amely 2 éve még a harmadosztályban volt bajnok…

Hé, Te! Igen, te.

Szereted az Álomfocit? És az alomfoci.hu-t? Tudod, az oldal, ahol tárt karokkal várnak mindenkit, aki szereti a látványos, támadó futballt…

 

 

 

 

 

 

Ha tényleg szereted ezt az oldalt, kérlek, szavazz rá a Goldenblog 2013-on:

Aztán szólj még 3 barátodnak, hogy ők is szavazzanak!

És a siker közös lesz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előre is köszi!

 

Igazi nagyágyúk intettek búcsút (eddig) Hispániának. Folytatódik a kiáramlás a spanyol labdarúgásból?

Az elmúlt években nem csak a hazai, hanem gyakorlatilag az európai labdarúgást is uralta a két spanyol gigászi klub, az FC Barcelona és a Real Madrid. A bajnokság kettejük rivalizálásán túlmenően érdektelen, a válogatottba szinte lehetetlen bekerülni (legalábbis kezdőként), ha az ember nem Blanco vagy Blaugrana mezben futballozik.

Tanulságos, hogy Albelda néhány éve azt tanácsolta a BL-ben is komolyan veendő (bár idén csak Európa Ligára kvalifikált) Valenciában a csapattársainak, pl. David Silvának, aki a 2010-es vb-n csak epizódszereplő lehetett, menjenek el más, nagy csapatokhoz, ha a címeres mezben és klubszinten is valamit el akarnak érni…

Silva megfogadta a tanácsát és a Manchester Citybe igazolt. Példáját most más Valencia-játékosok is követik:

Roberto Soldado – 30 millió euróért a Tottenhambe megy

Tino Costa – 7 millióért a Szpartak Moszkva játékosa lett

Falcao – 60 millió euró ellenében az AS Monacoé

Thiago Alcantara – 25 millió euróért a Bayern Münchenbe igazolt

Jesus Navas – 20 millióba került a Manchester Citynek

Fernando Llorente – szabadon igazolhatott a Juventushoz

Alvaro Negredo – 25 millióért a Manchester Cityé

Gonzalo Higuain – 37 milliót is megért a Cavani-pénzből bevásárló Napolinak

Raul Albiol – 12 millió eurónyi összegért szintén a Napoli mezét húzhatja magára

Ez az elvándorlás 6 spanyol válogatott labdarúgót érint, ám hatásai messzebbre nyúlhatnak. Ha bizonyítani tudnak máshol, akkor megtörhetik a Real-Barca hegemóniát a La Roja kezdő 11-ében. Ugyanakkor a spanyol bajnokság reklámértékét csökkentik (és ezzel párhuzamosan növelik más, rivális bajnokságokét). Rövid távon persze ellensúlyozhatja a távozók veszteséglistáját az érkező Neymar és az AS szerint rekordösszegért a Realhoz érkező Gareth Bale, ám ővelük is csak a La Liga kiegyensúlyozatlansága erősödik, amely újabb elvándorlást indíthat el. Példának okáért: Bale éppenséggel azon a poszon játszik, ahol a Real legjobb futballistája – Cristiano Ronaldo…

Az elmúlt szezonban sokat foglalkoztam a magyar labdarúgás jelenének egyik kiemelkedő alakjával, aki most a neves német klubhoz igazolva Husztit és Dzsudzsákot lekörözve a legmagasabban jegyzett labdarúgónkká vált.

Ádám a válogatott alapembere és ezzel együtt a vérmes vb-re kijutási reményeink egyik záloga. A Mainzban jó szezont zárt, mégha az egyesület nem is szerepelt olyan jól a Bundesliga kiegyenlített középmezőnyében, mint egy évvel korábban. Ősszel még versenyben volt a gólkirályi címért, tavaszra pedig egyénileg sokat fejlődött, sajnos, ennek, illetve a csapata megváltozott taktikájának betudhatóan ezt a gólérzékenysége sínylette meg.

Lewandowski Bayernbe csábítgatásával felmerült, hogy akár az utóbb BL-döntős Dortmund is elvihetné a lengyel támadó pótlására – ami szerintem elsőre túl nagy ugrás lett volna a számára. Én inkább egy olyan forgatókönyvet tudtam volna elképzelni, hogy Lewa helyére, Kiessling megy a Leverkusenből és Szalai kerül a BL-ben szintén érdekelt gyógyszergyáriakhoz a távozó helyére.

Lewandowskit végül nem engedte el a Borussia Dortmund, és egyelőre Kiessling is maradt a Bayernél (egy n-nel! :-), viszont mindez már nem is érdekes, mert Szalai Ádám a gelsenkircheni Schalke 04 csapatához igazolt.

A neves német csapat anyagilag a legjobban megtámogatottak közé tartozik – a Gazprom a főszponzora, 2 éve BL-elődöntőig jutott, és most is ott lehet a főtáblán, ha sikerrel veszi a selejtezőt.

Azaz semmiképpen sem mondhatjuk, hogy rossz döntés lett volna Ádám részéről ide igazolni. Tény, hogy komoly konkurencia van, de hát ez kisebb csapatoknál is megvan, és így elnézve a Schalke még nem is tobzódik rivális csatárokban. Mondjuk, a holland válogatott Huntelaar, aki volt már Bundesliga-gólkirály és az Eb-selejtezők legjobb góllövője is a közelmúltban, sokkal nagyobb név, mint Ádám. De tegyük hozzá, ha valaki fel akar lépni a ranglétrán, annak ilyen játékosokkal szemben kell bizonyítania.

És ezzel nincs is gond! Egyrészt Ádám előre bocsátotta, hogy áll elébe a kihívásoknak, másrészt sok magyar futballistával ellentétben úgy tűnik, nem csak a szája jár, hanem valóban bizonyít is. Pl. a mai utolsó edzőmeccsükön az ő duplájával verték a Lok Leipzigot. De a hétvégén a Rault búcsúztató Al Sadd elleni meccsen is betalált kétszer, igaz, a szünetben őt váltó Huntelaar is.

A felkészülési meccsek alapján egyébként nem kizárt, hogy Szalai kezdő lesz, ám ahhoz hogy meg is tartsa ezt a helyét, ahhoz folyamatosan jól kell teljesítenie és… rugdosnia kell a gólokat. Farfan, Bastos, Draxler és Barnetta nagyon jól ki fogják szolgálni, ez biztos. Onnantól kezdve pedig csak rajta múlik, hogy Huntelaar és Pukki a padon ragad-e vagy sem.